"Messziföldről" jelentjük

 

A meccs kezdete előtt 5 perccel azt hittem, annál, ami a csarnokban történt a találkozó előtt, rosszabb már nem jöhet(sajnos jött). Történt, hogy egy nyamvadt wifit nem lehetett összehozni másfél óra alatt, pedig csak a routert kellett volna újraindítani a kedves szervezőknek. Helyette rendkívül magabiztosan mondták, hogy megnézték a rendszert, minden a legnagyobb rendben van. Hát nem volt, így a spanyol újságírókkal fennhangon szidtuk őket.

 

A második megpróbáltatás akkor ért, amikor közölték, hogy a mostani ruhámban nem mehetek majd a sajtótájékoztatóra. Így el kellett mennem beszerezni a fontos kiegészítőt, ami mint utólag kiderült egy kukás mellény volt. A legnehezebb az volt áthidalni, hogy az illatékes hölgy kitartóan spanyolul próbálta magát megértetni velem, nem igazán nagy sikerrel. A lényeg a mellény előkerült, persze egy pillanatig nem kellett használni.

 

A meccs utolsó tíz-tizenkét perce maga volt a borzalom, a helyszínen átélve pedig egyenesen katasztrofális volt. A végén a sajtótájékoztatót befejezését természetesen ismét nem volt esélyünk megvárni, mert a hazaiak nyilatkozatát jól elhúzták az illetékesek. Gyorsan felszállt mindenki a buszra, a hangulatot talán nem kell ecsetelnem,az biztos, hogy én még soha nem láttam ennyire letörve a srácokat, mindannyian éreztek, hogy itt bizony nagy esélyt szalasztottak el. Az indulás előtt kisebb riadalmat okozott, hogy Perke rosszul lett, szédülni kezdett, valószínűleg a fejére kapott lövéstől. Nála azért azt sem árt megjegyezni, hogy egész héten Achilles sérüléssel bajlódott, kedden speciel nem is tudott még járni, de a látottak alapján Sydo dokiék jó munkát végeztek.

 

A repülőút eseménytelen volt, a moldáv pilóta semmivel nem szórakoztatta a nagyérdeműt, de ezt most senki nem bánta. Mindenki fejében a meccs járt, többen is megkérdezték, biztosan nem rontottam el a gólok strigulázását?..Hát sajnos nem..

 

A csapat kettő óra körül ér Veszprémbe, aztán szombaton következik a visszavágó, én pedig valószínűleg sokára fogok újra naplót írni a csapat kalandjairól a BL-ben..

 

Annak a 10000 embernek pedig, akik fárasztották a szemüket a napló olvasásával, köszönöm a figyelmet!

 

 

 

Bár azt írtam, hogy legközelebb a csarnokból jelentkezem, az időjárás kicsit módosította ezeket a terveket. Kisütött a nap és a csodálatos időben sikerült egy jó nagy sétát megtenni. A képeket pedig ezennel megosztom. Érdemes megnézni, hogy a régi Barcelona Arénából, ahol bikaviadalokat tartottak, milyen szép Plázát csináltak az illetékesek, tetején egy fantasztikus sétánnyal, ahonnan pazar panoráma nyílik a városra..

 

 

Íme a túra képei:

 

Sétány az égben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó szokásunkhoz híven ismét lekéstük a vacsorát (többet én nem megyek edzésre) Horváth Gáborral, aki a Naplós tudósítást írja. Így jártunk már Montpellierben is, ahol több mint egy órát késtünk a zárórához képest, de ott az étterem vezetője giga rendes volt, simán összedobtak nekünk egy –egy nagy tányér kaját. Tegnap mintegy öt perces késés után, közölték velünk, hogy itt bizony már minden élő személy eltűnt a konyha környékéről, még azt is beszedték előlünk, amit véletlenül kinn felejtettek a svédasztalon.

