2013. Feb. 22. Péntek, 07:43

Még van dolga Veszprémben

– Kezdjük talán a hétvégi, a német THW Kiel otthonában megvívott BL-csoportmérkőzéssel. Az összecsapás esélyese az ellenfél volt, vagyis nem nektek állt a zászló. Ilyenformán a vereség tényével nem is lenne gond, ám a mértékével és a „hogyanjával”…

– Miként szurkolóinknak, úgy a hatvan perc után nekünk is nehezen jött álom a szemünkre. A rossz hangulat még a keddi edzésünket is beárnyékolta, hiszen mindnyájan tisztában voltunk azzal, hogy nagy „zakót adtak fel” ránk. Tudtuk, hogy a vasárnapi riválisunk keretében hemzsegnek a világsztárok, én mégis hittem a pontszerzésben, már csak azért is, mert olyan égbekiáltó veszítenivalónk nem volt.

– Éppen emiatt volt nehéz megemészteni a kinti szerepléseteket?!

– A találkozó bizonyos periódusaiban láttam sanszot arra, hogy terveink valóra válhatnak, ám csak időnként tudtuk felvenni a versenyt a BL-címvédővel. Mikor négy-hat gólos hátrányokból felálltunk, a vétségeinkkel tálcán kínáltuk nekik az újabb lehetőségeket. Legtöbbször a hibáinkból éltek. Egy szó, mint száz, a kikötővárosiaktól ki lehet kapni, de nem így. Keserű a szánk íze, mert képtelenek voltunk megvalósítani az általunk elképzelt forgatókönyvet, főként a támadójátékunk tűnt haloványnak. Rosszul kézilabdáztunk, pedig alaposan felkészültünk a vetélytársból, amely különösebb meglepetéssel nem is szolgált. Ám mert a két csapat között nincs ekkora különbség…

– …Nem kell benneteket temetni.

– Híveinkhez hasonlóan bízom a BM. Atletico Madrid elleni szombati sikerben. A spanyolok legyőzése már önmagában nehéz feladat, de annál is nagyobb kihívásnak ígérkezik, hogy a németországi „knock out” után rendet tegyünk a fejünkben, mert máskülönben veszélybe kerülhet a csoportbeli első helyünk, amit boldog-boldogtalan óriási bravúrnak tart. Csakhogy én erre gondolni sem akarok, annál ugyanis jobbak, profibbak vagyunk. Ne feledjük, ősszel idegenben is felülmúltuk Kiril Lazarovékat. Nincs idő nyalogatni a sebeket, lendületet kell vennünk, fontos, hogy csapatként ismét egységesek legyünk. Én abban hiszek, ha egy mérkőzéshez mindenki hozzátesz három-négy gólt, illetve ugyanennyi gólpasszt, s nem csak támadásban, hanem védekezésben is segít.

– Egyébiránt a veszprémi színektől milyen BL-kalkulussal búcsúznál?

– Egyértelmű, hogy az MKB VKC-val szeretnék ott lenni a kölni Final Fourban, ahová a THW Kiel és a spanyol FC Barcelona Intersport jó eséllyel pályázik. A mögöttük kiadó két másik helyre a német SG Flensburg-Handewitt, a HSV Hamburg, a lengyel KS Vive Targi Kielce és mi válthatunk jegyet.

– Ha már itt tartunk, milyen emlékek kíséretében távozol tőlünk, mi az, ami örökre megmarad benned a városunkból; mi válhat kitörölhetetlenné a gondolataidból?

– Sportkarrierem során akadtak nehéz időszakaim, így az MKB VKC-hoz való jövetelem utáni egy-másfél év is ezek sorába tartozik. Hiába vágtam nagy tervekkel a közös munkába, az első szezonomat egyértelműen csalódásként éltem meg. Tele voltam ambícióval, hatalmas bizonyítási vágy dolgozott bennem, a mozaikdarabok mégsem álltak össze képpé. Képtelen voltam olyan produkciót nyújtani, mint amilyet elvártam magamtól. Ezért főként magamban kerestem a hibákat. Nem vagyok az a feladós típus, ma is és szerintem holnap is az utolsó leheletemig küzdök a kitűzött célokért. Hosszú utat tettem meg, mire 2010. nyarán Veszprémbe értem: előtte játszottam a Dunaferr SE-ben, a dán Viborg HK-ban, a spanyol CB Cantabria jogelődjében és a francia Chambery Savoie HB-ban. Nagyjából a második évre vettem fel az itteni ritmust. Hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy megszokjam: errefelé máshogy működnek a dolgok, mint az előző állomáshelyeimen. Itt leginkább lelkileg erősödtem meg. Egy idő után aztán kezdtem érezni, mintha érne be az a munka, az a sok áldozat, amit eddig megtettem pályám felfelé ívelése érdekében.

