"Új dinamikát várok ettől a csapattól"

Egy nagyon komoly összefogási, támogatási rendszer átstrukturálódása, újraépítése indult meg a csapat jövője, fenntarthatósága szempontjából. Hiszen sok fontos játékossal már év közben megtörtént a szerződéshosszabbítás, több klubbal ellentétben, ahol most keresik az alternatívákat.

 

A bajnoki döntő örömét és a közönségünk csodálatos ünnepét egy kicsit az idén más irányba terelte a játékosainktól való elköszönés. Nikola Eklemovic távozását játékintelligenciában, kreativitásban, zsenialitásban nagyon sajnálom. Az ő jövőjét szerintem az határozza meg, hogy az edzés terhelhetősége és a fizikai és egészségi állapota hogyan engedi őt a további karrierjében. Tiszta szívből kívánom neki, hogy sikeresek legyenek az előtte álló hosszú évek, és amit ő szeretne, azt el tudja érni.

 

 

Lushnikov, azaz Zsenya, szintén hét éve a csapatunk tagja, stabil oszlopa volt a védekezésnek. Egy szerény, szorgalmas srác, aki a védelem tengelyévé vált, annak dacára, hogy tudtuk a pozitívumokat és a negatívumokat az ő játékával kapcsolatosan. Egy végtelenül szerethető és tiszteletre méltó játékosa volt ennek a klubnak, aki nagyon sokat tett a védelem stabilizálásáért. Bízunk benne, hogy harmincas évei felett is megfelelő jövőt talál. Köszönet illeti az itteni munkájáért.

 

 

 

Nagy Kornél esetében az utóbbi hónapokban már több alkalommal kitárgyaltuk, megbeszéltük a problémát, több alternatívát kapott arra vonatkozóan, hogy Császár Gáborral véleményem szerint az irányító-átlövő poszton megkapják a csapat vezetését a következő időszaktól, de ehhez kell egy olyan felkészülési időszak, ami már most a jövő héttől kezdődik, ahol alap stratégiai elemeket lehet gyakorolni, hogy a csapat irányítását át tudják venni. Kornél jelezte, ő most abban a korban van, hogy szeretné magát kipróbálni nemzetközi szinten balátlövő poszton, olyan csapatban, ahol meccsenként 40-50 perceket játszhat. Tehát mindenféle hír ellenére, a kapcsolatunk rendkívül rendezett. Másrészt számítok rá a magyar válogatottban, harmadrészt pedig, ha ő olyan szintű teljesítményt tud nyújtani, akkor visszatérhet hozzánk. De jelenleg belátta, hogy Ilyés Ferenc, Carlos Perez és Mirsad Terzic mellett ezt a feladatot nem tudja itt ellátni. Sok sikert kívánunk neki is, a válogatottba várjuk vissza, és kívánjuk, hogy balátlövőben átlépje azt a határt, amit ő elé ezek a neves nagy tudású játékosok támasztottak. Hozzáteszem, egy végtelenül szimpatikus és nagyon szorgalmas játékos, aki igazi partner volt a munkában.

 

 

Kapusposzton egy nagyon szomorú változás történik. Dejan Peric személyétől nagy tiszteletettel, nagy szeretettel búcsúzom. Ő az a játékos, aki a csapat belső motivációját mind edzéseken, mind mérkőzéseken megteremtette. A csapat kapitánya, aki a szakmai munka mellett a játékosok hangulatát, belső értékrendjét építette és támogatta, ami a pedagógiai munkának az egyik, ha nem a legfontosabb része. Ez nagyon fontos dolog, hiszen nemcsak kintről, hanem csapaton belülről is meg kell teremteni ezt a légkört. A másik dolog, hogy ő egy világszinten elismert sportember, aki nemcsak kapusként, de a mentalitásával, a küzdő képességével, a tudásával, a nehéz helyzetekben való helytállásával nyilvánvalóan egy külön kategóriát képvisel. Egy edzőnek mindig az a vágya, hogy olyan játékosokkal dolgozzon együtt, akik nem mindig könnyen kezelhető emberek, de a karakterüket, a teljesítményüket jelentősen meghatározza, hogy minden nap bebizonyítják, a legkiválóbbak közé kívánnak tartozni. Sajnos Dejan két komoly operáción esett át az elmúlt két évben. Nagyon sokat segített nekünk az elmúlt években, a klub életében és eredményességében kulcsszereplő volt. Nagyon nehéz tudomásul venni, hogy vége ennek a kapcsolatnak. Azonban a klub olyan helyzetbe került, amikor még nem lehetett tudni Dejan folytatásáról semmit, hogy egy nagyon tehetséges fiatal kapussal sikerült szerződnünk. Jelen esetben érvényes szerződéssel Fazekas Nándor valamint Liszkai Szilveszter és a Ferencváros kapusa Paul rendelkezik. Egy olyan helyzet alakult ki, ami az elnökséget – mi, edzők és játékosok bármennyire is ragaszkodtunk Dejan Peric személyéhez és próbáltunk keresni egy hosszú távú megoldást – döntésre késztette. Ezt nekünk nagyon nehéz feldolgoznunk, én személy szerint nagyon nehezen éltem meg a bajnoki döntő utáni pillanatokat, hiszen olyan embert veszítettünk el, aki a kézilabdázás nagyjai közé tartozik. Nem sűrűn találni ilyen karakterű embereket. Ő egy olyan példakép, egy olyan idol, akitől búcsúzni is nagyon nehéz. Tiszta szívből kívánom neki, hogy egészségesen és sérülés nélkül tudja még a saját maga által kitűzött egy évet végigvédeni, és utána a sportvezetés terén akármilyen magaslatot elérni.

