Történelmi pillanat

Ez bizony az! Hiszen a legrangosabb nemzetközi kézilabda torna, a Bajnokok Ligájában még sohasem volt ennyire közel csapatunk, hogy belépjen az elit négyesbe. Az egy héttel ezelőtti, egy gólos vereség ezúttal életben tartotta a reményt, hogy az MKB Veszprém KC harminchét éves története során részt vehet a final four játékaiban is. Amire még nem volt példa az egyesület életében. A tizenegy évvel ezelőtti, magdeburgi döntő óta egész Veszprém erre a csodálatos pillanatra vár. S ez egyáltalán nem túlzás.

 

Már annyi bánat, szomorúság, csalódottság érte a szurkolókat, a csapatot, a klubot a BL-nek ebben a szakaszában, hogy csordultig vele a pohár.

 

Abból a szempontból is történelmi a pillanat, hogy eddig mindig ledolgozhatatlan hátrányból kellett pályára lépni a tovább jutásért. Hiszen ezen a szinten a minusz négy-öt gól határeset. A több, reálisan teljesíthetetlen feladatnak számított.

 

Igaz, ez az egy gól sem jelenti a biztos tovább jutást. Mert hogy a "világválogatott" érkezik az arénába. Legutóbb hat gólról felállva nyertek, s azért mégis csak ők a címvédők. Az elmúlt hat évben lenyűgözték Európát játékukkal, eredményességükkel, trófea halmozásukkal.

Ennek ellenére erőt kell adjon, hogy a csoport meccsen, az Arénában mi nyertünk egy góllal. A negyeddöntő első összecsapásán remekül kézilabdáztunk. Sok gólt lőttünk idegenben. Ez is számíthat a végelszámolásnál. S a legfontosabb: itthon vagyunk! S ezt minden szinten illik kihasználni.

 

Óriási a lehetőség! Ki tudja mikor lesz legközelebb hasonló.

A legutóbbi győztest, a legerősebbet lehet kiütni. Túlzás nélkül leírható: világszám lenne!

 

 

Bebizonyítottuk, hogy a világ legjobb csapatának otthonában is képesek vagyunk egyenrangú partnerként kézilabdázni. Apróságokon múlott, hogy nem sikerült nyernünk. Kielben már azt is tudják, hogy nem csak hatosfalat, de az öt-egyet is tudjuk jól védekezni. Viszont most megint kell valami meglepetés, amivel megzavarhatjuk őket. Mi már tudjuk, mi az.

A véleményem továbbra is változatlan. Százhúsz perc óriási küzdelem dönt a továbbjutásról. A felén túl vagyunk. Méghozzá úgy, hogy annyi esélyünk maradt a továbbjutásra, mint a legutóbbi címvédőnek. Óriási lehetőség előtt állunk, amit jó lenne kihasználni.

 

 

A hullámzásokat kellene kiiktatni a játékunkból. Azt a negyvenhét percnyi kézilabdát, amit ott játszottunk, legalább ötvenöt percig kitolnunk. Na és persze többünknek Nagy Laci teljesítményéhez felnőnünk. Akkor lehet bravúrt elérnünk a németek ellen. Nagyon remélem, hogy az utolsó pillanatig megmarad az esélyünk a továbbjutásra.

 

 

Ami biztos, hogy az idegenbeli védekezésünket ismételni kell, mert ez az alapja annak, hogy végig esélyünk maradjon a final fourba lépni. Igaz, hogy csak egy gól a hátrányunk, de azért mégis a világ legerősebb csapata, a sokszoros címvédő játszik az Arénában. Olyan nincs a kézilabdában, hogy az egy gólos különbség automatikusan ledolgozható és biztos a továbbjutás. Nagy lehetőség előtt állunk. Ötezer szurkolónk segítsége is kell a bravúrhoz!

 

 

 

A kézilabda ilyen játék. Pillanatokon belül fordulhat benne minden. Egy biztos: még ennyit sem lehet hibázni, mint legutóbb. Természetesen nekem sem! Kieli teljesítményünket kettővel szorozni kell, plusz szükséges szurkolóink ellenfelünket hibázásra kényszerítő ereje is. S akkor talán megszűnik az a rossz sorozat, ami évek óta sújt bennünket.

 

 

 

Donát Tamás