"Meg kell oldanunk azokat a problémákat, amelyek a játékban szerkezeti gondjainkat okozták"

Csapatunk vezetőedzője hosszú nyilatkozatot adott oldalunknak, amelyet mi három részre bontottunk, így tálaljuk az olvasók elé. Bár a nyilatkozat hosszú, de megéri elolvasni.

 

 

 

Valójában nem történt semmi meglepetésszerű a kinti mérkőzésen, tényleg csak az, amit vártunk. Érezhető volt, hogy az első félidőben a csapatunk uralta a játékot, inkább az történt a pályán, amit az MKB Veszprém akart, mind a támadó-taktikai, mind a védő-taktikai elemekben. Érezhető volt az is, hogy Perics kiváló teljesítményt fog nyújtani a mérkőzésen, ami aztán a második félidőben csúcsosodott ki. Védekezésünkről annyit, hogy az a 10-12 taktikai elem, amivel a Barca a támadásait játssza, úgy gondolom megfelelő módon semlegesítve lett. Ha ebben a szakaszban hatékonyabban belőjük elöl az elsősorban szélen kialakult helyzeteinket, akkor úgy benne lehetett volna egy 2-3 gólos állandó előny lehetősége, de ezt elmulasztottuk.

 

A második félidőben - de az egész mérkőzésen is - dominált, hogy 4/14 perc volt a kiállítási arány, az emberhátrányos szituációkból pedig relatív gyorsan gólokat kaptunk, de hát ezt tudtuk, hogy a Barcelona rendkívül stabilan, és nagyon precízen kézilabdázik, nem véletlenül vezetik veretlenül a spanyol bajnokságot. A játékuk tavaly óta még érettebb, feszesebb és kimunkáltabb lett, azáltal pl. hogy összesen 1 olyan taktikai variációjuk van, amiben cserélnek 1 embert, de ennél több cserét soha nem eszközölnek. Ebből adódóan a lerohanásaik rendkívül gyorsak és életveszélyesek, míg a védekezőjátékuk bizony rendkívül erős és robosztus, és ez mindkét felállásra, a hatos zónára, és a zavaró védőjátékukra is vonatkozik, amiket persze kiválóan kombinálnak, ezzel nagyon gyors labdaellövésre, vagy passzív játékra kényszerítik az ellenfelet. Ebből kaptunk mi is ízelítőt a második félidőben, és ebből adódóan történtek azok az előkészítés és megfontolás nélkül, gyorsan ellőtt labdák, amiből pedig sok gólt kaptunk. A mi támadásbefejezéseink visszaesésének következtében több labdához, ezáltal pedig több könnyű gólhoz jutott az ellenfél. Az 53. perc környékéig 3-4 gólos különbségen voltunk, azt hiszem azzal az eredménnyel mindenki elégedett lehetett volna, aztán pedig az utolsó 6 percben elsősorban taktikai fegyelmezetlenségünkből adódóan tudta növelni 7-re a különbséget a Barcelona. Ez egy ilyen kvalitású csapat ellen jelentős, azonban úgy készülünk, hogy rendkívüli szervezettséggel, küzdéssel, nagyon taktikus játékkal megpróbáljunk jó eredményt elérni.

 

 

 

Az utóbbi napokban rengeteg találgatás napvilágot látott Eklemovics Nikolát illetően. Ő egy rendkívül hosszú, súlyos vállsérülést követően rengeteg rehabilitáción vett részt, rengeteg kezelési formán ment keresztül, a szindrómája hasonló volt, mint a Hamburgból a fiatalabb Lijewski fivéré. Ő is több, mint fél évet, gyakorlatilag az egész szezont kihagyja, pedig ő is mindent csinál már ma, a tréningeket, a fizikai munkát, erősítést, a koordinációs munkát, mégis tétmérkőzéseken nem tud szerepelni. Schwalbot, és a hamburgi stáb orvosát kérdeztem erről a mérkőzésünk előtt, hiszen azon voltunk, és vagyunk is, hogy Nikola dolgát hogyan tudnánk megoldani, és ők is azt mondták, hogy az 5-6. terápiát kezdik el, de sajnos semelyik nem hoz csodát. Hosszú, húsz hetes kihagyás után már egyéb problémák is vannak, például, hogy téthelyzetben, mérkőzésen, robosztus védők elleni ütközésektől elsősorban van egy olyan pszichés gát, ami miatt a sportoló még nem tudja végrehajtani teljes mértékben, teljes intenzitással azt a technikai megoldást, amit kellene.

