Összebilincselve

Évek óta az utunkban állnak, kereszteznek bennünket. Hol a kiesési szakaszban, máskor a csoportküzdelmekben, vagy éppen a Final Four elődöntőjében kell megmérkőznünk egymással. A német THW Kiel úgy tűnik, nem tud nélkülünk élni. És mi sem nélkülük. Össze vagyunk bilincselve egymással. Így lesz ez a hétvégén is.

 

Van ennek a párosításnak azonban egy kivételesen pozitív oldala is. A legrangosabb nemzetközi kupában újra csúcsrangadó következik a két klasszis csapat között. És van még egy számszakilag is fontos eleme ennek a mindig kiemelkedő páros csatának. Bár a statisztika soha sem számít egy ilyen sorsdöntő találkozó előtt, a mérleg nyelve lassan kezd felénk billenni. Ezt kellene most tovább erősíteni.

 

Annál is inkább, mert a mostani Kiel, de különösen a Veszprém szempontjából, főleg lélektanilag óriási erőpróba következik. Ugyanis a szirénhangokat is ki kell zárni a fejekből, miszerint ez a Kiel már nem az a Kiel, amitől mindig tartottunk, ha "megkaptuk" őket a nyakunkba. Ráadásul nyáron is agyonvertük őket erődemonstrációt tartva ellenük. Kétségtelen tény, hogy az utóbbi években klasszisok sorát vesztették el. Maradjunk most csak Jichánál és Palmarssonnál. Akiket rettenetesen nehéz pótolni. De a Kiel azért mégis csak a Bundesliga top csapata. Van egy kiváló, nagy erős első soruk. Igaz, sokkal rövidebb "paddal", mint eddig.

 

De lehet és kell is azt mondani, hogy nekünk szintén van még hová javulnunk, fejlődnünk. Ráadásul sérültjeink vannak és a kezdeti zökkenők miatt kissé még törékenyek vagyunk. Vagy lehetünk. A nagy kérdés az, hogy a két " megsebzett" csapat csatájából melyik képes túllépni a nehézségein. Kell az újabb győzelem, a siker íze. A vigyázó szemeket most még Veszprémre kell vetni. Csak utána Párizsra. De a kettő nagyon is összefügg egymással...

 

Donát Tamás