2014. Feb. 07. Péntek, 15:42
Cristian Ugalde 2012-ben Barcelonából tette át a székhelyét Veszprémbe. A két méter körüli, izomkolosszus kézilabdázók között, civilben nem egy feltűnő jelenség, ugyanakkor, aki látta már játszani, tudja, hogy fantasztikus képességekkel bír. A 26 éves balszélső hihetetlen gyorsasága és mozgékonysága mellett remek lövőtechnikájáról és a nyitott védekezésben betöltött fontos szerepéről ismert.
Ugalde tavaly sérülés miatt lemaradt a világbajnokságról, azonban szűk két hete az Európa-bajnokságon dobogóra állhatott a spanyol válogatottal.
- Gratulálunk az Eb- bronzéremhez! Hogy érezte magát Dániában?
- Köszönöm szépen. Nagyon jól éreztem magam, annál is inkább, mert sikerült megszerezünk a harmadik helyet. Egy Eb-bronznak nagy értéke van, hiszen ez a torna vonultatja fel a legjobb csapatokat.
- Akkor ezek szerint a tavalyi világbajnoki cím után nem tekintik visszaesésnek ezt a harmadik helyet.
- Nem, egyáltalán nem, elégedettek vagyunk. Véleményem szerint egy vb-n könnyebb jól szerepelni, ráadásul tavaly hazai pályán játszhattunk. Most elveszítettük az elődöntőt a franciák ellen, de remek meccset játszottunk. A végén elszórtunk három labdát, és ezt ellenfelünk kihasználta. A folytatásban sikerült felállnunk és győznünk Horvátország ellen, nagyon boldogok voltunk.
- Játszott a magyar válogatott ellen is. Mi a véleménye a mi együttesünkről, játékosainkról?
- Igen, az volt az első meccs. A jó rajt mindig fontos és számomra más okból is speciális volt a találkozó. Szerintem a magyar egy nagyon jó csapat, de ugyanazzal a hibával küzd, mint korábban, sok labdát veszít. Sikerült ezt kihasználnunk, előnyt szereznünk és végül héttel nyertünk. A magyar együttest remek játékosok alkotják. Igaz, Nagy László most nem volt ott, de Ancsin Gábor megfelelően helyettesítette, megmutatta, hogy ő egy kiváló kézilabdázó. Ahogy a folytatásban a csapat is megmutatta erejét értékes eredményeket elérve az izlandiak és a norvégok ellen.
- Melyik válogatottat tartja ma a világ legjobbjának?
- Ha kicsit elvonatkoztatunk az Eb-től én azt mondom, hogy az utóbbi két-három évben a horvátok mutatták a legjobb teljesítményt. Nagyon könnyedén játszanak, ugyanakkor kellően agresszívek és erősek. Számomra pillanatnyilag ők a legjobbak, a második helyre tenném Dániát, a harmadikra pedig a francia és a spanyol együttest.
- Mi a helyzet a játékosokkal?
- Az Eb-n nagyon tetszett a horvát Duvnjak, az izlandi Sigurdsson, a francia Karabatic, s mint említettem, Ancsin játéka. A mi csapatunkból Canellas emelkedett ki, és ott volt a dánok kapusa, Landin is. Ő érdekes eset, fantasztikusan védett, a döntőben viszont szinte labdához sem ért. De hát ilyen a kézilabda, ilyen a sport, mi is csak emberek vagyunk.
- Térjünk át a Veszprémre! Vasárnap a legerősebb csoportellenfél, a német Löwen otthonában lépnek pályára.
- A Löwen egy kiváló csapat, és ez a meccs nagyon fontos neki. Nekünk kevésbé, így nagyobb nyomás nélkül, lazábban játszhatunk, de természetesen győzelemre. Mi minden meccsen nyerni akarunk. A múlt héten még fáradtan mozogtunk, azonban egyre frissebbek vagyunk, felkészülten várjuk az összecsapást.
- A végső cél a final four. Hogy látja csapata esélyeit?
- Nagyon nehéz bekerülni a négyes döntőbe, idén még nehezebb, mint korábban. Emlékszem, néhány éve négy öt csapat, a Barcelona, a Kiel, az Atletico Madrid, a Hamburg, pályázott eséllyel a végső sikerre, most viszont nyolc-kilenc együttes áll készen a legjobbak közé kerülésre. Nagyon jó játékra és egy kis szerencsére lesz szükségünk. Tavaly az utóbbi nem volt meg.
- Másfél éve költözött Magyarországra. Milyennek találja a magyar életet?
- Nagyon jól érzem magam, a feleségemmel együtt boldogok vagyunk Veszprémben. Ez egy nyugodt élet, egy kis város, de egyáltalán nem szokatlan nekünk. Igaz, hogy Barcelona mellett laktunk, de a feleségem egy kis szigetről, Menorcáról származik. A párom elfoglalja magát, konditerembe jár, angolul tanul, boldog itt. Szóval szeretünk Veszprémben élni, az aréna pedig egész egyszerűen hihetetlen. A szurkolók fanatikusak és fantasztikusak, és mondanom sem kellett, hogy összehasonlíthatatlanul jobb ötezer drukker előtt játszani, mint 300 néző előtt.
Gulyásleves, mangalica és havazás
- Akad egy apró különbség – mosolygott a magyar és a barcelonai telek összehasonlítására kért Ugalde. A spanyol játékos elárulta: náluk csak egészen kivételes esetekben esett hó télen, ezért ő személy szerint nagyon élvezi az itteni helyzetet. - Imádunk a hóban játszani, ilyenkor úgy érzem magam, mintha újra tízéves lennék – tette hozzá nevetve. A játékos dicsérte a magyar konyhát, és a helyi éttermeket, ételeink közül a gulyásleves és a mangalicahúsból készült fogások a kedvencei. A feleségével, aki egyébként ügyvédnek tanul, gyakran járják a környéket és ha van idejük a fővárosba is ellátogatnak. Esküvőjük tavaly volt, szeretnének gyerekeket, de egyelőre még várnak a családalapítással.
Horváth Gábor