 

Ezen felül ő abszolút elismerésre méltóan sok rehabilitációs munkát végez, rengeteg különböző terápiát végigcsinált, és tényleg nagy szükség volna az ő játékára. A probléma ott van, hogy a szervező, előkészítő munkában ugyan már részt tud venni, de egy komolyabb, erőteljesebb védelem (a Barcelonáé vagy akár a miénk) ellen jelen van az átlövések végrehajtásához szükséges vállízületi szabadságnak a gátja. Erre pedig az én meglátásom szerint mérkőzéshelyzetben nem lehet építeni. Ez egy olyan folyamat, amihez türelem kell a sportoló iránt, bizalom, hiszen ez a sok munka nyilván egyszer átfordul majd, és ez bármelyik pillanatban be is következhet. Ahogy azt látom majd a tréningen, hogy Nikola 8-9 méterről, sánc fölött eredményes tud lenni góllövésben, akkor majd semmi akadályát nem látnom a játékának. Ám azt a kockázatot nem érdemes vállalni, hogy ebből visszaesés legyen, hiszen ez egy pszichés gát, hogyha olyan helyzetbe hozzuk, ahol ő nem tud esetleg a csapat hasznára lenni, az egy nagy visszaesést is jelenthetne az ő felépülésében. Aki látja a mi edzéseinket, főképpen a lövőedzéseket, az nagyon jól tudja, hogy ez nem csak az én állításom, hanem közös vélemény. Hozzáteszem én vagyok talán az, aki őt a legszívesebben minél előbb a pályán látnám, hiszen talán emlékszik rá a közönségünk, hogy mind a nyitott, mind a zárt védelem ellen nálam ő volt az az első számú, akit a meghosszabbított jobb kezemként éreztem a pályán, aki a taktikai dolgokat keresztülvitte. Tehát semmiféle más jellegű problémám nincsen. Nyilvánvalóan ő a saját helyzetének pozicionálását, a hazai és nemzetközi megítélését tartja szem előtt, így azt el tudom képzelni, hogy ezt máshogy érzi, de én tényleg csak segíteni szeretnék neki.

 

 

Ugyanazt tesszük, amit eddig is nagy mérkőzések előtt, meg van tervezve az edzésmunka. A hét két első munkanapján nagy terheléssel dolgoztak a játékosok, utána pedig folyamatos frissítéssel, hogy fizikailag top állapotba kerüljenek. Meg kell oldanunk azokat a problémákat, amelyek a játékban szerkezeti gondjainkat okozták. A cserelehetőségeinket ki kell használnunk, hogy mindig a legjobb védelmet tudjuk felállítani, ám sokkal gyorsabban, feszesebben, hiszen a mai kézilabdában ez 3-4 bekapott gólt jelenthet. A felállt védelemben, amikor ők támadnak, akár Rutenkát, akár Nagy Lacit veszem alapul, vagy a két irányítót, Entrerriost, vagy Sarmientot, talán Igropuloval szemben lehet némileg zártabban védekezni, de a többi belső ember ellen újra meg kell találni azt a távolságot, ami optimális. Hiszen a Barcelona legnagyobb erőssége, hogy a mélységi, tagozott védelem között és mögött rendkívül kimunkált, jó kézilabdával rendelkezik. Ha nem lépünk ki 11-12 méterre, akkor igaz átlőnek minket, de ha benn maradunk a szaggatotton belül, és egy kollektívabb védekezést mutatunk, abban az esetben van esélyünk ellenük. Nagyon nehéz lesz ezt megoldanunk 2 ilyen szintű támadósor ellen, de azon leszünk, hogy sikerüljön. Erre kell készülnünk, meg a nagyon feszes visszarendeződésre, az indításokkal való visszafutásra, amely nagyon fontos lesz, és az, hogy a kapusaink kiemelkedő teljesítményt tudjanak nyújtani, az is elengedhetetlen ahhoz, hogy pozitív végkifejlettel tudjuk zárni ezt a mérkőzést.

 

Ehhez óriási bravúr kell, hogy mennyire sikerül majd, azt nem tudom, de azt megígérhetem, hogy a hazai közönségünk első pillanattól tartó fantasztikus bíztatása mellett, amíg az erőnk bírja, addig nagyon tudatos taktikával, óriási szívvel olyan minőséget próbálunk produkálni, amivel egy ilyen nagy mérkőzést a saját javunkra tudunk fordítani. Minden edzéspercet maximálisan kihasználunk, és erre készülünk.