 

Azért olyan nagyon nem keseredtünk el, feltöltöttük a tegnapi utolsó bejelentkezést, aztán irány a város (csak lehet valahol enni egy ekkora városban jelszóval). Persze a képek, infok feltöltése azért nem volt olyan egyszerű, hiszen a wifi rendkívül gyenge, egy kép feltöltése 4-5 percet vesz igénybe. Így majdnem egy órával később tudtunk csak elindulni vacsorázni, viszont legalább éhesek voltunk (a gépen kapott kajától eltekintve semmit nem ettünk egész nap, hiába mindent az olvasókért:).

 

Hamar megtaláltuk a tuti helyet, egy mexikói étterem formájában, lazán be is mentünk (én nem tudom miért nem vettem észre a sorban álló 20 embert), és leültünk egy asztalhoz. Jött a pincér, aki kedvesen megkérdezte mit keresünk itt, és egyáltalán rajta vagyunk-e a „várólistán”. Kezdett gyanús lenni a dolog, hogy valami nem stimmel. Persze a listán nem szerepeltünk (hogy is szerepelhettünk volna), viszont lassan észrevettük a sorban álló tömeget. Pincérünk rendes volt (nevezzük Josénak), odakísért a listához és szépen felkapart rá bennünket, és közölte, hogy fél tizenkettő fele jöjjünk vissza. A jelzett időpontra visszaértünk, de hely az még természetesen nem volt,de a fajitas iránti vágy már nagyon erős maradásra és türelmes várakozásra sarkallt minket. Újabb félóra után néhány tagnak, akik már érkezésünkkor fizettek, eszébe jutott, hogy akár haza is mehetnek, így végre lett asztalunk, kaptunk fajitast is meg mellé egy kis sört is. a vége így teljesen boldogságos lett.

 

Az óraátállítást is túléltem, így reggelit is kaptam, hamarosan pedig indulás van a csapat szállásra, ahonnan majd együtt indulunk a játékosokkal a Palau Balugranába. A srácok szállása egyébként Végh Józsi elmondása szerint nagyon király, az ellátás teljesen jó, így nyoma sincs a skandináv emlékeknek. Az idő egyébként meglehetősen elromlott a mai napra, csöpörög az eső, így sok szabadtéri programot nem lehet tervezni. A szurkolók elindultak az olimpiai parkba, meg a kikötőbe, reméljük nem áznak el nagyon.

 

A következő bejelentkezés már a helyszínről lesz, mivel addig nem lesz lehetőségem elérni az internetet…

 

 

Miután sikerült megközelíteni a csapat „ojjektumát”, elindultunk az edzésre. A buszon Zsenya támadott le, mondván, hogy Ő bizony mindenképpen szeretne üzenni valamit a szurkolóknak. Az üzenet rövid volt és tömör: „Minden ok, minden rendben, szép az idő és holnap pozitív eredményt fogunk elérni”.

 

 

 

 

A Palau Balugranában tényleg nem biztosítottak edzés lehetőséget a spanyolok, azt viszont el kell ismerni, hogy az edzőközpont ahol végül a tréning volt, pazar. Érkezésünkkor pont a Barcelona 16 éves utánpótlás csapata játszott bajnoki meccset. A csapat edzője a Barcelona egyik legendás játékosa Xepkin volt (ugye mindenki látta már a hivatalos oldalra feltett Fotex-Barca meccset?), az 5-ös mezben játszó fiatal srác pedig egy szintén helyi legenda fia volt (az apját nevezzük Masipnak). Perke és Csepkin kitörő örömmel üdvözölték egymást, spanyol kísérőnknek meg is jegyeztem, hogy ez bizony nagy emberek találkozása volt. Jött a válasz is, hogy az Ő Pericsnél nem látott még nagyobb kapust. Sietett megjegyezni azt is, hogy az Ő vezérletével nyertek utoljára BL-t, erre én meg azt mondtam neki, hogy most akkor mi fogjuk megnyerni, mert nálunk véd. A válasz egy nagy mosoly volt (nem mellesleg azt is megjegyezte, hogy mint ember is maximálisan tiszteli Dejant). Később befutott Masip is, szintén nagy ölelkezés Periccsel, aztán elment tanácsokat adni a fiának az öltözőbe.

