2015. Jún. 26. Péntek, 10:58
Habár az időbeli sorrend szerint az elmúlt Bajnokok Ligája szezon összegzésével kellene zárnunk cikksorozatunkat, a ma este nyolc órakor esedékes jövő évi BL csoportkör sorsolásra való tekintettel előrébb hoztuk azt.
Az MKB-MVM Veszprém számára a VELUX EHF Bajnokok Ligája 2014-15-ös idényében ismét a Final4-ba jutás volt a kitűzött cél, és lehetőség szerint az előző évi negyedik helynél még előkellőbb helyezés megszerzése. Mindezt sikerült elérni, a csapat bejutott a döntőbe, ahol azonban alulmaradt a Barcelonával szemben, így 2002 után ismét BL ezüstöt szereztek a veszprémi játékosok. Az idáig vezető út azonban nagyon hosszú és nehéz volt.
A Veszprém első számú kiemeltként a C csoportba került, amelybe aztán szinte minden kalapból a lehető legnehezebb ellenfelet kaptuk a sorsolásnál (Vardar, Löwen, Montpellier, Celje, Medvedi). Első meccsünket szeptember 27-én játszottuk Oroszországba, ahol végül ötgólos győzelmet arattunk (32:37). Ezt követte két szoros hazai győzelem a Löwen (27:24) és a Montpellier ellen (30:29). Majd Celjébe látogattunk, ahol szintén nehéz mérkőzés várt ránk, ám sikerült begyűjteni a két pontot (21:24). Ezután, november 15-én következett az elmúlt szezonunk talán legizgalmasabb mérkőzése Szkopjéban, a Vardar otthonában, ahol az utolsó két percben sikerült megfordítani a mérkőzést (23:24) köszönhetően Mikler büntetővédésének, Ugalde szerzett labdájának, majd Ilic értékesített hétméteresének. Ezt követően hazai győzelmek következtek a Vardar (32:24) és a Medvedi (38:31) ellen, majd úgy érkeztünk Mannheimbe, hogy amennyiben legyőzzük a Löwent, úgy hibátlan őszi szezont produkálhatunk minden versenysorozatot figyelembe véve. Ez azonban sajnos elmaradt, csapatunk kikapott 32:25-re, begyűjtve 2014-15-ös szezonbeli első vereségét, amelyből összesen három volt egyébként, ebből kettő a BL-ben.
Február közepén folytattuk a menetelésünket a Bajnok Ligájában a Celje elleni hazai győzelemmel (29:26), amely egyben a csoportelsőségünket is jelentette a „halálcsoportban”, így már egy tétnélküli mérkőzést játszhattunk Montpellierben, ahol győzelemmel zártuk a csoportkört.
A nyolcaddöntőben a spanyol Naturhouse La Rijoa várt ránk, akiket két sima győzelemmel búcsúztatunk (23:31, 37:31). A negyeddöntőben – a tavalyi évhez hasonlóan ismét - a PSG-vel kellett megküzdenünk a kölni Final4-ba jutásért. Párizsban sokáig vezettünk, ám végül a hazaiak le tudták dolgozni az előnyüket, és végül döntetlennel zárult a találkozó (24:24). Április 19-én a Veszprém Arénában aztán nem hagytunk kétséget a felől, hogy melyik a jobb csapat, és hatgólos győzelmet aratva (34:28) történetünk során másodszor bejutottunk a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe.

Május utolsó két napján következett a férfi klubkézilabdázás csúcseseménye Kölnben, ahová nagy reményekkel érkezett a csapatunk és szurkolói. Az elődöntőbeli ellenfelünk az a THW Kiel volt, amely 2013-ban a negyeddöntőben, 2014-ben pedig az elődöntőben győzött le minket, azaz bőven volt törleszteni valónk velük szemben. Ez azonban nagyon nehéznek ígérkezett a szinte hazai pályán játszó német csapat ellen. Az MKB-MVM Veszprém azonban végig keményen tartotta magát az első félidei többgólos Kiel vezetés során is, és a félidő már döntetlennel zárult. A második játékrészben aztán sikerült felülkerekedni a „zebrákon”, és bejutni a döntőbe (23:31), ahol a Kielcét legyőző Barcelona várt minket. A fináléban azonban érződött a fáradtság a csapaton, talán többet vett ki az elődöntő a mienkből, mint a spanyolokból, ráadásul az egész Final4 alatt nem számolhatott Ortega mester a kézsérülést szenvedett Ugaldeval. A kiválóan védekező Barcelona végig uralta a találkozót, és megérdemelten nyert 28:23-ra. A négyes döntő legértékesebb játékosa Nikola Karabatic lett a Barcából, a BL gólkirálya pedig zsinórban másodszor csapatunk balátlövője, Momir Ilic a maga 114 találatával.
Most pedig nézzük az elmúlt Bajnokok Ligája szezont a számok tükrében, Lang Zoltánnak köszönhetően.
A kezdőcsapatban a legtöbbször Renato Sulic lépett pályára nálunk. Kapusaink közül Mikler tizenkétszer kezdett, a tavaly nyári vállműtéte után később visszatérő Alilovic pedig négyszer.
A már említett Momir Ilic lett a házi gólkirályunk a BL-ben, a második legtöbb találatot Renato Sulic szerezte (60), míg a harmadik a Final 4-ban összesen 15 gólt szerző nagy László lett (48).
Ellenfeleink játékosai közül Mikkel Hansen talált be a mi kapunkba a legtöbbször (23), őt követi Uwe Gensheimer (14) és Dmitry Zhitnikov (13).
A nézőszámot illetően a Veszprém Arénába átlagosan 5025 néző látogatott ki a BL találkozóinkra, az idegenbeli meccseinkre pedig 4814 fő. A kölni Lanxess Arenában 19250 volt a meccsenkénti nézőszám.
Itthon minden meccsünket megnyertük, idegenben 5 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség volt a mérlegünk, a Final4 semleges helyszínén pedig 1 győzelem és 1 vereség.
További statisztikák a Final4-ban játszott két mérkőzésünkre vonatkozóan az alábbiakban láthatók.
Fotók: EHF