Sohasem fogom elfelejteni a Veszprémben töltötti négy évet!

Régen volt, nagyon régen...2007 január 12-én jelentette be az egyesület, hogy leigazolta Zarko Sesumot, az egyik legtehetségesebb szerb kézilabdázót. Sokunknak élénken él még az emlékezetében az edzőmeccs, amelyen először láthattuk. Aztán alig egy hónap múlva egy Zágráb elleni meccsen megsérült, pont amikor már mindenki azt remélte, hogy Ő lesz az egyik kulcsjátékosunk a Kiel ellen.

 

Ő volt az, akit szinte azonnal elfogadtak a szurkolók, nemcsak a veszprémiek, hanem a vetélytársak drukkerei is mindig tisztelettel beszéltek róla. 2007 őszén talán a legjobb teljesítményt nyújtotta abban a csapatban, amely következő évben megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját. Sajnos azon a bizonyos februári éjszakán ismét súlyos sérülést szenvedett, melyből lelkileg talán soha nem tudott Veszprémben felgyógyulni.

 

Ő volt az aki mindig kedves volt a szurkolókkal, aki mindig szívesen válaszolt az újságírók kérdéseire, akire mindig mindenki számíthatott. Nyáron már sejteni lehetett, hogy nem marad a csapatnál (még papíron sem), attól kezdve mindenki azért szorított, hogy olyan megoldás szülessen, hogy a tehetséges játékos még véletlenül se kallódjon el.

 

 

Tegnap edzés után Zarko elbúcsúzott a csapattól és természetesen szívesen válaszolt a mi kérdéseinkre is. Az interjú kicsit rendhagyó volt, a közzététele is az lesz, ugyanis szinte vágás nélkül tesszük közzé, így talán az olvasók is jobban érzékelik, mi ment végbe az interjú alatt a játékosban.

 

- Erről a 4 évről nagyon sokat tudnék beszélni, sok szép dolog történt itt velem, de volt rossz, szörnyű élmény is, gondolom tudja mindenki, mire gondolok, amikor ezt. mondom Mindenképp szerettem volna elköszönni a csapattársaktól, ezt Perke születésnapján sikerült is megtennem. Sok jó barátot szereztem itt, és nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz tőlük elbúcsúzni, de ilyen a profi sport, meg kell tanulni elválni. Ki akartam magam próbálni a Bundesligában, kaptam egy nagyon jó ajánlatot a Löwentől, és mivel idén már nem kaptam volna sok lehetőséget itt Veszprémben, boldog vagyok, hogy sikerült már most Németországba igazolnom. Sohasem fogom elfelejteni ezt a négy évet, a csapattársaimat, a sok új barátomat és a szurkolókat! Az a legfontosabb a sportban és az életben is, hogy sok barátod legyen!

 

 

- Amikor Veszprémbe igazoltál, már akkor is a terveid közt szerepelt, hogy kipróbáld magad egy topligában is?

 

- Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő, akkor sem tudtam. Mikor idejöttem Veszprémbe,  még csak 20 éves voltam. Akkor nagyon jól éreztem magam, és persze azóta is rengeteg szép élményt adott nekem ez a csapat. Amikor ide igazoltam, akkor csak ebben a klubban gondolkodtam, nem gondoltam tovább a pályafutásomat. Élveztem, hogy itt lehetek, hogy itt játszhatok, egyszóval jól éreztem magam. Aztán eltelt egy kis idő és elkezdtem a jövőn gondolkodni. Mindenképp szerettem volna kipróbálni magam a legerősebb bajnokságban és bár meglepetésszerű volt a megkeresés a Löwen részéről, úgy döntöttem, elfogadom az ajánlatukat. Nem járt még le a szerződésem Veszprémben, így csak jövő nyártól élt volna a kontraktus. Kimentem orvosi vizsgálatra, felvettem a mezt is egy fotó erejéig, de azt nem tudtam, hogy rögtön bejelentik a kontraktust, és ez meg is jelenik a hivatalos oldalukon. Nem tudtam, hogy nyilvánosságra kerül az ominózus kép, hiszen hivatalosan nem is ezért fotóztak akkor, de ez már történelem. Az én döntésem volt, hogy elmegyek innen, és ezt sokan sokféleképpen reagálták le. Volt, aki mérges volt, volt, aki megértette. A történtek után nem sok játéklehetőséget kaptam volna Veszprémben, így örülök, hogy a két klub meg tudott egyezni, és hétfőtől hivatalosan már a Rhein-Neckar Löwen játékosa lehetek. Megvárják, míg teljesen felépülök a műtétem után, az orvosok azt mondják, körülbelül tíz nap múlva teljes értékű munkát végezhetek.

 

- Sajnos személyesen nem tudtak elbúcsúzni Tőled a szurkolók...mit üzennél Nekik?

 

- Mindenkinek köszönöm az elmúlt éveket, aki támogatott, szurkolt nekem, szeretett nem csak engem, hanem az egész csapatot. A kézilabda kollektív sport, nem egy ember játssza. Amikor a csapat nyert, mindenki nyert és mikor kikaptunk, mindenki kikapott. Eldöntöttem, hogy elmegyek, kipróbálom magam máshol is. Nagyon szép volt ez a négy év itt, és volt rossz dolog is, mint mindenhol, és mint mindig az életben, de azt üzenem a szurkolóknak, hogy mindig úgy szurkoljatok a Veszprémnek, ahogy eddig! A csapatról, a szurkolókról, az Arénáról, a Március 15-i csarnokról egy dolgot biztosan tudok: egyedülálló Európában!

 

 

- Korai a kérdés, de mégis: láthatunk még MKB mezben?

 

- Profi játékos vagyok, mikor az MKB mezében játszottam, tiszta szívvel az MKB Veszprémért játszottam. Mosantól a Löwen játékosa leszek, és mindent meg fogok tenni azért, hogy a csapatom nyerjen. Ha egyszer felhúzom még ezt a mezt, akkor mindent bele fogok adni a Veszprém sikeréért. Most a Löwenért és a szerb válogatottért fogok játszani, de még egyszer mondom, sohasem fogom elfelejteni az itteni négy évet, a barátaimat, és a fantasztikus hangulatot!