 

 

 

 

Edzés közben megkérdeztem Hajnal Csabát, hogy nem kellene-e edzéslehetőséget biztosítani a vendég csapat részére a mérkőzés helyszínén. Bármilyen döbbenetes, de a mostani kiírásban az van benne, hogy csak edzés lehetőséget kell biztosítani, de nem a találkozó helyszínén. Így még az is belefér ebbe a szabályozásba, hogy a spanyolok az ifi meccs miatt 15 perccel későbbre rakták a mi edzésünket. Csaba szerint a következő idényben már bekerül a szabályozásba az is, hogy a meccs helyszínén kell biztosítani a tréninget.

 

 

Sydó doktort is kifaggattam a sérültjeink állapotáról, Terza derékfájdalmai már teljesen elmúltak, a többiek nagyjából rendben vannak, de természetesen az, ahogy az élsportolóknál lenni szokott, mindig fáj valahol valami. Ettől függetlenül természetesen mindenki harcra kész. A héten egyébként a 8 Veszprémben megtartott tréning mellett, volt plusz foglalkozás is, amit Perke vezényelt és kifejezetten a kapusoknak szólt.

 

 

Információim szerint egyetlen szurkolói busz sem indult a találkozóra, a repülőgéppel mintegy 120 szurkoló tartott a csapattal, de ha a spanyol szervezők is úgy akarják, akkor nem maradnak dob nélkül a csapatot kísérők. Reméljük, beengedik a csarnokba a zajkeltő eszközt.

 

 

A program innentől a megszokott mederben csordogál tovább, a reggeli ébresztő után videózáson vesznek részt a srácok, majd egy rövid séta a városban, utána pedig ebéd következik. A délutáni pihenő után pedig háromnegyed négykor indul a busz a találkozó helyszínére.

 

Holnap délelőtt, esetleg kora délután további infók az útinaplóban…addig is mindenkinek jó pihenést:..

 

 

 

 

Nagy nehezen előkerültek a pilóták, ezek szerint lett vízumuk, de az igazi sokk ezután következett. Meglátva a gépet mindenki bizonytalanná vált, röviden összefoglalva nem egy „újgenerációs” Boeinggel álltunk szemben. Aztán a gépen jött a következő meglepetés, Csárlinak például közel öt perc kellett ahhoz, hogy becsomagolja magát az ülésbe. A leszállásnál is hasonló tortúrát ért át, de azért összességében az út gyorsan és zökkenőmentesen telt el.

 

Megérkezéskor, a szurkolók egy része elindult városnézésre, mi pedig gyorsan leszerveztük, hogy a szálloda felé induljon a busz, így nem kellett harmadszor is végig buszoznunk Barcelona belvárosát (Sagrada Familia rulez). A szállodában aztán duplán szerencsének érezhette magát néhány szurkoló, hiszen a bárban, hatalmas kivetítőn nézhettük a Szeged-Flensburg (később a Kolding-Kiel ) meccset. Hiába szurkoltunk a szegedieknek kikaptak.

 

 

Ígértem egy sztorit, íme: az egyik játékosunk megrendelte a Digitől szolgáltatást. Nagyon készségesek voltak, három napon belül ki is szálltak. A telefonos szolgálaton azt mondták, hogy semmi probléma, csak egy kábelt kell bekötni és minden rendben. Na, megjött a szerelő, aki közölte, hogy itt bizony fúrni kell. Bizonytalan kérdés a játékostól, hogy ugye a lépcsőházban? A válasz határozott nem volt, benn a lakásban is fúrni kell. Itt kicsit elbizonytalanodott a lakás tulajdonosa, de végül úgy döntött, hogy megcsináltatja a beköttetést. A szerelő pedig rendes volt, mert megpróbálta a lehető legkisebb feltűnéssel elintézni a bekötést. Viszont megjegyezte a végén, hogy nem minden lakásban kell ilyen drasztikusan eljárniuk.

