Még nem értünk el semmit

 

Ne is mondja, amikor utoljára itt jártam a Barcelonával, a Veszprém kiejtett minket, és a meccs után órákig csengett a fülünk az öltözőben. [2003-ban a Jerome Fernandezzel, Iker Romeróval, Nagy Lászlóval felálló Barcában 3 gólt lőtt Ortega, a Fotex 31-26-ra nyert, és 60-59-es összesítéssel jutott tovább – a szerk.] A nagy európai kluboknak sok szurkolójuk, nagy csarnokaik vannak, de a veszprémi hangulathoz hasonlót nagyon ritkán él át az ember. Szerencsére az Arénában sincs gond, a szurkolóink bizonyítják, hogy egy sokkal nagyobb csarnok falait is szét tudják feszíteni a hangjukkal.

- Hogy tetszik a város?

Veszprém gyönyörű kisváros, az emberek roppant kedvesek, bár én csak akkor vagyok itt, ha két edzés van egymás után. A családom Budapesten lakik, mert ott találtunk olyan iskolát, ahol a négy gyermekünk spanyol-angol nyelvű iskolában tanulhat. Nem mondom, az itt töltött első pár hét nehéz volt, de beleszoktunk az itteni életbe, és egyre jobban élvezzük. A magyarral küzdünk erősen, de a legfontosabb szavakat azért már megtanultuk.

- Nem okoz gondot a csapattal való kommunikációban a közös nyelv hiánya?

Egy ilyen nagy klubnál természetes, hogy rengeteg a légiós, de mi ebből a szempontból is szerencsés helyzetben vagyunk. Általában spanyolul beszélek a játékosaimhoz, amit (Nagy) Laci a magyaroknak, Mirko (Alilovic) a délszlávoknak fordít, de gyakran szólalok meg angolul, amit majdnem minden játékosom megért. Az időkéréseim néha biztosan furcsán hangzanak a tévében, de az edzéseken úgy készülünk, hogy ott már csak a figurát kell bemondanom, és mindenki tudja, mi a dolga. A nyelvi gondokra nem foghatjuk az esetleges sikertelenséget, az biztos.

Fotó: Szabó Miklós

- Szerencsére nincs szó sikertelenségről.

Egyelőre valóban nincs, de szakmai szemmel nézve még nem értünk el semmit. Ha nem vagyunk ott a Final Fourban, ezek a győzelmek értéküket vesztik. Márciusban senki nem fog emlékezni rá, hogy legyőztük a legutóbbi döntő két résztvevőjét, ha jön egy csapat, és kiver minket a Bajnokok Ligájából. Nagyon boldog vagyok azzal, amit eddig elértünk, de – ahogy azt a játékosaimban is igyekeztem tudatosítani – ezeknek a győzelmeknek másnap reggelig szabad örülni, mert rengeteg munka vár még ránk.

Óriási öröm, hogy boldoggá tettük a szurkolóinkat, és nem tagadhatom, feledhetetlen élmény volt ilyen hangulatban legyőzni a világ legjobbjait, de másnap a videószobában számtalan olyan hibára bukkantunk a segítőimmel, amiket muszáj kijavítanunk. Még egyszer mondom: tavasszal kell jónak lenni, a rajtunk csak annyit jelent, jó úton járunk.

- Növeli a győzelmek értékét, hogy Madridban, ahol még soha nem nyert a Veszprém, gyakorlatilag kapusteljesítmény nélkül jött össze a siker, a Kielt pedig úgy verte a Veszprém, hogy a komplett bal oldal és a beállók voltak erősen visszafogottak?

Én nem így tekintek a kézilabdára. Az, hogy egy szélső, vagy a beálló kihagy egy ziccert, benne van a játékban, viszont ha egy csapat egységes, akkor mindig van valaki, aki húzza magával az egész társaságot. Mirsad Terzicsnek nem ment támadásban Madridban, de fantasztikus munkát végzett a falban, és ugyanez igaz Renato Sulicra a Kiel elleni meccsen, Christian Ugalde kihagyott néhány helyzetet, de a hajrában összeszedett kipattanójával kvázi megnyerte nekünk a meccset. Lesz majd olyan, hogy Nagy Laci nem lő 9-10 gólokat, viszont a szélsőink szétfutják az ellenfeleket.

