2014. Dec. 17. Szerda, 11:59
Csütörtökön, a női Európa-bajnokság szabadnapján, idei utolsó mérkőzését játssza az MKB-MVM Veszprém jelenleg csak a nemzetközi porondokon mutatkozó férfi kézilabda csapata. A szerb Vojvodina elleni SEHA Liga találkozó nem ígér túl sok izgalmat, legalább is abból kiindulva, hogy az újvidéki csapatot augusztus végén idegenben is 32:19-re sikerült legyőzni. Ha ezen az akadályon is túl lesz Carlos Ortega csapata, és győztesként köszönhet el a jövő februári viszontlátásig a Veszprém Arénától, az „Építők” 7 BL, és 12 SEHA Liga győzelemmel, 95 százalékos összteljesítménnyel indulhat neki az újesztendőnek.
Akinek pedig mindebben oroszlánrésze volt, nyilatkozataiban szerényen mégis úgy fogalmaz, hogy az egymásra utalt csapatjátékosok gépezetében ő is csak egy elem, az a szerb Momir Ilics, a Bajnokok Ligája legutóbbi kiírásának gólkirálya. A Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozó balátlövő – aki a 2013/2014-es európai versengést 103 góllal zárta – jelenleg 58 BL találatot jegyez, ezzel a második helyet foglalja el a Barcelonát erősítő, de korábban a Veszprémben is kimagaslóan teljesítő 64 gólos macedón Kiril Lazarov mögött.
„Sokkal jobban örülnék a 2015-ös ismétlésnél annak, ha az MKB-MVM Veszprém legalább döntőt játszana jövőre a Bajnokok Ligájában, vagy el is nyerné a kupát. Számomra a csapat sikere sokkal többet ér a gólkirályi címnél, ami ráadásul nem is csak egyetlen játékos érdeme, hiszen a gólokhoz jó indítások, passzok és cseles megoldások is kellenek, azaz összmunka. Jó a veszprémi csapatban játszani, a Németországban eltöltött hét esztendő után a lehető legjobb helyre kerültem. Az őszi-téli meccseinket szinte végig úgy tudtuk megnyerni, hogy a kulcsjátékosok közül hárman-négyen mindig hiányoztak. Csak az igazán jó edzők tudják ilyenkor a csapatot úgy összeállítani és a megfelelő taktikát kiválasztani, hogy az eredményesség megmaradjon, az ellenfél pedig ne érezhesse magát a nyeregben.”
Az idei utolsó Bajnokok Ligája csoportmérkőzésen viszont, amikor odaveszett a magyar bajnokcsapat veretlensége, sem a spanyol edzőpáros, sem pedig a játékosok nem találtak rá a megoldás kulcsára. Ennek lett a következménye a hétgólos súlyos vereség, amelyből azt a következtetést is le lehetett vonni, hogy az MKB-MVM Veszprém még sem sebezhetetlen csapat.
„A mannheimi teljesítményünk olyan volt, mint egy lidérces álom. Azt kell mondanom, hogy a sorozatos hibáinkkal mi magunk tettük naggyá a Löwent, amely kíméletlenül kihasznált minden tálcán kínált lehetőséget. Tanulságos lecke volt, de nem katasztrofális kudarc. Ha újra játszhatnánk a meccset, biztos más lenne az eredmény”
A THW Kiel csapatával kétszeres BL győztes Momir Ilics úgy látja, hogy a mostani együttese lényegesen erősebb és felkészültebb annál, amellyel tavaly 3 éves szerződést írt alá. Bátran kimondja, hogy a Veszprém jövőre is bejut a BL négyes döntőjébe, sőt, felül is fogja múlni a legutóbbi negyedik helyezését.
„Annak köszönhetően, hogy most már a SEHA Ligában is jó külföldi ellenfelekkel, köztük BL szereplőkkel kell összemérni a tudásunkat, még tapasztaltabbá és harcosabbá váltunk. Az idei magyar bajnoki döntő és a kölni Final Four között úgy telt el két hét, hogy csak edzettünk, és ezért egy kicsit ki is estünk a játékból. Jövőre máshogy lesz.”
A „veszprémi főnyeremény” Ilics, aki szerencséjének mondhatja, hogy nagyon régen nem volt sérült, minden meccsén szinte a végsőkig kihajtja magát. Így érthető, hogy a két ligában összesen már 119 gólnál tartó átlövő - és biztos kezű büntető értékesítő - már nagyon várja a téli szabadságát.
„A csütörtök esti mérkőzés után, amilyen gyorsan csak lehet, hazautazok Szerbiába, és december 22-én a 33. születésnapomat már családi körben ünnepelhetjük meg. Alig várom már azt a napot is, amikor a régen tett ígéretemet valóra váltva elvihetem a feleségemet Dubaiba, ahol nagyon boldog napokat szeretnék eltölteni Majával. Aztán, ha visszatérünk Veszprémbe, már kezdődnek is újra az edzések.” – monda befejezésül Ilics, aki a harmadik BL győzelmét a magyar bajnokcsapattal szeretné megünnepelni.
Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter