Velük nem igazán szeretünk játszani

 

 

 

Az első randevú a BL negyeddöntőjében jött létre, számunkra meglehetősen rossz emlékekkel. Sajnos az első meccsen eldőlt minden, tulajdonképpen csak pár percig voltunk versenyben ebben a párharcban. A kinti nagy zakó után itthon ismét simán nyert a CR, a szurkolók emlékezetében pedig még mindig él a zseniális kirgiz első félidőben elért időntúli gólja szabaddobásból, valamint a második félidőben előadott műsora vérző orral.

 

 

Forrás:www.veszpremkfc.hu

 

Sokáig nem kellett arra várnunk, hogy revansot vehessünk az előző év szenvedései miatt, egy év múlva ismét a negyeddöntőben, újra a spanyolokat sodorta elénk Fortuna. Ekkor azonban két volt veszprémi játékos már a Ciudadot erősítette, Mirza Dzomba és Sterbik Árpád már ott játszott. Szépen indult minden a spanyol kisvárosban, az első negyedóra végén Diaz gólja után már három góllal vezettünk, de aztán megfáztunk a spanyol télben. Persze teljesen véletlenül az első meccs legeredményesebb spanyol játékosa Mirza Dzomba volt 7 góllal. Az előző párharchoz hasonlóan a visszavágóra nem sok esélyünk maradt, és ekkor sem sikerült legyőznünk őket, pedig Perez és Lazarov mindent megtett a siker érdekében (8-8 gólt szereztek mindketten).

 

 

Ebben az időben nagyjából olyan gyakorisággal kaptuk a Ciudadot, mint mostanában a Barcelonát. Egy év telt el, és ismét utazhatott a csapat Spanyolországba, de most már a csoportmeccsek során összecsaptunk a mumussal. És az ötödik meccsen, megszereztük ellenük az első győzelmünket. A vezér a 10 gólig jutó Perez volt, de a két gólos siker kiharcolásában Lazarov (8) és Gál (7) is kiemelkedő szerepet játszott. Ez volt az első párharc, amikor Dujshebajev már nem fickándozott ellenünk a pályán, de persze ez sem gátolta abban őket, hogy a történelmi győzelmünk után, történelmi vereséget mérjenek ránk a visszavágón. 11 gólos zakó lett a vége, de továbbjutottunk a csoportból, és mivel a Reált már nem kaphattuk meg a kieséses szakasz elején, egészen az elődöntőig meneteltünk abban az idényben. Persze most kereshetnénk párhuzamot, hogy most is a csoport utolsó meccsét játsszuk velük, de ennek semmi értelme, főleg azért mert most egy 11 gólos zakó nagyon nem jönne jól.

 

 

A következő párharc az egyetlen olyan meccs, amikor nem a BL-ben csaptunk össze. A helyszín a Veszprém Aréna volt, és a Bajnokok tornájának döntőjében csaptunk össze. A találkozón sokáig a mi akaratunk érvényesült, a második félidő elején 5 góllal is vezettünk, aztán jött a fehérorosz, szlovén, spanyol egyveleg aki egyedül 10 gólt rámolt be a kapuba. Mindegy volt neki, hogy átlövőből, vagy beállóból, de szórta a gólokat rendületlenül. Talán ezért, de Rutenka nem sok magyar szurkolónak vált a kedvencévé az elmúlt években. A vége tulajdonképpen sima CR siker lett, mi pedig szegényebbek lettünk egy álommal.

 

 

Ez volt az a párharc, amit a szurkolók kiválóan élvezhettek a televízión keresztül. Talán mindenkinek megvan a pillanat, amikor a csúsztatott adás kezdetekor Perez feje villant fel először a monitoron, a jobb felső sarokban pedig vidáman vigyorgott a felirat: első félidő 26. perc. Egyébként ez volt az egyetlen olyan idegenben lejátszott meccs ellenük, amikor 50 percig pariban voltunk velük, aztán az utolsó tíz percben közétettek egy ötöst, azt felejtsük el hogyan. A visszavágón bár nem jutottunk tovább, sok embert kárpótolt az a pillanat, amikor a második félidő elején 7 góllal vezettünk, és az spanyol időkérésnél, a vendégek ijedten tekintgettek a mennyezet felé, mert igencsak féltek attól, hogy a fejükre szakad. Sajnos a mennyezet nem szakadt le, mi pedig ismét elvéreztünk ellenük a negyeddöntőben.

 

 

Ez már a legutolsó párharc, pár évig nem jártak hozzánk spanyol barátaink, sebaj, jártak ide mások, igaz azok Katalóniából érkeztek. Az utolsó eredménye nem túl bíztató, de talán szombaton más lesz a vége, ne feledjük, most nem a gólkülönbségre kell hajtanunk. Elég lesz egyetlen góllal győznünk a boldogsághoz. Érdekesség, hogy a vendégek nem fognak az Arénában edzeni, a meccs után pedig azonnal elutaznak. A Madrid ma érkezik meg, a szállásuk a szokásoknak megfelelően a betekints Hotelben lesz. Nem tartott a csapattal Kiril Lazarov, Alberto Entrerrios, Didier Dinart és Luc Abalo, így összesen 12 játékost fognak nevezni a holnapi találkozóra.