2011. Már. 04. Péntek, 07:55
Talán az év legnehezebb mérkőzése következik vasárnap Montpellierben, ahol a franciák gyönyörű új csarnokában fogunk játszani. A BL csapatokon látszik, hogy ezekre a csúcsmeccsekre fizikailag és taktikailag is nagyon komolyan felkészülnek, ezért ezek a meccsek sokszor jóval nehezebbek a nemzetközi mezőnyben, mint a többi. Ezt alátámasztja a Montpellier hamburgi meccse is, ahol is az utolsó percben Hens eladta a labdát emberelőnyben, így megfosztott minket attól a lehetőségtől, hogy már biztos csoportgyőztesként utazzunk az utolsó csoportmeccsünkre. Itt pediglen az egymás elleni eredmény fog dönteni.
A francia (és tunéziai) válogatott gerincét adó csapatról van szó, akik minden poszton nemzetközi klasszis játékosokkal rendelkeznek. A francia válogatott-szisztémában felkészített nyitott védekezésükkel rendkívül sok, rövid lefolyású, az ellenfelet a kikényszerített helyzeteikből való befejezések sarkallására építik a védekezésüket, és ez a stílus persze hihetetlen fizikummal párosul az egész csapatnál. Előnyük, hogy számunkra a védelmük szokatlan, és az, hogy az egész ligájukban gyakorlatilag alapvető követelmény ezt a védekezést játszani, bizony a nyitottság elleni kombinációs játékunkat a minimálisra redukálja. A párharcokra, a 2-2 elleni játékra próbálják majd beszorítani a támadásainkat, azokra a posztokra, ahol ők fizikailag nagyon erősek. Hát az ez elleni támadójáték, a folyamatos játék megőrzése, a több oldalú csapat-taktikai elemeknek a felépítése lesz nagyon fontos, és kifejezetten erre szánjuk az utolsó három edzést.
Tehát a legnagyobb feladat a játék folyamatosságát megőrizni, és nagyon kreatív kézilabdát játszani, hogy a lehető legjobb erőket tudjuk olyan stratégiai helyzetbe hozni a pályán, hogy ebből eredményesek legyünk. A mi védőjátékunkat hozzá kell igazítani az ő játékfilozófiájukhoz. A belső posztokon, beállóban, de még szélen is olyan fizikummal rendelkező játékosaik vannak, akik egy az egyben bárkit és bármikor meg tudnak verni, erre építik a támadásaikat. Karakterisztikus, tipikus játékhelyzetekben kiprovokálják a mélységben nyitottságot, és az ütközés előtt rögtön, a fizikai előnyből adódóan helyzetbe hozzák magukat, vagy a társukat. Erre van nekik 5-6 alapmozgásuk, és az ezekből való tudatos helyzetkialakítás. Karabatic, Accambrey - aki 22 évesen a vb sztárja volt -, és sorolhatnám a neveket, bizony egy olyan csapat, akiket nagyon nehéz kontroll alatt tartani, erre készülünk.
Nem túl jó hír ebben a helyzetben, hogy bár Nikola Eklemovics állapota folyamatosan javul, de én úgy érzem, hogy nem 100%-os még a játéka. Nándi pedig, ma már csütörtököt írunk, de még a héten egy percet sem állt a kapuban a derékfájdalmai miatt. Viszont a csapatkapitány, Dejan Peric már védett szerdán, a küzdőjáték napunkon jó formában hárított a kapuban. A másik lényeges dolog még, hogy Terzic is előrébb lépett a derékfájdalmaiban, én bízom benne, hogy rendben lesz.
Egy rengeteg ütközéses csatára számítunk, borzasztó test-test elleni harcra, főként az átlövősornál, ebben kell majd úgymond intelligensen kézilabdáznunk. Én azt hiszem, hogy az ellenfél lerohanásos támadásvezetése a nyitott védekezésből példaértékű, így az 1+1 cserét lehet megkockáztatni, a 2 csere az szinte lehetetlen, ami szintén befolyásolja jelenleg a szerkezetünket. Aztán lényeges még, hogy nekünk is szükséges lerohanásokból könnyű gólokat szerezni, ahhoz, hogy idegenben lépést tudjunk velük tartani. A védekezési stratégiában fontos dolog az, hogy a játékosokat ne tudják úgy felfűzni, hogy ne tudjanak létszámfölényes helyzeteket teremteni, és hogy a dinamikai fölényüket ne tudják teljes mértékben érvényesíteni. Nagyon összetett feladat ez a világ egyik legjobb kézilabdacsapata ellen, akik mára nagyon megerősödtek. Igyekszünk úgy megoldani a feladatot, ahogy szoktuk, alaposan felkészülünk, és úgy utazunk, hogy megfelelő stratégiai, és fizikai felkészültségben érkezzünk Montpelllierbe.