 

 

Szeretném néhány szóval érinteni a versenyeztetési rendszert is. Nagyon kevesen tudják, hogy mivel a világversenyek 16 nevezhető játékos kerettel zajlanak, én, mint a magyar férfi válogatott szövetségi kapitánya az elmúlt évben a versenybizottság elé terjesztettem egy személyes kezdeményezést. Ez alapján egyértelművé tettem, hogy a magyar kézilabdázás érdeke, hogy a világversenyekhez hasonlóan a magyar mérkőzések is 16-os kerettel kerüljenek megrendezésre. Illetve alternatívaként a csapatok plusz egy-két fővel, azaz 17-18-as kerettel dolgozzanak, hogy a világ élvonalában maradhassunk, illetve a bajnoki rendszer is hasonlóan működjön a világversenyekhez. Ezt a beterjesztésemet - anélkül, hogy erről külön megbeszélés folyt volna, kikérve néhány ember véleményét- az edzőbizottság nem helyesen interpretálta, és hoztak egy olyan döntést, amelyben engedélyezték a 16-os játékos keretet a mérkőzésekre, de a keretből két személyt 24 év alatti magyar játékosként határozták meg. Magyarul, a Veszprém ebből a lehetőségből semmit sem élvezhetett. Hiszen nem volt abban a pillanatban két olyan játékosunk a megjelölt korosztályban, akik a klub kereteihez tartoztak és méltón tudták volna a mérkőzéseken képviselni a klubot. Bár tettünk erre kísérletet a kapuban illetve a mezőnyben is, de az a pályán tölthető 5-10 perc nagy előnyben senkin sem segít. Nekünk ugyanis a közönséget is ki kell szolgálnunk. A 14 fős játékszerkezetben a két cserével, a támadó-védő játékban ismert problematikánkkal, csak úgy tudtunk plusz főt a pályára küldeni, ha a mérkőzés előtt nem neveztük a teljes játékos garnitúrát. És ehhez képest kellett utólagos nevezéssel mindig tartalékban tartanunk mondjuk a balkezes játékosok közül valakit, mert szerkezetileg a három balkezes úgymond kötelező. Hiszen Marko Vujin elsősorban támadóspecialista, a védelemben való hosszú oldali keresztcsere miatt indokolt mindig az, hogy a távolabbi védőzónába Gulyás Péter kerüljön a pályára. Hiszen ő meg tudja oldani átmenetileg a kettes védő pozíciót is. Ez már kötelezően rögzített egy pluszpozíciót a cserejátéknál. A másik dolog pedig Mirsad Terzic személye és Carlos Perez játékban tartása a mérkőzések jelentős részében, az ő közös versenyeztetésük harmóniájának megteremtése, kiváltképp a nagy mérkőzéseken. Emellett még vannak olyan nyitott védekezési szituációk, ahol a két irányítós rendszer is borzasztó fontossá válik a gyors játék és a befutások kihasználása miatt. Így Nikola Eklemovic és Császár Gábor egy időben való szerepeltetése is roppant fontossá vált. Ezek végtelenül beszűkítették a további lehetőségeket. A napi, a heti rutinból kellett kialakítani azt a játékstílust, ami a nagyon erős ellenfelekkel szemben is működik. Tehát itt a kísérletezésre igen kevés mód volt. Ezzel együtt 15-20 percet, félidőt vagy teljes mérkőzést is kaptak a játékosok. Nyílván valóan Dávid Korazijára is ez vonatkozik, hogy a balszélső poszton nem tudtuk őt nevezni a 14-es keretbe, hisz az említett cserekötelezettségek és szükségek miatt a szabad lehetőségeink lekötöttek. Ez megváltozik a jövő évben. El kell mondanom, hogy ez ügyben újabb indítvánnyal álltam elő, mint a klub vezetőedzője, és mint szövetségi kapitány. Végül a korhatár eltörlése megtörtént, és egyetlen kritérium maradt, hogy a 15. és a 16. helyen nevezett játékosnak magyarnak kell lennie. Ebből adódóan most mindenki, aki eddig kívül rekedt, és ebbe a taktikai huzavonába kényszerült, most bekerül a nevezett játékosok körébe, és bármikor a mérkőzések során - anélkül, hogy veszélyeztetnénk a csapat biztonságát és stratégiai alternatíváit – bevethetőek, és megnyugtatóan sokkal több versenyeztetési lehetőséget fognak kapni. Ezt az indítványomat az elnökség egyetlen egy ellenszavazattal tehát jóváhagyta, aminek én nagyon örülök.