 

 

Hamarosan indulunk az edzésre, utána ismét lesz egy kis bejelentkezés. A hírek szerint egyébként a spanyolok ismét nem biztosították az edzés lehetőséget a Palau Blaugranában. Majd meglátjuk…

 

 

 

A gép természetesen késéssel indul, az ok pedig meglehetősen érdekes. A gép pilótáinak nem volt vízuma, így a biztonsági szolgálat elkísérte őket, hogy legyen nekik. Közben nem telt unalmasan az idő, ugyanis a holland szurkolók után megérkeztek a játékosok is. A szervezés döbbenetes volt, beléptek a tranzitba, ha jól számoltam összesen négy közös fotót tudott velük készíteni a reptéri személyzet és már fenn is voltak a repülőn. Gulyiékkal közösen néztük a játékosokat, döbbenetes volt látni a magasságbéli kontrasztot. Affelay, Snejder, vagy Van der Vaart még a szélre is alacsonyak lennének a csapatba. Gulyi meg is jegyezte Tominak, hogy itt Ő lenne az egyik legmagasabb játékos, Sziszkó pedig roppant büszke volt magára, hogy Tőle előbb kért egy szurkoló autogrammot, mint Kuyt-től.

 

 

 

 

 

Délutáni bejelentkezéskor pedig egy kis összefoglaló, hogyan szerelték be a Digi tv-t a lakásába az egyik játékosunknak.

 

 

Kifejezetten üdítően hatott mindenkire, hogy nem reggel hatkor kellett elindulni a repülőtérre. A srácok csalódottan tárgyalták ki a tegnap esti eseményeket. Természetesen ment a zrika keményen, az ok főleg a szerbek győzelme volt. Bizony sokszor hangzott el a kérdés, hogy mit is játszottatok tegnap? Sajnos nem tudott egyetlen magyar srác sem érdemei választ adni.

 

Aztán megjött a busz, ami kívülről pazar volt, így mindenki lelkesen szállt fel rá. Kényelmes volt, az eddigiekhez képest simán elfért rajta mindenki, még nekem sem kellet a lépcsőn utazni Pestig. A fiúk bevackolták magukat, szerettek volna aludni. Viszont a busz elindult, és ekkor mindenkinek megváltozott a véleménye. A csomagtartók ugyanis fedettek voltak (mint a repülőgépeken), de nem igazán zártak rendesen. Ennek az lett az eredménye, hogy a Veszprém-Várpalota közötti egyenletesnek nem mondható úton, nem aludni nem tudtak a játékosok, hanem egymás megértéséhez is emelt hangon kellett beszélni egymással. Várpalota után az út kisimult, meg egy kicsit a játékosok arca is, mivel utána már tudtak pihenni.

 

 

A repülőtéren sikerült minden idők egyik leggyorsabb „becsekkolását” átélni, persze ennek az is oka lehetett (azon kívül, hogy kicsit későn érkeztünk meg), hogy hollandus focistákat várta egy rakat rendőr az épület előtt. A holland szurkolókkal meg az átvilágító berendezésnél találkoztam, akik voltak szomorúak.

 

Tegnap este nyert a csapatuk, most pedig azért nevettek összegörnyedve, mert az egyik társukat szinte teljesen levetkőztették a fináncok. Persze kiderült a turpisság, a fennhangon nevetők viccelték meg cimborájukat egy kis fémlemezzel.

 

 

A gép negyed 11 körül indul, így valamikor délután fogok ismét jelentkezni, terveim szerint újabb interjúkkal, de most a szurkolókat próbálom megszólaltatni. Eddig nem túl jó a találati arány, a megszólaltatott szurkoló nem kívánt nyilatkozni, de sebaj, majd a többiek..

