Még két nap a visszavágóig

Nehéz egy olyan visszavágó előtt lelkesítő beszédet írni, ahol szinte semmi esélyünk sincs a továbbjutásra. Az első meccset elszúrtuk, nem is kicsit, hanem rettenetesen. Ráadásul itt nem is az a probléma, hogy nagyon kikaptunk, hanem az, a mérkőzés utolsó tíz percéig abszolút nem volt benne ebben a meccsben, hogy 7 góllal kikaphatunk. Az összecsapás után a játékosokon is azt lehetett érezni, hogy ezt bizony mi rontottuk el. Aztán a hazafelé úton már nem csupán az önmarcangolás és a keserűség volt érezhető a srácokon, hanem az is, hogy megpróbálnak tanulni az esetből, Császár Gábor például azt mondta, hogy ez volt az a meccs amelyből talán az eddigi legtöbbet tanulta pályafutása során.

 

Most szombaton teljesen más összecsapás lesz az Arénában, nekem nem tisztem bármilyen taktikát kitalálni a találkozóra, ezt bátran meghagyom Mocsai Lajosnak. Helyette ott leszek e lelátón (most aztán senki ne várjon a meccs után azonnal statisztikát, majd csak másnap lesz) és erre kérek mindenkit, hogy közösen hajszoljuk győzelembe a csapatunkat. Itt nem a továbbjutás az elsődleges kérdés, hanem az, hogy nyerjük meg a meccset.

 

Talán erőt adhat, ha látjuk, hogy máshol, más országokban, hogyan állnak hozzá az ilyen összecsapásokhoz. Jurás Jenő (a klub Franciaországban élő rajongója) már sokszor sok mindennel segítette a csapatot, a héten írt nekem egy levelet. Sokáig gondolkodtam, hogy megosszam-e ezt többezres olvasó táborunkkal, végül arra jutottam, hogy ezt mindenkinek érdemes elolvasni. Azért hogy okuljunk, tanuljunk belőle, meg azért hátha ad egy kis hitet, reményt a szombati csata előtt.

 

Íme a levél, amelyet változatlanul, teljes egészében idézek:

 

 

Talán érdemes elsajátítani az ilyen gondolkodásmódot, az biztos, hogy más szemlélettel nem lehet csodákat elérni.

 

 Sevinger Zsolt