 

 

Még egy gondolat, hogy egy nagyon-nagyon nehéz helyzetben lévő magyar férfi válogatottat visszavezettünk az olimpiai lehetőség útjára, aminek sikerében –az előzmények ismeretében –nagyon kevesen hittek. Erre én nagyon büszke vagyok.

 

Visszatérve az MKB Veszprémre, június 14.-én lesz a záróünnepség, ahol elbúcsúzunk tisztelettel a játékosainktól. Talán – ha ez sikerül – az újonnan érkező játékosokat is meghívom már erre az alkalomra. Ilyés Ferenc, Schuch Timuzsin és MIrko Alilovic mellett, én azt gondolom, hogy egy-egy pozícióban még keressük a lehetőségeket a bővülésre.

 

Hiszen nagyon fontos, hogy jövőre erős keretünk legyen. Az a 16-17 ember, beleértve a három kapust, melynek rendszerében dolgozunk, megfelelő edzésmunkát tudjon realizálni. Továbbá azt gondolom, hogy irányító-átlövő pozícióban Nikola Eklemovic kiválásával Császár Gábor egyedüliként van, ahová feltétlenül kell még valaki, aki őt tehermentesíti. Így a három lövős játék is előtérbe kerül majd, mert akár Terzic, akár Ilyés az irányító, más alternatívákkal történő játék lehetséges. Nyilván egy játékmester is kell, egy fiatal tehetséget ilyenképpen a csapat mellé hozni, akivel perspektívával lehet gondolkozni.

 

Természetesen a csapat vezérét is meg kell találnunk Dejan Peric után. Erre több lehetőség is van. A felkészülés alatt is találhatunk egy olyan embert, aki alkalmas erre a szerepkörre, de nekem vannak elképzeléseim is. Például, látok egy Ilyés Ferencet, akinél a válogatottban is láttam ebbe az irányba elmozduló pozitív törekvéseket. Illetve Iváncsik Gergő a maga szolid, de következetes vélemény alkotásával, pozitív mentalitásával tud segíteni a csapatnak. De azt gondolom, hogy Fazekas Nándor, mint a válogatott kapusának meghatározónak kellene lennie ilyen téren is a csapatban, és nyilván valóan egy borzasztó jó mentalitású Such Timuzsin is szóba jöhet, aki nagyon nagy küzdő. Persze neki edzésben és játékban is át kell vennie a feladatokat. Bízom benne, hogy egy Marko Vujin, Laluska Balázzsal párban még érettebben meg fogja tudni oldani a balkezes oldalt. Két szélen a játékosaink megvannak, és most már versenyeztethetőek. Szóval mindenkire számítunk. Új dinamikát várok ettől a csapattól, nagyobb játéksebességet a mezőnyben, a visszarendeződésnél és a lerohanásoknál mindenképpen. Tehát én azt gondolom, hogy a játék rendszerével, következetes felépítésével, módszerével együtt jön majd egy ilyen mentális fejlődés is, és ebből várok majd néhány játékost – akiket már említettem is – akik kinőhetnek majd erre a szerepkörre.

 

 

Nekem az is a feladatom, hogy egy vezető a megfelelő hierarchia mellett a megfelelő értékképző és közösségépítő fázis után megtalálja a bajnokságra ezeket a kiemelkedő vezéreket, mind a munkára, mind pedig a csapaton belül. Hiszen az etikai kódex, amit én a válogatott számára leírtam, belehelyezhető az itteni munkába is, sőt reményeim szerint az itteni morálunk miatt ez tovább fog erősödni.

 

Köszönetet szeretnék mondani a közönségnek azért, hogy egész évben élveztük a támogatásukat. Nemcsak általánosan, hanem szakmailag is sokszor a legnehezebb pillanatokban átsegítették a csapatot, mintegy szakértő közönségként, ezzel extra energiákat adtak. Minden pozitív, támogató és megalapozott véleményt örömmel vettünk. Biztosak lehetnek abban, hogy a következő szezonban is megpróbálunk a lehető legjobb eredményt elérni. Közösen megtartani azt, amit kivívott magának Veszprém, hogy Európa legnépszerűbb, legkulturáltabb, legszakértőbb és ugyanakkor legtámogatóbb közönsége címet kapta.