2012. Máj. 05. Szombat, 12:39
Tegnap délben tartotta a csapat utolsó előtti edzését (az utolsóra szombat délben került sor)a vasárnapi bajnoki döntő előtt. Miközben a játékosok a pályán izzadtak (meglehetősen nagy intenzitással és lelkesedéssel gyakoroltak) Mocsai Lajos beszélgettünk a partvonal mellett.
A csapat vezetőedzője természetesen beszélt az elmúlt napok eseményeiről is:
- A Liga és a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségének állásfoglalása szerint a klub és válogatott edzője nem lehet egy és ugyanaz a személy. Választanom kell, hogy vagy klubedző leszek vagy válogatott edző. Azzal, hogy kijutottunk az olimpiára a felkészülés a nyári és a világbajnoki selejtező kb. 8-9 hetet vesz igénybe, nem lehet felelősséggel egy klubedzői pozíciót úgy megtartani, hogy valaki 9-10 hétig nem tartózkodik a csapatánál. Ráadásul azt sem szabad elfelejtenünk, hogy októberben már EB selejtező van, tehát nagyon megnőttek a feladatok a nemzeti csapat körül.
Ötödik éve járok Veszprémbe, napi 200 km fölött utazom, reggel jövök, este megyek. 58 évesen döntenem kellett arról, hogy a családommal, a gyerekeimmel is egy kicsit többet legyek és úgy gondolom, hogy a szövetségi kapitányi pozíció, s amire a szövetség elnöke felkért, hogy a Magyar Kézilabda Akadémiának legyek az igazgatója, ez a két feladat, az egyetemi tanítás mellett kitölti majd az időmet. A napi robottól ilyenképpen kicsit el szeretnék távolodni és objektív távolságból építve szeretném megoldani a szövetségi kapitányi feladatokat. A jövőben ezt tekintem a fő feladatomnak.
Miközben újabb utasításokat adott ki a srácoknak, Mocsai Lajos beszélt a Veszprémben eltöltött időről is:
- Itt Veszprémben ez az ötödik évem, és az ötödik bajnokságért küzdünk. Az elmúlt négy évben mind a négy bajnokságot megnyertük, miközben óriási rivalizálás volt a Szeged és a Veszprém között. Három évig majdnem veretlen maradt a csapatom, sok olyan eredmény történt, amelyre felhívnám büszkén a figyelmet. A BL-ben a legjobb négy közé a Koppenhága és a Kiel került a szegediek csoportjából, illetve a Berlin és a Madrid a mi águnkról, tehát amit mi elértünk, nem egy elfogadhatatlan eredmény. Lehetne jobb is, de azt hiszem, szégyenkeznünk sem kell.
A pályán a játékosok a védekezést gyakorolták, bizony a támadó szekciónak alaposan meggyűlt a baja a védőkkel, sokszor esélyük sem volt kapura dobni, ha meg nagy nehezen lebirkózták a védőket, akkor Alilovic hárított sok esetben bravúrra. Eközben Mocsai Lajos áttért a bajnoki döntőre:
- A döntővel kapcsolatban prioritások változnak. Ebben az évben két győztes mérkőzésre van szükség a bajnoki címhez, ezt a döntést el kell fogadni. Ezért az első mérkőzés jelentősége exponenciálisan, jelentősen megnő. Ebből adódóan nagyon fontos, hogy a hazai közönség ennek a fajsúlyát megérezze, nem úgy van, mint tavaly, hogy az első mérkőzésre 4000 ember eljött és utána majd javítunk, ha szükséges alapon a harmadikra váltottak rendkívül sokan jegyet. Most döntő karakterű mérkőzés az első meccs, ha itt nem sikerül nyernünk, akkor a Szeged biztos, hogy hazai körülmények között mindent meg fog tenni, hogy otthon hozzájusson a bajnoki címhez. Ezért az első meccsnek óriási prioritása van, bízom benne, hogy miután a játékosállományunkban két kulcsjátékos, Iváncsik Tamás és Ilyés Ferenc kivált, ezt kompenzálni tudjuk, de ez nem lesz egyszerű, hiszen a Szeged teljes létszámmal versenyez jelen pillanatban, sérülés nélkül. Ezen a héten még egy-két játékosom bajlódott olyan sérüléssel, hogy egy-másfél edzéssel tud majd pályára lépni a hétvégén, de ez maradjon a mi gondunk, nem is említeném név szerint.
A felkészülésünket arra alapoztuk, hogy több szoros mérkőzést játszottunk az idén a Szegeddel. Ezek tanulságait le kell vonni, aki bajnok akar lenni, annak a saját hibájából kell, hogy tanuljon, okuljon. Ezért nyilván a kupamérkőzés az egyik alap, illetve a Szegeden és itt játszott bajnoki mérkőzések jól mutatják azt a tendenciát, hogy nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok és nyilván a nagyobb ambíció és nagyobb küzdőképesség, a sportszerencse és a stratégiai felkészülés fog dönteni a bajnoki cím sorsáról.