A kapusok kérdés már más tészta. Spanyolországban úgy mondjuk, „nem sokat kell védeni, hanem jókor”. És tessék, Alilovicnak magához képest nem volt jó meccse Madridban, de a hajrában fogott egy ziccert és egy büntetőt, amivel a csapat kezébe adta a győzelem lehetőségét. Fazekas Nándi pedig a Kiel ellen elérte azt, amire nagyon kevés kapus képes a világon: elbizonytalanította a világ legjobb lövősorának tagjait. Megnyugtató érzés, hogy két ilyen kvalitású kapusra támaszkodhatok, magamban mosolyogtam is rendesen, amikor az olimpián a magyar válogatott Izland elleni meccsét néztem.

- Játékerőben, felkészültségben hova helyezi az MKB Veszprémet a nemzetközi mezőnyben? A fogadóirodák a szezon elején az ötödik helyre tették a csapatát a BL-rangsorban, most van olyan, ahol a második, de a harmadiknál sehol nem rosszabb.

Ezek a dolgok semmit nem számítanak. Gondolom, ugyanezek a fogadóirodák esélyesebbnek vélték a Madridot és a Kielt is a Veszprémnél, mi mégis legyőztük mindkettőt. Soha nem hihetjük el, hogy már elég jók vagyunk, hiszen mindig van lehetőség fejlődni, még az olyan világsztároknak is, mint akik most a Veszprémben játszanak. Én egyébként is szigorú ember vagyok, néha az is előfordul, hogy kénytelen vagyok kiabálni a játékosaimmal, és azt vallom, az ember azzal a legszigorúbb, akitől a legjobb teljesítményt várja.

A keretem nagyon erős, kiváló játékosállománnyal dolgozhatok, de rengeteg tennivalónk van még, hogy úgy kézilabdázzanak, ahogy én szeretném. Spanyolországban sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk a taktikára, mint máshol szokás, mert a spanyol játékosok nem olyan erősek, nem olyan termetesek, mint mondjuk a németek. Én azt vallom, a lövőerő, a kondíció és a technikai készségek mind másodlagosak a megfelelő taktikai felkészültség mögött.

- Mit jelent ez a gyakorlatban?

Nálam mindig a védekezés az első. Ez a legfontosabb, minden más csak ezután jön. Az én szememben akkor leszünk majd igazi klassziscsapat, ha 4-5 védekezési formát is magas színvonalon tudunk játszani, és a meccs alatt bármikor képesek vagyunk átállni egyikről a másikra.

Fotó: Szabó Miklós

- Mint például Madridban, ahol a hajrában alkalmazott 5 + 1 hozta meg a győzelmet?

Például, de én azt is szeretném elérni, hogy a falunk az ellenfél cseréire is tökéletesen tudjon reagálni. Egyetlen pillanat alatt fel kell ismerni, mikor kell megnyitni a falat, mikor kell kilépni a lövőkre, és mikor kell visszahúzódni a beálló felé. Tudom, hogy sok dicséretet kapott a csapatunk védekezése, de ha a saját mércémet nézem, támadásban egyelőre előrébb tartunk. Elöl már csak csiszolgatásra van szükség, néhány variációt kell pontosítani, a formákat kell jól időzíteni. De míg támadásban olyan 80 százalékosnak mondható az MKB Veszprém, addig védekezésben az általam elvárt szint 75 százalékát hozzuk egyelőre. Nem tudom, létezik-e olyan, hogy a pálya mindkét felén 100 százalékot hozunk, de nem nyugszunk, míg ezt ki nem derítjük.

