Túlélte a roglai poklot

A nyári szabadság utáni első, amolyan felvezető hét erőnléti gyakorlása – még Veszprémben – kismiska volt ahhoz képest, amit Carlos Ortega edző ezen a héten vezényel játékosainak a szlovéniai hegyekben, ahol ugyan nincs olyan trópusi forróság, mint Magyarországon, de a 28 fokot azért eléri a hőmérséklet.

 

„Tizenhatan érkeztünk Roglára, a magaslati edzőtáborba, amely a legtöbbünknek már ismerős, hiszen a Veszprém nem először készül ebben a minden igényt kielégítő, nemzetközi színvonalú, festői környezetben fekvő sportközpontban – válaszolta a Nemzeti Sport érdeklődésére Fazekas Nándor, a bajnokcsapat kapusa. – Nem mondanék igazat, ha azzal kezdeném, hogy nagyon élvezzük az itteni erőnléti gyakorlásokat, amelyek után lazításként labdás edzés következik. A reggeli futás még csak hagyján, de a délelőtti kétórás konditermi munka mindannyiunkat megvisel. Ezt nem panaszkodva mondom, hiszen pontosan tudtuk, hogy ezen a héten ki fogjuk köpni a tüdőnket, hogy aztán a folytatásban kevesebb gondunk legyen a taktikai-technikai tréningek elviselésével.”

 

 

A világklasszistól megkérdeztük, hogy a kapusok – akiknek talán nincs akkora szükségük a különleges állóképességre, mint mezőnyjátékos társaiknak – nem kapnak-e némi könnyítést a spanyol edzőtől.

„Szó sincs róla – sóhajtotta –, pontosan ugyanazt a munkát végezzük mi is, mint Nagy Lászlóék. A tréningek közötti időben pedig alig győzzük kipihenni magunkat. Szerencsére a regenerálódáshoz is minden eszközt megtalálunk Roglán, de – hogy őszinte legyek – a legfontosabb az ágy. Az edzések közötti időben a legnépszerűbb program az alvás. Arra sem marad időnk, hogy a Roglán edzőtáborozó többi sportolóval – röplabdázók, labdarúgók is edzenek itt – ismerkedjünk, barátkozzunk.”

 

A szintén a felkészülés kellős közepénél tartó CO Zagreb játékosaival azért váltottak néhány szót a hét elején.

 

„Éppen váltottuk egymást a horvátokkal – folytatta Fazekas Nándor. – Mi kicsomagoltunk, ők meg már készülődtek vissza Zágrábba. Nekem a legnagyobb élmény az volt, hogy beszélgethettem egy keveset régi barátommal, Sara papával, vagyis Zlatko Saraceviccsel, a másodedzőjükkel, aki kétezertől három évadon át a Veszprém egyik legjobbja volt és a szurkolók legnagyobb kedvencei közé tartozott. Az olimpiai és világbajnok jobbátlövő Boris Dvorsek edző segítőjeként is ugyanaz maradt, aki volt, vidám, barátságos, a magyarokat – különösen a veszprémieket – rajongásig szerető, remek fickó. A szakmázásra nem volt időnk, a néhány percben csak a privát dolgainkat beszélhettük meg, de majd a jövő héten a németországi Sparkassen-kupán...”

 

 

Jelenleg a roglai „pokol” túlélése a veszprémiek legfőbb célja, hogy aztán a jövő héten itthon folytassák a felkészülést.

 

„Péntek délelőtt még két edzés vár ránk, aztán megebédelünk és indulunk haza – mondta Fazekas. – Már jó lesz egy kis magyaros kosztot enni, bár nem lehet panaszunk a szlovén konyhára sem. Edzőnk semmilyen diétát sem rendelt el, ezért az edzőtábor éttermében kedvünkre válogathattunk a finomságok között. De a hazai azért hazai marad... A családommal tölthető kétnapos pihenőre vágyom a legjobban, mert aztán a jövő héten újra utazunk, Németország felé vesszük az irányt. Elkezdődik a felkészülési meccsek sora.”

 

 

Simon József

Forrán: Nemzeti Sport