 

 

 

 

Az öltözőből kiszállingózó játékosok nagyon szívesen mondtak pár gondolatot a vasárnapi találkozóról. Íme, éjszakára egy kis nyilatkozatcsokor:

  

Császár Gábor: Szeretném, ha jó idő lenne és egy kellemes túra. Komolyra fordítva a szót a kellemes túra természetesen azt is jelentené, hogy jó eredményt értünk el. Ez a jó eredmény nagyon széles sávban mozoghat. Nagyon sok videót megnéztünk az ellenfelünkről, több eredményüket is ismerjük, ezek alapján elmondható róluk, hogy idegenben még veszélyesebben játszanak, mint hazai pályán. Emiatt első mérkőzés a számunkra nagyon fontos lesz számunkra. A hét nagyon hosszú volt, rengeteget edzettünk, sokat taktikáztunk, persze nem tudhatjuk előre, hogy a mérkőzésen ez hogyan csapódik le. A stresszhelyzet sok mindent kihozhat belőlünk, nagyon bízom benne, hogy jó eredményt érünk el vasárnap.

 

 

Nagy Kornél: Soha nem játszottam még Barcelonában, biztosan nagy élmény lesz. Sokan elmondták már előttem, szerintem is biztosan nagy mérkőzés lesz. Úgy gondolom, ha öt gól alatt tudunk maradni, akkor nagy esélyünk lesz itthon a Veszprém Arénában. Természetesen pontért utazunk, de azt is tudom, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz.

  

Renato Sulics: Nagyon nehéz meccs elé nézünk, a Barcelona nagyon erős csapat. Tavaly ellenünk estünk ki a negyeddöntőben. Az első meccsen nem volt túl sok szerencsénk, az ott kialakult hat gólos különbség túl sok volt a visszavágóra. Úgy vélem idén sokkal nagyobb esélyünk van, mint tavaly volt, hiszen most lesz jobbátlövőnk, komplett csapattal állhatunk ki. Szerintem van esélyünk nyerni a katalánoknál, és (bár én utálok veszíteni) két-három gólos vereséggel jó esélyünk lenne a továbbjutásra, de ismét mondom, szerintem van esélyünk a győzelemre.

  

Dejan Perics: Nehéz meccsünk lesz Barcelonában. Nagyon erős első húsz percet kell játszanunk, amely jó alapot jelenhetne a következő körbe kerülésre. Nagyon erős csapat ellen fogunk játszani, amelyben kiváló játékosok vannak, de nekünk is megvan a lépességünk, tudásunk arra, hogy győztesen jöjjünk ki a párharcból. Természetesen a sikerhez a legjobb tudásunkat kell nyújtani. Nem szabad úgy odamennünk, hogy abban gondolkodjunk, minél kisebb különbséggel kapjunk ki, mert abból semmi jó eredmény nem származhat.

  

Iváncsik Tamás: A vasárnapi mérkőzéssel kapcsolatban nem lehet találgatni, nem lehet megsaccolni, hogy milyen eredmény lehet nekünk jó a visszavágóra. Célunk, hogy minél jobb eredményt érjünk el, ebben benne van a győzelem is. Természetesen ez nagyon nehéz lesz a katalánok otthonában, de mindent meg fogunk tenni a lehető legjobb eredmény elérése érdekében. Az első meccs nagyon sorsdöntő lehet.

 

 Holnap reggel hét órakor indul a busz a repülőtérre, további információk holnap délelőtt lesznek, az oldalra pedig kikerül majd Mocsai lajos elemzése is, aki a felkészülést értékelte ki a hivatalos oldalnak...

 

 

Ismét hamar eltelt az idő az utolsó idegenbeli túra óta, most ismét útra kelünk, a cél ezúttal ismét dél (elég volt a hideg északból), irány a napsütötte Katalónia. A feladat nehéz, de reméljük, hogy sikerrel jár a csapat, ígérem az útinaplón nem fog múlni, amely ezúttal megint kicsit más lesz, de ezt majd nagyon hamar mindenki érzékelni fogja..