– Kedvesed, akit a tavalyi esztendő végén jegyeztél el, veszprémi, s állítólag te is megkedvelted a „bakonyi létet”. El tudnád képzelni mifelénk az életedet?

– Nem tudom, miként íródik majd a sorsom, tehát nem kizárt, hogy egyszer visszatérek ide. Az MKB VKC szerette volna, ha maradok. Szólnom kell még a csodálatos veszprémi drukkerekről, akik előtt élmény játszani. Errefelé igazán nagyra értékelik a teljesítményünket. Ám maga a város is lebilincselő, az egyik legszebb hely, ahol eddig jártam. Kedvenc helyeim közé tartozik a Séd-völgye, illetve a várban található bazilika.

– A derbiken gyakran vetsz keresztet, vagyis hívő ember vagy…

– Gyakorlom a vallásomat, de azt nem állítanám, hogy igazán hívő ember lennék. A hit fontos, önbizalmat ad, valamint megerősít. Ha vasárnaponként itthon vagyok, felmegyek egy-egy templomi misére.

– A nyáron esedékes távozásod, a Paris Saint-Germainba történő igazolásod kapcsán kértél valakitől tanácsot?

– Borbálával, a jegyesemmel való kapcsolatom erős, számomra olyan lelki nyugalmat biztosít, hogy vele mindent át-beszéltem. Ennek okán is választottam életem párjának, nélküle nem vágtam volna bele ebbe a nagy kalandba. A végső döntést persze én hoztam meg. Elhatározásomnak minden kockázatát vállalom, de etekintetben jó érzéssel tölt el, hogy kedvesem azóta is mindenben támogat.

– Igaz, hogy tavaly a barcelonaiak is próbáltak a kegyeidbe férkőzni?

– Maradjunk annyiban, más együttesek is szemet vetettek rám. Hiszem, hogy jó döntést hoztam, mikor két évre elköteleztem magam a Philippe Garden vezetőedző dirigálta gall társasághoz. A francia bajnokság listavezetőjénél olyan társak lesznek mellettem, mint a dán Mikkel Hansen, a francia Luc Abalo, Didier Dinart és Daniel Narcisse, a horvát Marko Kopljar és Igor Vori. Egytől-egyig sportági csillagok. Kimagasló eredményekre lehetünk képesek, ám a sikereket, illetve azt, hogy a kontinens elitköre leszünk, most még nem lehet garantálni.

– Egy kicsi Vas-megyei településről származó fiatalember már számolja a napokat, hogy nemsokára a földkerekség egyik legfénylőbb metropoliszába, a glóbusz talán legmódosabb klubjába kerül (a párizsi futballklubot dúsgazdag katariak vették meg, akik több mint negyedmilliárd eurót költöttek Ibrahimovicék leigazolásaira, s tavaly nyáron az ottani kézilabda felé is fordult a figyelmük – a szerk.)?

– Inkább úgy fogalmaznék: néha eljátszok a gondolattal, miszerint milyen szerencsés vagyok, hogy a 850 lelket számláló Kenyeriből származok és az agglomerációival együtt nyolc és félmillió lakosú Párizsba tartok. Akik ismernek, azok tudják: sosem feledem, hogy honnan indultam, ám nekem mindig fontos volt a tanulás, a fejlődés, vagyis nem anyagi megfontolásból választottam a PSG-t. Időnként eszembe jutnak az első kézilabda-tréningjeim, hogy még az üres kaput sem találtam el, hogy a felugrások után összezuhantam, hogy a kézilabdához sokáig nem sok közöm volt, a szabályokat sem értettem. Nem voltam odavaló, a szeretteim nem is igazán hittek abban, hogy sportoló leszek, legfeljebb azt láttak, hogy szeretek mozogni. Azóta profi lettem, akinek mindig készen kell állni arra, hogy székhelyet vált. Nyártól nyitott vagyok egy új kalandra, egy még komolyabb kihívásra, ám addig a legjobb tudásomat szeretném adni a veszprémi színekben...

Király Ferenc

További hírek

Következő mérkőzés

Utolsó mérkőzés

K&H Liga

Balatonfüredi KSE
Telekom Veszprém

Már. 25. Péntek, 18:00