Nagy László blogja az EHF oldalán

 

Sziasztok, Kézilabda Barátok!

 

Üdvözöllek Benneteket a legújabb ehfCL.com blog posztomon. Remélem, jól vagytok és készen álltok az izgalmas VELUX EHF Bajnokok Ligája Final4-ra.

 

 

Biztosan nagyon látványos lesz, és szerintem egyetértetek velem, ha azt mondom, hogy a 4 legjobb csapat jutott Kölnbe 2017-ben. Nagy örömmel tölt el, hogy mi is itt lehetünk a 4 legjobb csapat között, mivel voltak olyan időszakok ebben a szezonban, amikor talán még a leghűségesebb szurkolóink is megkérdőjelezték, hogy vajon eljuthatunk-e idáig. Bevallom, hogy tényleg voltak nehéz időszakok jó pár sérülésnek köszönhetően, de úgy hiszem, hogy ezeknek a dolgoknak a leküzdése erősebbé tett minket. Tudtuk, hogy az ősz nagy része a túlélésről fog szólni, de sosem adtuk fel a reményt, és hittük, hogy amikor eljön az idő, lehetünk olyan jók, amilyenek tényleg lenni tudunk.

 

Történelmünk legnagyobb keretével vágtunk neki ennek a szezonnak, mivel tudtuk, hogy a magyar bajnokságban, a SEHA Ligában és a Bajnokok Ligájában is helyt kell állnunk. Csapatunk nem a legfiatalabb, és hirtelen észrevettük, hogy a tavalyi 30+ meccses szezonhoz képest ez a szám megduplázódott. Két mérkőzésünk van vissza, és már így is 70 meccs fölött járunk. Most pedig itt vagyunk. Megvédtük mindkét hazai címünket egy nagyon erős Szegeddel szemben, és a SEHA Ligában is döntőig meneteltünk. Az egész tetejében készen állunk zsinórban negyedszerre is harcba szállni a VELUX EHF FINAL4-ban, és reméljük, hogy zsinórban harmadszorra is döntőbe juthatunk – ez legfontosabb célunk idén.

 

 

Az utóbbi két Final4-ban mindenki azt mondta, hogy mi vagyunk az esélyesek, ehhez képest mégis csak az ezüsttel kellett megelégednünk mindkét évben. Most nem mi vagyunk az esélyesek, azonban nem is vagyunk esélytelenek. Ahogy azt már idén leírtam egyszer, itt már nincsenek esélyesek, vagy esélytelenek, csak 4 egyenlő képességű és elszánt csapat, ugyanazzal a céllal. Az viszont igaz, hogy mind a négy csapatnak más az erőssége. Például a mi elődöntőbeli ellenfelünk támadó potenciálja kiemelkedő, míg a mi erősségünk a védekezésünk. Ezek az összecsapások mindig érdekesek, és általában kiváló meccseket játszunk egymással. Meglehet, hogy ősszel kikaptunk itthon a francia sztárcsapattól, de úgy gondolom, hogy a szezon első felében akkor hoztuk a legjobb játékunkat. Természetesen nem szeretnénk 0:3-ra végezni a PSG ellen ebben az idényben, és remélem, hogy tanultunk az előző találkozókból. Egészséges hozzáállással készülünk a meccsre. Tudjuk, hogy a PSG nem fog ajándék gólokat adni nekünk, de nagyon is pozitívak vagyunk az összecsapásunk előtt. Kulcsjátékosaink harcedzett veteránok, akik ismerik az ilyen sordöntő meccsek atmoszféráját, és nyomás alatt is jól teljesítenek. Mind együtt vagyunk és elszántak, hogy végre felemelhessük azt a trófeát, amit ez a klub olyannyira megérdemel.

 

Nem vagyunk túlzottan izgatottak Köln miatt. Nagyon jó edzéseink voltak, és próbálunk olyan nyugodtak maradni, amennyire csak tudunk. Vannak akik moziba mennek, valaki olvasni szeret, vagy zenét hallgatni de nekem a naplemente a Balaton fölött a legnyugtatóbb. Felsőörsön lakom, amely egy kis falu Veszprém környékén, egyből a Balaton mellett, amire nagyon szép kilátásunk van. Amikor úgy érzem, hogy van némi problémám, csak kiülök a teraszra és nézem a gyönyörű tájat. Természetesen nem tudom kiverni a fejemből a Final4-t most, hogy a hazai sorozatoknak vége van, de amikor a családommal és a kutyáimmal lehetek, nagyon szerencsés embernek érzem magam. De azt is tudom, hogy vannak kötelezettségeim: boldoggá kell végre tennünk a világ legjobb szurkolóit azzal, hogy elhódítjuk a legnagyobb presztízzsel bíró trófeát mind közül.

 

Ennyit mostanra, remélem élveztétek az írásom! Vigyázzatok magatokra, és találkozzunk Kölnben!

Szeretettel,

Laci

 

 

Fotók: Melczer Zsolt és Vörös Dávid