Mocsai Lajos értékeli a BL szereplést

A BL a kézilabdázásban jelenleg a klubok közötti legnagyobb versengés, amelyben nemcsak a szakmai, hanem a kézilabdázás népszerűsítését és a nyilvánvalóan iszonyatos tempóban fejlődő üzleti hátteret is érzékelni lehet. Ebből adódóan egyre több csapat kerül nemzetközi színvonalra, koncentrálódnak a BL csapatokban a játékosok és a játékerő, ezáltal nagyon nehéz ebben a sorozatban versenyezni.

 

 

A mi csoportunkat nem mi neveztük el „halálcsoportnak”, minden szakember ezt tartja a BL első, második legnehezebb csoportjának. Azt gondolom, hogy amikor elkezdtük a felkészülést, azt mondtuk volna, hogy ebben a csoportban négy mérkőzést követően hat pontja van a Veszprémnek, akkor az olyan eredmény lett volna, amellyel mindenki elégedett lett volna, és elfogadta volna. Ebből a csoportból most is azt mondom, hogy játékerőben, az elmúlt két-három év közös munkája miatt a spanyol csapat, összeszokottságban az orosz csapat, emelkedik ki, illetve a Kielcéről lehet azt elmondani, hogy most már második, harmadik éve közel azonos feltételek mellett versenyeznek. Tehát nincs gyenge pontja ennek a csoportnak, itt mindenki minden nap, az adott napi diszpozíció, a pillanatnyi forma alapján tud győzni.

 

Ebből adódóan a csapat rendkívül komolyan készült, amelyre vissza kell utalnom -és ezt a témát véglegesen lezárnám-, bár semmilyen pozitív visszajelzést nem kapok azok részéről, akik a felkészülésünk során bírálták a felkészülést. El kell mondanom, hogy a teljesítmény-élettani adatok alapján azt az utat választottuk, amelyben igen nehéz fizikai munkát végeztünk mind terjedelemben, mind pedig intenzitásban, ebből a felkészülési folyamatból szükségszerű volt hat hetet erre áldoznunk. A csapat jelentős részének a hosszú válogatott program után nem állt módjában elkezdeni azt az állóképességi munkát és erőfejlesztést, ami normális esetben egy négy, négy és fél hetes szabadság esetén az utolsó másfél hétben meg kell tenni. Egy nagyon szigorú és kemény felkészülést hajtottunk végre, amelynek edzésmódszertani alapelve, hogy a komoly felkészülés után, 6-8 hét kell az adaptációhoz, hogy a megfelelő élettani változásokat realizálni tudjuk. Mindenki ismeri, aki a sportformát időzíteni tudja, hogy ebben az időben az egy-egy labdaéhségből adódó jó teljesítmény mellett nem várható jó játékteljesítmény. Ez így is történt, és ahogy elmondtam az utolsó három hét során elindul a csapat felfelé és valóban látható, hogy ezt a három hét a bajnokságban a mérkőzésekkel erre szentelődött. Úgy indítottuk, hogy a Csurgó, illetve az első BL meccsig a csúcsforma megérkezett. Ugyanúgy, mint az egyéni sportágaknál elmondható, hogy ha megfelelő edzésmódszertani, edzéselméleti munkát végez egy csapat, akkor ez a csapat 90-100%-os zónába behozható megfelelő metodológiai, módszertani, teljesítmény-élettani és szakmai ismeretekkel. Ezt a magam részéről betartottam, ennek köszönhető, hogy a csapat ilyen magas frekvencián, ilyen küzdőképességgel játszott.

 

Örömmel mondom el azoknak, akik szeretik a kézilabdát, hogy a múlt héten és ezen a héten végzett élettani kontrollvizsgálatnál mindenki több, mint egy-másfél perccel jobb időt tudott teljesíteni, mint az alapfelmérésnél. Ez abból adódik, hogy erős matematikai összefüggés van a teljesítménynövekedés, az élettani paraméterek javulása, a fizikai állapot, a háttérállapotba, amely alátámasztja a javuló és a jelenlegi sportformát. Röviden ennyit, jól sikerült az időzítésünk, elégedettek lehetünk.

 

 

Mindig azon múlik, hogy a ritmust, hogy veszíti el vagy tartja meg egy csapat. Azon leszünk, hogy a válogatottban a szegediekkel együtt olyan hangulatot alakítsunk ki és a sorozatmérkőzésekkel és utána a megfelelő regeneráció megtalálásával sikerüljön egy jó ritmusban, jó tempóval elkezdeni a BL mérkőzést. Miután három mérkőzést is játszunk Szerbiában, a terhelést el kell osztani és ezért ezt kísérleti tornának tekintem, mindenkinek szeretnék lehetőséget biztosítani. Sajnos néhányan nem tarthatnak velünk sérülés miatt – Törő Szabolcs és Ancsin Gábor maradnak itthon.