Volt egyszer egy KEK 2. rész

Az 1988/89-es évad a leghosszabb, amit valaha játszottunk az NB I-ben. Az őszi-tavaszi lebonyolítási rendre való átállás miatt a szezon 1,5 évig tartott. Csak másodikak lettünk a bajnokságban, de a Magyar Népköztársaság Kupát a Tatabányával szemben mi nyerjük meg utoljára, mivel a következő évben Magyar Kupára rövidül a neve. A hazai kupa győzelemnek nemzetközi kupaszereplés a gyümölcse.

 

1989 nyarán Valerij Melnyik személyében új edző érkezik hozzánk. Október 1-én megkezdjük a kupaszereplésünk hazai pályán a ČH Bratislava-val szemben. 5 góllal nyerünk. A visszavágón Putics utolsó percben lőtt góljával összesítésben 1 góllal megyünk tovább. A Virum Sorgenfri következik, amelyet itthon 29:20-ra legyőzünk. A visszavágót nyugodtan várhattuk és a norvégoknak csak 3 gólt sikerült ledolgozniuk a hátrányukból. Tavasszal a negyeddöntőben először Nagybányára utaztunk, ahol 25:22-re hozzuk a meccset. A visszavágó először a romániai események miatt elmarad, az IHF döntése értelmében április 8-ig kell lejátszani. Április 5-én úgy játszottunk és nyertünk egy góllal a HC Minaur Baia Mare-vel szemben, hogy tudtuk az elődöntőben a Teka Santander vár ránk. Ismét elődöntő, ismét spanyol csapat. Nem jó előjel. Itthon kezdtünk és sajnos 29:24-re kikapunk. A santanderi meccsen a súlyos vereség elkerülését tűzte ki a Napló újságírója, amit sikerült is teljesíteni a 25:21-es vereséggel. Egy dolog vigasztalhat minket, hogy megint a későbbi győztessel szemben estünk ki, mint 1986-ban és 1989-ben.

Az évad legjobb góllövői: Putics Jenő 53, Gyurka János 28, Kalocsay Attila 22, Igor Zubjuk 20.

 

 Forrás: Napló

 

Az 1989/90-es évadban a bajnokságban ismét a Rába ETO mögött végzünk. A Magyar Kupát a PEMŰ-Honvéd-ot megverve, kettős győzelemmel szerezzük meg és ismét jöhet a KEK.

1990. november 4-én a nyolcaddöntőben Minszkben kezdjük a kupaszereplést. Csak egy góllal kapunk ki a szovjet csapattól. Veszprémben 27:18-as győzelem és biztos továbbjutás a jó erőkből álló ellenféllel szemben. A negyeddöntőben az előző fordulóhoz hasonlóan idegenben kezdünk és 1 gólos vereséget szenvedünk Stockerauban. A veszprémi visszavágón sima 36:26-os győzelemmel búcsúztatjuk az osztrákokat és a nevünket. A továbbjutás másnapjától, 1991. február 25-től BRAMAC Veszprém SE néven szerepel a csapatunk a különböző megmérettetéseken. Harmadszor kerülünk a legjobb négy közé. A sorsolásnak köszönhetően az elődöntőben a két spanyol csapatot elkerültük és a német TSV Milbertshofen jut nekünk. Eddig két spanyol csapat akadályozta meg, hogy döntőbe jussunk, talán végre egy némettel szemben sikerül. Március 15-én Debrecenben lejátszott bajnoki mérkőzés viszont alaposan borzolja idegeket. Sima 28:20-as győzelmet aratunk, de a debreceniek Áment István jogosulatlan szereplése miatt megóvják a mérkőzést. A Magyar Kézilabda Szövetség versenybizottsága az abban az évben hozott egy évben, egy játékos, egy klubban szerepelhet szabály miatt a katonai szolgálatból az anyaegyesületbe visszatérő játékos pár perces szereplése miatt 1:0 gólkülönbséggel a Debrecennek adják a 2 pontot. Ilyen körülmények között fogadjuk a németeket és április 7-én 20:15-ös bíztató győzelmet aratunk és úgy érezhettük, hogy kézzelfogható közelségbe került az első nemzetközi kupadöntő. A visszavágót a müncheni csapat Augsburgba vitte, annak ellenére, hogy akkor még nem voltak olyan szigorú előírások a nemzetközi kupa mérkőzésekre mint manapság. Sajnos a holland játékvezetők jóindulatát élvező hazaiak 23:15-tel búcsúztatnak minket. A mérkőzésre jellemző, hogy a mi 14 perc kiállításunkkal és Zsigmond kizárásával szemben 8 perc kiállítás állt, valamint a nekünk megítélt és kihasznált 1 büntetővel szemben 6 megítélt és 5 kihasznált állt. A Napló tudósítója, így ír: „A fordulópontot az 50. perc jelentette, amikor végleg kiállították Zsigmondot. Utána Zsitnyikov két gólját nem adták meg, majd Szazankovot állították ki 2 percre.” Ismét csak egy vigasztalhat minket, hogy a végső győztestől kaptunk ki az elődöntőben, immár harmadszor.

 

A bajnokságban végül a zöldasztalnál meghozott döntésnek köszönhetően egy ponttal az Elektromos SE mögött végzünk, a KEK-ből kiesünk, de hátra van a Magyar Kupa, amit a Rába ETO-val szemben vívjuk. 26:20-ra győzünk Veszprémben. Győri visszavágón ül utoljára Valerij Melnyik a veszprémi kispadon, amelyet a milbertshofenire cserél le. 20:20-as döntetlennel végül ismét megszerezzük a kupát.

