Óriási lehetőség előtt állunk

– A barátaim, az ismerőseim között akadtak néhányan, akik hasonló véleményen voltak, de nekik is csak azzal reflektálhattam, miszerint a bakonyi megyeszékhelyen olyan jövőképet vázoltak fel, ami számomra minden szempontból szimpatikusnak tűnt. Idén Final Fourba jutásra, jövőre pedig BL-diadalra esélyes csapat képét festették le előttem. Nem titok, Barcelonában olyan javadalmazásra vágytam, mint amilyen játéktudással bírok, ami a teljesítményemmel összhangban van. A katalán fővárosban erre nemet mondtak. A klubváltással kapcsolatos döntést végül a feleségemmel közösen hoztuk meg. Jóllehet David Barrufet visszavonulása után az együttes csapatkapitánya lettem, előttem ezt a tisztséget idegenlégiós nem érdemelte ki.

 

 

– A vélt vagy valós, gyakran generált feszültségek idején is csak a kézilabdára koncentráltam, nem foglalkoztam azzal, hogy ki, mit gondol, hiszen az igazsággal kevesen voltak tisztában. Az engem akkortájt ért kritikákkal és támadásokkal próbáltam nem törődni, azóta is csak a magam állította mércének óhajtok megfelelni. Ahogy a sikereket, ezeket a momentumokat is reálisan, hideg fejjel kezeltem, kizárólag arra figyeltem, hogy a játékommal előrelendítsem a klubomat. Sajnálom, hogy azon feszültségeknek a családom, a barátaim is áldozatául estek. A hozzám igazán közel állók szerint jól kezeltem az engem ért negatív megnyilvánulásokat, nem hagytam, hogy a kézilabdából bármi is kizökkentsen. Tudomásul vettem: mindig lesznek rosszakaróim, ezért mutatkoztam abban az időszakban egyesek szemében bűnbaknak.

 

– Mindenekelőtt az, hogy komplettek, vagyis a támadásokból és a védekezésből is kiveszik a részüket, elől és hátul is megfelelőt nyújtanak, utóbbi helyen két-három poszton is. Aztán legyen az illető csapatember, aki ha kell, kiszolgálja a társait, máskor ellenben „gyártja” a gólokat.

 

 

– A visszavágó is óriási párharc, gigászi küzdelem lesz. Azért ne feledjük: két nagyjából hasonló tudású gárda feszül egymásnak. Kicsit veszélyesnek érzem az egygólos hátrányunkat, más lenne a vélekedés három-négy gólos differencia esetén. Érezzük ennek terhét, de emiatt az én kezem nem remeg meg. Hinnünk kell magunkban, s abban, hogy elbúcsúztathatjuk a sorozat címvédőjét. Nem szabad, hogy ez túlzottan nyomjon bennünket. A kinti 32–31 sokakban azt a helyzetet keltheti, hogy idehaza a mi kezünkben lesz a csata irányítása: az egygólos különbséget gyorsan „eltűntetjük”, aztán gálaelőadássá változtatjuk a hatvan percet. Ellenfelünk bárhol lép pályára – ha kihozza magából a legtöbbet –, bárkit képes két vállra fektetni. Az első felvonás eredményét nem szabad túlértékelni, reálisan – de mindazonáltal motiváltan ¬– kell látni az esélyeket. Más kérdés, hogy a kinti kalkulus kiindulási alapot jelenthet ahhoz, hogy a visszavágón jegyet váltsunk a sorozat négy legprímább műhelye közé. Nem vitás, a Veszprém Aréna forró hangulata csapatunkat segítheti, a drukkerek belehajszolhatnak bennünket a sikerbe. Ám a kölni részvételért keményen meg kell dolgoznunk. Egy szó, mint száz: még nincs lefutva az elődöntőbe jutás, vagyis az értünk szorítók az elbizakodottság legkisebb jelét is hessegessék el maguktól.