 

 

A srácok a mai felkészülést egy kis videózással kezdték fél ötkor, aztán fél hat után kezdődött a tréning. Az edzés elején a Perics tartott egy kis lelkesítő beszédet, amelyeket hasznos tanácsokkal spékelt meg. A kapitány fanatizmusát jelzi, hogy a héten a kedvenc melegítőjén is leragasztott egy bizonyos címert, mert hétvégéig látni sem akarta.

 

 

A tréninget egyedül Nándi hagyta ki (aki nem tart a csapattal Barcelonába), aki speciális gyakorlatokat végzett, amíg a többiek a pályán izzadtak. Gyorsan kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem mit vár a találkozótól.

 

- A Barcelonát mindenki ismeri, nagyon jó csapat, tulajdonképpen már bajnoknak tekinthető, hiszen hat ponttal vezet a Ciudad Real előtt. A Bajnokok Ligájában nehezen indultak be, hiszen pontokat veszítettek, de most már nagyon jó formában játszottak ott is. Nem csupán hazai pályán veszélyesek, hanem idegenben is, erre talán legjobb példa a Löwen elleni mannheimi találkozó. A héten a Csurgó meccset elhalasztottuk, biztos vagyok benne, sokat jelent a csapat számára az, hogy hétközben nem kellett sokat utaznia és csak a felkészülésre koncentrálhatott. Hétfőtől speciális edzések voltak, minden egyes játékosra egyénileg is megpróbáltunk felkészülni.

 

 

Tavaly ők vertek ki a Veszprémet, emiatt mindenkiben benne van a bizonyítási vágy, szeretnénk bebizonyítani, hogy a tavalyi eredmény csupán egy rossz napot kifogó csapat eredménye volt. Esélyesnek tartom a Veszprémet a legjobb négy közé jutásra, el kell fogadnunk, hogy ehhez a Barcelonán keresztül vezet az út. Lehetett volna könnyebb sorsolásunk is, de a céljaink eléréséhez biztos, hogy le kell győznünk egy sztár együttest is. Úgy kell felfognunk ezt a párharcot, hogy van két nehéz összecsapásunk, hogy felkészüljünk a következő még nehezebb feladatokra (itt mindketten nevettünk egy jót).

 

 

A kérdésre pedig, Nándi hogyan érzi magát a következőt válaszolta:

 

- A Montpellier mérkőzéshez nagyon sokat javult a derekam. Az orvosok azt kérték, hogy a héten még ne végezzek teljes értékű munkát, jövő héten hétfőtől fokozatosan emeljük a terhelést. Akkor már a kapuba is beállhatok, sőt remélem, hogy hétvégén már a visszavágón is játszani tudok. Nagyon sokat dolgozok a visszatéréshez, a napjaim teljesen leterheltek, reggel Veszprémben kezdek, de naponta járok fel Pestre is gyógytornára, szóval tényleg mindent megteszek a gyógyulásért, hogy mielőbb a pályán lehessek, hiszen ezekért a mérkőzésekért dolgoztam egész évben, így nem szeretném kihagyni.

 

Az egy óra húsz percig tartó edzés hamar véget ért, utána pedig a legtöbben indultak a focistáknak szurkolni, volt, aki a családjával, de néhányan bandába verődve szurkoltak a fiúknak. De ha már televízió és közvetítés, akkor itt illik megjegyezni, hogy Nándi is az egyik legnagyobb küldetésének érezte, hogy valahova bekönyörögje magát, aki rendelkezik annak a bizonyos tévének az előfizetési jogával. Javasoltam neki, hogy Veszprémben többen is az „Írben” nézik a találkozót..

 

 

Ennyivel mára nem ússzátok meg, az edzés végén elkaptam öt játékost, akik meglehetősen bizakodva nyilatkoztak a vasárnapi összecsapásról..