 

Az évad legjobb góllövői: Igor Szazankov 32, Gyurka János 26, Jurij Zsitnyikov, Csoknyai István 24-24. 

 

 Forrás: Napló

 

Az 1991/92-es évad a klub történetének egyik legsikeresebb éve. A vezetőedzőnk Joósz Attila lesz. Novemberben az előző évi KEK döntős Elgorriaga Bidasoa-val szemben kezdjük meg a kupaszereplésünk Spanyolországban. Nem túl jó előjel. Ezzel szemben 26:18-ra győzünk. Hajnal Csaba is szárnyalt és azt nyilatkozta a Nemzeti Sportnak: „Ilyen sikert még nem értünk el fennállásunk tizenöt éve alatt!” Ezek után mi lehetett az elvárás, természetesen a kupagyőzelem. A hazai meccsen nem tudtuk megismételni a kinti teljesítményünket, bár 19:17-es vereséget szenvedtünk a továbbjutás nem forgott veszélyben. Decemberben az RTV 1879 Basel következik. Veszprémben 31:20-ra és Svájcban 26:19-re győzünk. Joósz Attila a bázeli mérkőzés után a GOG Gudme csapatát kívánja ellenfélnek. Végül januárban őket kapjuk és nem a korábban minket megállító két német csapatot (TSV Milbertshofen, TuSEM Essen). Az elődöntő első meccse előtt megnyerjük a Magyar Kupát a Rába ETO-val szemben és bejutunk a NB I döntőjébe. Április 12-én hazai pályán Éles 10 góljával és Németh kapus bravúrjaival 26:21-re győzünk, úgy hogy 8 góllal is vezettünk. A dániai visszavágón az első félidőben 4 góllal is vezetett a Gudme, de végén mi örülhettünk a 24:19-es győzelemnek, amelyben nem kis része volt Perger kitűnő védéseinek is. A meccs után edzőnk a második félidőben nyújtott teljesítményünket emelte ki és megjegyezte, hogy a döntőben a Milbertshofen az esélyesebb. DÖNTŐ! Először kerültünk nemzetközi kupa döntőjébe! Micsoda döntőbe. Előző évben a pont a Milbertshofennel szemben estünk ki és az akkori edzőnk ekkor már az ellenfél kispadján ült. Veszprémben csodálatos meccset játszottunk. Az első félidőben még kiegyenlített a közdelem, a második félidőben egyoldalúvá változott és mi ezt nem bántuk. 24:14-re győztünk és a Nemzeti Sport azt írta, hogy a KEK-et nem szabad elveszíteni. Münchenbe már úgy ment a csapat, hogy a negyedik mérkőzésen az Elektromos SE-vel szemben megszerezte a bajnoki címet és egy mérkőzés hiányzott, ahhoz hogy a bajnokság, a Magyar Kupa mellett a nemzetközi kupát is begyűjtsük. A második meccsen nehéz kezdés után végül 27:20-ra nyertünk. A veszprémi játékosok és szurkolók locsolhatták a pezsgőt a müncheni pályára. Ebben az évben 8 meccsből csak egy vereséget szenvedtünk a KEK-ben és azt is csak a második mérkőzésen Veszprémben.

 

Az évad legjobb góllövői: Éles József 60; Igor Zubjuk 27; Jurij Zsitnyikov, Gulyás István 21-21.

 

 

Mivel a bajnokságot megnyertük a BEK-ben indulhattunk volna, de a klub úgy döntött, hogy a magyar kézilabda érdekében a KEK-ben indul, így eggyel több magyar csapat léphetett ki a nemzetközi kupaporondra. Kupagyőztesként a nyolcaddöntőben az előző évi BEK elődöntős IF Koldingot kapjuk és Veszprémben csak 30:27-re nyerünk. Dániában 10 perc után a hazaiak ledolgozzák a 3 gólos hátrányukat, de ezután áttérünk a két beállós támadójátékra és simán 28:20-ra nyerünk. Januárban már Fotex Veszprém SE névvel utaztunk Lettországba és egy 22:22-es döntetlennel tértünk haza. Veszprémben Éles 12 góljának is köszönhetően 31:27-re nyerünk. Az elődöntőben következik a TuSEM Essen, akivel szemben 1989-ben kiestünk. A Március 15. úti Sportcsarnokban szinte már el is dől a tovább jutás sorsa, hiszen 29:18-ra nyerünk. Essenben is egy gólos győzelmet aratunk és készülhetünk a második KEK döntőnkre. Hazai pályán kezdtünk az Olympique Marseille Vitrolles csapatával. Bár Éles dobja a legtöbb gólt (9) a meccset a franciák nyerik 23:22-re. Bíztunk a visszavágásban, sajnos nem sikerült. Marseillesben is vereséget szenvedtünk és meg kellett elégednünk a második hellyel. Joósz Attila az utolsó KEK mérkőzését úgy értékelt, hogy mindent megtettek, de a bíróknak és a hazai bajnokság gyenge színvonalának köszönhető az elvesztett döntő.

Az évad legjobb góllövői: Éles József 67; Török Lajos 28; Igor Zubjuk 25, Sótonyi László 24.

 

 Forrás: Nemzeti Sport

 

 Készítette: Lang Zoltán