Vírusnapló - 3. rész

A harmadik hét, amikor megszületett a végső megállapodás a bérekkel kapcsolatban, valamint megpróbáltunk jótékonykodni...kevés sikerrel.

 

Mielőtt megszületett a megállapodás a játékosokkal, természetesen mindkét fél információkat gyűjtött, amik persze nem feltétlenül voltak összhangban egymással, attól függetlenül, hogy ugyanonnan származtak. Ezért szükség volt még egy kis időre, amíg minden a helyére került és le lehetett zárni a tárgyalásokat. Végül megszületett a megállapodás, a játékosok elfogadták azt az ajánlatot, amit tőlünk kaptak, nem ragaszkodtak ahhoz, amit ők kértek. Ennek legfontosabb oka az volt – amint azt a múlt heti naplóban már írtuk – hogy az egyik szponzor jelezte, a válság ideje alatt (persze ki tudja ez meddig tart) nem tudja támogatni a Klubot. Ez rávilágított arra, hogy nem túl rózsás a jövőkép, és egyúttal segített elfogadni a játékosok részéről is a csökkentés mértékét. Hivatalossá azonban még nem lehetett tenni, mert a papírokat el kellett készíteni.

 

Amikor harmadik hete tart a bizonytalan helyzet, döbbenetes, hogy mennyire jelentéktelennek tűnő dolgok is képesek teljesen összekuszálni a szálakat. Nálunk egy hír kapcsán tört ki kisebb káosz...

 

 

A megállapodás után óhatatlanul elkezdtek a srácok azzal foglalkozni, hogy lassan ideje lenne hazautazni. Persze ehhez az kellett, hogy a bajnokságot befejezettnek nyilvánítsák, ami még odébb volt; de mindkét fél elkezdett arról gondolkozni, hogy mikor, hogyan és milyen feltételekkel térhetnek haza a játékosok. Erre valamelyik szenzációra éhes portál bedobta a köztudatba, hogy másnap bezár a Ferihegyi repülőtér. Körülbelül fél óra alatt minden játékosunk tudomást szerzett erről a valótlan hírről. Annyi volt a nyugalomnak...

 

Teljesen természetes, hogy ilyen helyzetben még azok is elkezdenek gondolkodni a hazamentelről, akik tulajdonképpen nem is siettek volna haza, mert jól érezték magukat itt, ráadásul a saját hazájukban nem volt túl rózsás a helyzet. Na de, ha nem tudnak hazarepülni, mert bezár a repülőtér? Akkor óhatatlanul felértékelődik az a gondolat, hogy haza kellene menni....mert mi van, ha utána már nem lehet? Ráadásul vannak olyan játékosaink, akiknek más kontinensre kellett volna hazatérni, így a személygépkocsival történő utazás szóba sem jöhetett (arról, hogy ők milyen kalandosan jutottak haza, majd egy másik részben olvashattok).

 

A helyzet adott volt. El kellett oszlatni a kétségeket. Ilyenkor az indoknak sokkal egyértelműbbnek kell lennie, mint a pletykának. Szerencsére a kapcsolataink megvoltak, most érezhettük az előnyét annak, hogy rengeteget utaztunk repülővel. Az a charter társaság segített, amely folyamatosan szervezte az útjainkat. Így tájékoztathattuk a játékosokat, hogy nincs tervben a repülőtér bezárása, folyamatosan egyeztetnek a felek; és amint érdemi fejlemény van, mi azonnal tájékoztatást kapunk, így mindenkinek lesz ideje reagálni. Elfogadták, megköszönték, hogy segítettünk pontos információkat szerezni, így helyreállt a nyugalom. A repülőtér pedig a mai napig üzemel, persze nem a régi járatszámmal, de nem zárt be egy napra sem....

 

 

Eközben a háttérben is zajlottak az események. Az irodában dolgozó kollégák otthoni munkarendre álltak át, ami nem jelentette azt, hogy nem volt mit tenniük. Ez az időszak a médiás kollégáknak sem jelenthetett szünetet, hiszen a megjelenéseink nem állhattak le. Egyrészt azért, mert nem akartunk tömegesen követőket veszíteni, másrészt, mert a szponzoraink felé csak ezeken a felületeken teljesíthettünk. Ráadásul, ekkor már kijárási korlátozás volt érvényben, az üzleteket be kellett zárni, így a mi szurkolói boltunk sem lehetett nyitva. Értelemszerűen csak a webshopban vásárolhattak szurkolóink, azt pedig csak az internetes felületeinken tudtuk hirdetni.

 

Új teendők is jöttek április 1-től, mivel ettől a naptól kezdve a Veszprém Handball Team Zrt. lett a Veszprém Aréna üzemeltetője. Itt több intézni való is akadt. 12 év után elkezdődött az öltözők kifestése, felújítása, valamint a küzdőtér  lefedése is, mert az Arénát felajánlottuk arra az esetre, ha a járványhelyzet úgy indokolja, akár egészségügyi célokra is használhassák. Továbbá elkezdtünk egy meglepetés projektet is, amelyről majd júniusban láthattok videókat...

 

A múlt heti “polcpakolós akció “ után a héten is szerettünk volna kicsit jótékonykodni. Pontosabban a bátrabbak szerettek volna segíteni. Április 1. ebben az évben tényleg a bolondok napja volt, mert erre a napra szerveztünk véradást a merészebb játékosoknak. A naphoz méltóan meglehetősen bolondosra sikerült. Történt ugyanis, hogy a megjelentek közül 1, azaz egy játékos adhatott vért. Az ok prózai volt, ugyanis nem telt el 30 nap azóta, hogy hazatértünk Szerbiából, így szegény Árpi egyedül feküdt a véradó padra. A többieknek pedig mondták, hogy szeretettel várják őket néhány nap múlva.

 

A következő héten, amikor elkezdtük megírni a szerződésmódosításokat, egy percig sem gondoltunk arra, hogy ebből mekkora kalamajka származhat....