Mindenki örömköre

Régen járt már török ellenfél Veszprémben. De amikor jött, vereséggel távozott. És nagy valószínűséggel most is így lesz. Mert, hogy a legutóbbi Bajnokok Ligája finalistája és az újonc csatájából nem születhet más eredmény, mint hazai siker.

Igaz, a legrangosabb nemzetközi kupában sem szabad senkit sem félvállról venni, hiszen az a csapat, amelyik így készül a mérkőzésre, könnyen meglepetés érheti. Ahogy mondják: az ördög nem alszik. Még akkor sem, ha jelentős a tudásbeli különbség és sokkal nagyobb a rutin, a nemzetközi tapasztalat.

Ráadásul a múlt heti, zágrábi siker sok mindenre rávilágított. A legfontosabb, hogy a nagy bajban, menet közben tudott váltani és igazi CSAPAT-ként kézilabdázni az együttes. Három olyan klasszist - Nagy László, Momir Ilic, Cristian Zeitz - nélkülözve is olyan hajrát, végjátékot produkált a vezéreiket vesztett gárda, amely csak a legnagyobb lelkierővel rendelkezőkre jellemző. És a pálya szélén ott állt a parancsnok, Xavi Sabate, aki fantasztikusan meccselt a zágrábi éjszakában. Olyan szakmai gond szakadt a nyakába két hét alatt, amit csak a legfelkészültebbek képesek megoldani. Nem csak az MVM Veszprém nyert csatát a horvátok ellen. A mi hadvezérünk is legyőzte kollégáját, Veselin Vujovicot! Pestiesen szólva: ez nem semmi.

Előttem van még Lékai Máté arca, aki a megnyert ütközet végén szinte önkívületi állapotban, hatalmasat üvöltve fejezte ki érzelmeit. Mint, aki azt mondja: így is megcsináltuk, látjátok?

Aztán az örömkör a lefújás utáni felejthetetlen pillanata, amikor mindenki, sérült, kiállított egy kupacban ünnepelte az utolsó pillanatban kiharcolt győzelmet.

Talán végleg mindenkinél átszakadtak a lelki gátak és rádöbbentek a fiúk, hogy csak együtt, közösen lehet újra maradandót, valami igazán nagyot alkotni ebben a zaklatottan induló, nagyon nehéz idényben.

Ezért sem tudok más eredményt elképzelni a Besiktas ellen, mint az újabb győzelmet.

Donát Tamás