- Rengeteget változott tavaly óta a Veszprém, és nem csak játékosállományban. Látta játszani Mocsai Lajos csapatát? Beszélt a Tanár úrral, mikor megérkezett?

Természetesen láttam, és nagy sajnálatomra csak a Kiel elleni meccs előtt tudtunk találkozni. A tavalyi Veszprém más játékot játszott, de ismerve Mocsai Lajos hozzáértését, biztos vagyok benne, hogy ahhoz a kerethez az volt a legmegfelelőbb játék. Én egy másik kézilabdakultúrában nőttem fel, másképp gondolkodom bizonyos dolgokról, ráadásul ez most egy egészen más típusú keret, mint a tavalyi volt.

- A legnagyobb különbség talán az, hogy az idei Veszprém nem egy kezdőben és a cserékben gondolkodik, hanem egy egyenrangú keretben, ahol mindenkinek megvan a szerepe. Jó példa erre Laluska Balázs szerepe.

Tudom, hogy őt sokan kizárólag védőnek tartják, de én láttam Leónban kézilabdázni, és tudom, hogy képes támadásban is helytállni. Ugyanez a helyzet egyébként Marco Onetóval, aki hosszú ideig nem szerepelt támadásban, de én tudtam róla, hogy a világ egyik legjobban helyezkedő beállója, tökéletesen csinál helyet a lövőknek akár helyezkedéssel, akár a fizikai erejével. Azt gondolom, ha egy játékos érzi, hogy az edzője bízik benne, akkor ő is bízni fog magában, és ki tudja játszani magából, ami benne van.

Én magasabb tempójú kézilabdát szeretnék meghonosítani Veszprémben, és ehhez szükségem van a teljes keretre. Maximális hőfokon védekezni, aztán gyors, néhány passzból felépített támadásokat vezetni roppant megterhelő feladat. Ezért fontos, hogy egyrészt ne kelljen sokat cserélnem támadás és a védekezés között, másrészt ebből fakadóan minden játékosomat tudjam használni támadásban és védekezésben is. Biztosan megfigyelték, hogy amikor Császár Gabi nem tud lejönni, felállunk 5 + 1-ben, vagy az irányító lemegy egyes posztra védekezni, és a padhoz közelebbi szélsőt cseréljük le.

- Ha már a cserékről beszélünk, furcsa látni, hogy minden játékosát pályára küldi, csak a veszprémi legendát, Carlos Pérezt nem.

Igen, sejtettem, hogy ez a kérdés elhangzik majd. Nos, Charlie nemcsak legenda, de a valaha volt egyik legnagyobb átlövő, egy igazi szörnyeteg az ellenfél kapuja előtt. Kiválóan egy-egyezik, bődületes lövése van, és ha egyszer nekiindul, lehetetlen megállítani. Ugyanakkor 41 éves, és soha életében nem volt kénytelen olyan rendszerben játszani, mint amit most próbálunk elsajátítani a Veszprémmel. Carlos nehezen találja a helyét a taktikánkban, hiszen ennyi idősen már nehezen szokik hozzá új dolgokhoz az ember, de bízom benne, hogy egy ilyen fantasztikus képességű játékos fel tudja venni a harcot a nála 15 évvel fiatalabbakkal is.

- Hétvégén utazik a csapat Szegedre, jön Carlos Ortega első magyar derbije.

Tudom, hogy a közvélemény minket tart a szegedi meccs esélyesének, de tudni kell, hogy a derbi egy sajátos stílus. A hangulat, a tét, az összecsapás történelme minden ilyen meccset átformál: ez nem csak egy csata a háborún belül, ez maga a háború. Láttam idén a Szegedet többször is, többféle védekezési variációt is kiválóan valósít meg Skaliczki László csapata, támadásban pedig roppant sokoldalú lövősorral nézünk majd szembe. Úgy készülünk, mint egy BL-meccsre, hiszen ellenfelünk európai hírű, remek kézilabdázókból álló csapat lesz.

 Forrás: hatosfal.blog.nepsport.hu