Szezonvégi összefoglaló: SEHA Liga

A negyedik versenysorozat, amiben rajthoz állt az MKB-MVM Veszprém csapata a 2014/15-ös idényben a SEHA Liga volt. Ebben a bajnokságban a térség legerősebb együttesei tömörültek – a Veszprémmel együtt tízen – azzal a céllal, hogy további kiélezett, színvonalas és a közönség számára érdekes mérkőzéseket vívjanak egymással, a saját nemzeti bajnokságuk mérkőzésein kívül. A veszprémi csapat első alkalommal indult el ebben a 2011-óta létező ligában, hogy aztán végül hazai pályán ünnepelhesse a bajnoki címet.

Nagy várakozás előzte meg mind a csapat, mind annak szurkolói részéről az MKB-MVM Veszprém SEHA Ligabeli szereplését, ahol szembe kellett nézni a legjobb két macedón (Vardar, Metalurg), két horvát (Zagreb, Nexe), két szerb (Vojvodina, Radnicki), fehérorosz (Brest), szlovák (Presov) és bosnyák (Borac) csapattal. Az ellenfelek jó része új és ismeretlen volt Ortega mester és tanítványai számára, a szurkolók számára pedig mindenképpen érdekes, amelyet jelez, hogy átlagosan 4.415 fő látogatott a Veszprém Arénába ezekre a meccsekre. A veszprémi drukkereknek azonban nemcsak saját csapatuk volt hálás a buzdításért, de az idelátogató együttesek edzői és játékosai is rendre kiemelték a sajtótájékoztatókon, hogy milyen nagy élmény és megtiszteltetés volt egy ilyen publikum előtt játszani.

A csapat 2014/15-ös idényének első tétmérkőzését, máris ebben a versenysorozatban játszotta, méghozzá augusztus 27-én idegenben a Vojvodina ellen, és 19:32-es, magabiztos győzelemmel indítottunk a tizennyolc meccses SEHA Liga alapszakaszt és egyben az egész idényünket is.

A délkelet-európai ligában eltöltött első idényünkről összességében elmondható, hogy több erős ellenféllel is szembekerültünk, de hosszabb-rövidebb ideig a kisebb csapatok is komoly ellenállást tudtak mutatni velünk szemben. A fiúk dolgát sokszor nehezítette a hosszú utazás, és a magyar bajnoki rájátszás kezdetével rendkívül sűrűvé is vált a mérkőzésnaptárunk. Március volt ebből a szempontból a legkeményebb, amikor is tizenegy mérkőzést játszottunk. A SEHA Liga találkozók azonban jó lehetőséget biztosított abból a szempontból, hogy mindenki elegendő játéklehetőséget kapjon, valamint erősebb és különböző játékfelfogású csapatok ellen is megmutathassa tudását. A végeredmények nagyon sok esetben nem tükrözték, hogy valójában mennyire nehéz dolga is volt az „Építőknek” egy-egy ellenfelükkel szemben. Az alapszakaszt végül nem sikerült hibátlan mérleggel zárni, mivel az utolsó fordulóban váratlanul nagyarányú vereséget szenvedett a csapat idegenben, a Vardar ellen (28:21), ám az alapszakasz első helyét ez már nem veszélyeztette.

Ezt követően került sor a Final Tournament/Final4 SEHA Gazprom League elnevezésű és az alapszakasz legjobb hat csapatát magába foglaló, március végi tornára, amely helyszínéül a Veszprém Arénára esett a Liga választása. Az MKB-MVM Veszprém alapszakasz győztesként – a második Vardarhoz hasonlóan – csak az elődöntőben kapcsolódott be, és vívott hatalmas küzdelmet a PPD Zagreb ellen. A rendkívül kemény találkozón többször is nagy hátrányból tudott felzárkózni a horvát bajnok, majd a legvégén Mikler hatalmas védése is kellett ahhoz, hogy egy gól megmaradjon az előnyünkből (25:24), és így döntőt játszhassunk saját közönségünk előtt.

A fináléban azzal a Meshkov Bresttel kerültünk szembe, amely nagy meglepetésre kiverte a végül csak a negyedik helyen záró Vardart. Szorosan indult a találkozó, ám 6:6 után egy 4:0-s rohamot indított a Veszprém, amelyből már nem volt visszaút a fehéroroszok számára. A végeredmény magabiztos győzelem lett (32:21), és így az MKB-MVM Veszprémnek sikerült megnyerni első idényét a SEHA Ligában, ezzel begyűjtve első szezonbeli trófeáját is.

A torna legjobbjának irányítónkat, Chema Rodríguezt választották, az All-Star csapatba pedig bekerült Mikler Roland, Nagy László és Gasper Marguc. El lehet mondani továbbá, hogy nemcsak a pályán, hanem azon kívül is sikeres volt veszprémi szempontból a SEHA Liga döntő tornája, hiszen rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a rendezvény szervezése kapcsán, amelyre egyébként hatalmas érdeklődés volt jellemző a hazai és külföldi szurkolók, valamint a média részéről is.

Zárásként következzen néhány érdekes statisztika - Lang Zoltánnak köszönhetően:

Két játékosunk játszott minden mérkőzésen, Iváncsik Gergő és Mirsad Terzic.

Ebben a versenysorozatban is Momir Ilic volt a házi gólkirályunk, aki egyébként a liga góllövő listájának második helyén végzett a Tatran Presov szélsője, Radoslal Antl mögött. Momot szorosan követi Gasper Marguc, aki holtversenyben harmadik lett a Borac játékosával Milan Dukiccsal.

A legtöbb gólpasszt Nagy László osztotta ki.

Christian Zeitz nevéhez fűződik a legtöbb eladott és legtöbb szerzett labda is, míg Nagy László blokkolta legtöbbször az ellenfelek lövéseit.

A legpontosabban Andreas Nilsson célzott az ellenfelek kapujára, de ha a távoli lövések hatékonyságát vesszük alapul, akkor a csapatkapitányunk volt a legveszélyesebb tüzér.

A szélről Ugalde volt a legprecízebb, míg a hétmétereseknél Marguc megelőzi Ilicet, igaz jóval kevesebb próbálkozásból.

Kapusainknál Mikler 39%-kal, Alilovic 30%-kal védett.

Ellenfeleink közül Stojkovic szerezte ellenünk a legtöbb gólt, igaz, míg ő három meccset játszott ellenünk, addig az őt követő, Dibirov, Antl, Dukic trió csak kettőt.