 

– A rivális az otthonában és idegenben is ugyanazon a szinten képes kézilabdázni, hatvan percen át azonos tempót diktálni. A THW Kielnek kevés hibája van, s annál sokkal több erénye. Az előző hat BL-kiírásban ötször volt elődöntős és háromszor végső győztes. Ám mi is tudjuk, hogy mire vagyunk képesek. A legfontosabb, hogy higgyünk magunkban és igazán nagy sanszunk akkor van, ha a visszavágón is csapatként funkcionálunk. A keretünk erős, a tudásunkkal sincs baj, tehát bárkit megállíthatunk. Az MKB VKC-nak mindig és mindenütt a győzelem a célja, ezt várják tőlünk a szurkolók is.

 

 

– A dominanciánk azzal is összefüggésben volt, hogy a sorsolást követően nem foglalkoztunk azzal, miszerint az MKB VKC megint „belehúzott”, nem volt szerencsénk és a másik három ellenféllel jobb lett volna „összefutni”. Nem kerültünk magunk alá, előzetesen nem adtuk fel a párharcot, mondván, a THW Kiel a földkerekség egyik legerősebb egyesülete. A két csapat jól ismeri egymást, de az öt–egyes védekezésünkkel megleptük őket. Összességében büszkék lehetünk a kinti eredményünkre, amit jól felépített koncepciónknak is köszönhetünk. Kemény és nehéz derbire késztettük őket. Lassítottuk a rohanós tempójukat, biztos helyzetekig járattuk a labdát és megtaláltuk a rést a falukban. Sokáig nem adtunk nekik esélyt, hogy lerohanjanak minket.

 

– Miután mérkőzésről-mérkőzésre javulunk, hétvégén versenyben voltunk a mini világválogatottal, de a csúcsformánkat még nem értük el. Agresszív és erőszakos védekezésünk eredményeként a hajráig megérdemelten vezettünk, ám a végén súlyos – főként technikai – hibák sorozatát követtük el. Nem összpontosítottunk megfelelően, s magunkra hoztuk a bírók jóindulatát élvező vetélytársat. Okulnunk kell a sok hibát hozó végjátékból. Biztatónak mondható hátrányból indulunk, ám az előny nem nálunk van. Vagyis nem osztom azt a nézetet, hogy Marko Vujinéknál jobb pozícióban lennénk. Hallottam, ők is fogadkoznak, mondván, nehéz lesz, de mifelénk harcolják ki a továbbjutást. Nekik is csak a győzelem lebeg a szemük előtt.

 

 

– Az előttünk álló párharcra fizikailag és taktikailag is tökéletesen fel kellett készülnünk, egész héten hatalmas igyekezettel dolgoztunk. A védekezésünket például tovább finomítottuk. A rivális aligha vett be ellenünk új fegyvert, nem hiszem, hogy változtatnak azon, aminek révén nagyszerű csapattá váltak. Bízom benne, hogy a továbbjutás kérdéséről a két fél tudása és formája dönt. Nem szabad hibáznunk – átvenni a rohanós tempójukat –, mert azzal csak előnyt adunk nekik. Végzetes lehet, ha alkalmazhatják a gyors lerohanásaikat. Ismét fantasztikusan kell játszanunk – olyan szellemben, ahogy az „odavágón” ötven percig ¬–, hogy lépést tarthassunk velük. Természetesen azon vagyunk, hogy elődöntőbe jutást ünnepelhessünk, ezért a továbbjutásba vetett maximális hittel kell játszanunk. Van esélyünk a Final Fourra, mert erősek a vendégek, de nem verhetetlenek. Óriási lehetőség előtt állunk, jó lenne kihasználni.

 

– Szinte minden: a város, az ottani emberek, az ételek, az illatok, de még az időjárás is. Ezzel együtt jól érzem magam Veszprémben, ahol egy remek közösségbe kerültem. Nem titok, egykoron azt terveztem, hogy ott zárul a karrierem, onnan vonulok vissza. Tizenkilenc éves voltam, mikor leigazolt a világ akkor kétség kívül legjobb klubja, az FC Barcelona. Tizenkét évet „iparkodtam” náluk, többször nyertem velük BL-t, aztán spanyol bajnokságot és kupát. Ha befejezem a sportot, talán visszatérek oda a családommal. Veszprémben öt évre biztosan tervezek, s ez idő alatt mindent megteszek azért, hogy az MKB VKC hosszú távon is a kontinens topklubja legyen.

Király Ferenc