Nyitva van a kapu!

Hosszú út után jutott el odáig az MKB-MVM Veszprém kézilabda csapata, hogy ma végre átlépje saját árnyékát és belépjen a Final Four kapuján. Már tavaly is dörömbölt a dupla ajtón Carlos Ortega együttese, de akkor még nem sikerült túljutni a küszöbön.

 

Természetesen a játék kiszámíthatatlansága, az ellenfél nagyszerűsége miatt most is benne van a pakliban, hogy ezúttal is az ellenfélnek sikerül kiharcolni a kölni négyes döntőbe kerülést. De az ne feledjük, hogy a párizsi, idegenben szerzett két gólos siker most valóban azt sejteti, hogy végre valóra válhat a csapat és a szurkolók régi vágya. Az nem lehet, hogy "annyi balszerencse és oly sok viszály után" ne a Veszprém léphessen az ígéret földjére, amit most a Köln Aréna jelent.

 

Császár Gábor csapatának játékosai közül néhányan már az első összecsapás előtt elkezdte a sajtot kiénekelni a szánkból. Jelezve azt, hogy a francia fővárosban kell olyan eredményt elérni, amivel megmarad az esély a továbbjutásra, mert a Veszprém Arénában szinte lehetetlen nyerni. Ne hallgassunk a szirén hangokra. Ezt kérik a játékosok is. A Paris St. Germain keretét világklasszisok alkotják, amelynek keretébe is óriási bravúr bekerülni. Mindent tudnak, amit egy ilyen hőfokú mérkőzés megnyeréséhez kell. Nekik ez az utolsó lehetőségük arra, hogy esélyük maradjon a Bajnokok Ligájában való újabb részvételre. Ne legyenek illúzióink, az utolsó pillanatig küzdenek majd, hogy fordítsanak mínusz kettőről.

 

Viszont a Veszprém kerete is hihetetlenül erős. Ráadásul csapatként is egységesebbnek tűnik ellenfelénél. A két gólos előny, a hazai pálya és az Európa szerte elismert szurkoló tábor ereje most mind amellett szól, hogy végre valóban a magyar bajnok az összecsapás egyértelmű esélyese. Ezt a lelki terhet is cipelni, bírni kell hatvan percig. Hideg fejjel kell kézilabdázni, hogy a hőn áhított cél valósággá váljon. Nem lesz könnyű, de sikerülnie kell!

 

 

Ahogy az első találkozó előtt is említettem, két összecsapás dönt a továbbjutásról. Ez a véleményem azóta sem változott, hogy nyerni tudtunk a francia fővárosban. Óriási mérkőzés lesz a veszprémi csata is, hiszen ellenfelünk is szeretne ott lenni a legjobb négy között. A két csapat sok újat nem tud mutatni a másiknak. Felkészültünk arra, hogy a végletekig kiélezett mérkőzés vár ránk.

 

 

Az első mérkőzés is megmutatta, hogy egy pillanatra sem szabad kiengedni, mert azonnal megbosszulja a Párizs! Nekünk most hatvan percig kell úgy védekeznünk, mint ahogy az összecsapás elején és a végén tettük. Felfokozott a várakozás. Egész héten csak azt hallottuk a városban, hogy most biztosan továbbjutunk. Mindenki ezt szeretné, de ez bizony rettenetesen nehéz lesz. Sokkal nehezebb, mint Párizsban volt.

 

 

Senki ne hallgasson Daniel Narcisse-re, aki szerint a Veszprém Arénában lehetetlen nyerni. Ezt a gondolatot mindenki engedje el a füle mellett. Mert ha elhiszi, amit a francia világklasszis mondd, abból nagy baj lehet. Nekünk csak a Szeged elleni, Magyar Kupa döntőjének játékából és a párizsi teljesítményünkből szabad kiindulni. Abból erőt meríteni. Úgy érzem, csak ez lehet a mérvadó. Mind a két fontos összecsapáson bebizonyítottuk, hogy csapatként is egységesek vagyunk. Remekül védekeztünk és a támadó játékunkra sem lehetett panasz. Nagyon szeretnénk ott lenni a legjobb négy között, de a Párizs is ezt tervezi. Rettenetesen nehéz visszavágó vár ránk.

 

 

A párizsi, két gólos győzelmünk a hit, az akarat és a csapategység sikere volt. De ebből nem szabad messzemenő következtetést levonnunk a továbbjutás szempontjából. Mint ahogy abból sem, ha kikaptunk volna hasonló arányban. A lényeg, hogy a visszavágón is hasonló teljesítményre, ha nem jobbra lesz szükség, hogy megvalósítsuk céljainkat. A nagy csata végén szeretnénk együtt örülni a szurkolóinkkal.

 

Donát Tamás