2014. Okt. 09. Csütörtök, 10:38
Donát Tamás írása és interjúi olvashatók az alábbiakban.
Csendes műhelymunka – nagy figyelemmel
A csapat vezetőedzője, Carlos Ortega és segítője, Xabi Sabate a legaprólékosabban kidolgozza a követendő taktikát. Hosszú órákat töltenek videózással, hogy mindent megtudjanak az ellenfélről. Aztán mind ezt átadják a játékosoknak is megtanulásra. Szinte hihetetlen, de igaz. A csapat játékosai jegyzetfüzettel és tollal érkeznek a taktikai megbeszélésre, ahol közösen elemzik a rivális játékát. És utána a tanultakat a pályán átültetik a gyakorlatba. Így volt ez a héten a Montpellierre készülve is. A műhelymunkákat nagy figyelemmel végzik a játékosok. A kapusokkal való külön foglalkozás ugyan úgy fontos része a felkészülésnek, mint a lövők, a beállók, vagy a szélsők egymás elleni játéka. Iváncsik Gulyással, Ugalde Marguccal egy az egyezik, rövid távú sprintekkel nyomás alá helyezve, gyötörve egymást. Középen pedig Nilsson, Schuch és Sulic várta a bejátszásokat mind két oldalról, hogy labdát fogva kapura fordulhassanak. Mindeközben az edzők igyekeznek Kancel Ottóból hármas védőt faragni. Merthogy egyszer a fiatal, nyurga átlövőnek is szerep juthat a világ egyik legjobb csapatában, ha ezért megtesz mindent. Jó látni, hogy a háttérben erre is gondolnak a szakemberek. Sziszifuszi munka ez hosszú perceken keresztül, hogy a mérkőzésen minden úgy történjen, ahogy azt eltervezte a vezetőedző. Apró mozaikokból áll össze a nagy produkció. Fáradtságos, verejtékes, aprólékos munka ez. Százszor, ezerszer gyakorolva a mozdulatsort, amiből védés, labdaszerzés, indulás és gól születik. Sok-sok gól, ami a győzelem, a siker alapja. Mi, akik itt ülünk a lelátón, talán nem is gondoljuk, hogy egy-egy győzelemben mennyi gyötrelem van. A fiúk pedig nekünk, értünk, a mi örömünkért, boldogságunkért kézilabdáznak. A franciák ellen is!
Antonio Carlos Ortega, vezetőedző: A Montpellier játékában mindig benne van a győzelem, ezért nagyon kell figyelni rájuk. Erős, jó csapat. Különösen a védekezésük összecsiszolt. Jól tudják alkalmazni a hatnullát és az ötegyet is. Ami a különlegességet jelentheti ellenfelünk támadó játékában, hogy időnként három balkezes kézilabdázójuk is pályán van, ami akár veszélyes is lehet. Itthon játszunk ismét, ezért harmadik meccsünket is meg akarjuk nyerni a csoportban.
Mikler Roland: Erős csapat a Montpellier. Szerencsére a nyári, EHF Kupa győzelem emléke még bennem él, s igyekszem feleleveníteni azokat a boldog pillanatokat. Sokat nem változott a keretük, így abszolút képben vagyok velük kapcsolatban. Keményen védekeznek, gyorsan támadnak. Jobbszélsőjük, Gajic feltétlen figyelemre méltó. A lövő-beálló kapcsolat remekül működik náluk. Teljes koncentrációra lesz szükség ellenük is, hogy nyerjünk. Laluska Balázs? Nem tudom, felépült-e a sérüléséből. De ha igen és játszik, „reszkessen”!
Gasper Marguc: Viszonylag alacsony, de rendkívül robbanékony játékosai vannak a franciáknak. Hihetetlenül gyorsan járatják a labdát, ezért nagyon kell figyelnünk, mert a legapróbb hibát is kihasználják. Igyekeznek lerohanásból minél több „könnyű” gólt szerezni. Ennek ellenére elképzelhetetlennek tartom, hogy hazai pályán ne mi nyerjünk.
Momir Ilic: Erős ellenfélnek tartom a franciákat. Nekünk a saját játékunkat kell játszani. Továbbra is határozottan, keményen védekezni. Viszont a támadásban elkövetett hibáinkat ki kell javítanunk. Erre feltétlen szükség lesz az eredményesség szempontjából. Hazai pályán játszunk, nyernünk kell, ismét örömöt szeretnénk szerezni a szurkolóinknak.