Marian Cozmára emlékeztünk

 

Ma este 18:00 órára szép számban érkeztek veszprémi szurkolók a Veszprém Aréna előtti térre. Ám ezúttal nem mérkőzésre jöttek dudákkal, sálakkal és zászlókkal, hanem virágokat és mécseket hoztak magukkal, hogy tisztelegjenek csapatunk napra pontosan tíz éve, tragikus körülmények között elhunyt kiváló kézilabdázója, Marian Cozma előtt. A megemlékezésen részt vettek a város és a klub elöljárói is, a Telekom Veszprém jelenlegi együttese, a Veszprémi Szurkolói Egyesület tagjai, valamint sokan eljöttek Marian egykori csapattársai közül is.

 

 

A megemlékező beszédek sorát Porga Gyula, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere kezdte meg, aki elmondta: „Marian Cozma tragikus halálára emlékezve jusson eszünkbe nagyszerű élete is, amely fiatal kora ellenére rendkívül eredményes és gyümölcsöző volt. Tegyünk meg a jövőben is mindent együtt, hogy a veszprémiek kedvencét, a világklasszis sportembert, és igaz barátot az őt megillető helyén tisztelhessük.” Városunk vezetője kiemelte: „Marian Cozma most már örökké veszprémi polgár marad. Nagyszerű, nemes lelkű fiatal volt, akit igaz barátunkként, testvérünkként szerettünk.”

 

 

Dr. Magyarády Péter, a Veszprémi Kézilabda Klub korábbi elnöke személyes élményeit felidézve beszélt a nagyszerű román beállósról, aki a legnagyobb csapatok ajánlatait is elutasította azért, hogy Veszprémben folytathassa felfelé ívelő karrierjét. „2008-ban, amikor a KEK döntőt játszottuk Mannheimben, mindenki emlékezhet rá, aki látta, hogy az a Marian Cozma már a klasszis erényeket csillogtatta. Azt, amit reméltünk, hogy látni fogunk tőle. Lehetett látni, hogy ez a Marian Cozma világklasszis lesz, az lehet, előtte a világ, és minden lehetőség, ami egy nagy játékos előtt ott van.”

 

 

Marian Cozma egykori csapata nevében Professzor Dr. Mocsai Lajos, a veszprémi együttes korábbi vezetőedzője szólalt meg, felidézve a tragédia utáni nehéz napokat, és azt a párját ritkító tartást, ami akkor jellemezte a gárdát. Az akkori együttest nemcsak Marian családja kezelte sajátjaként, hanem hatalmas tiszteletben állt Romániában is. „Az az attitűd, az a hangulat, az az érzelem, amely akkor bennünket összekötött, az nagyon ritkán jelentkezik.” Visszaemlékezése végén a mesteredző elmondta: „Amikor rá emlékezünk, legyenek szívesek elővenni azokat az embereket is, akik vele együtt végigküzdötték ezt az időszakot.”

 

 

Gyurákovics István a Veszprémi Szurkolói Egyesület képviseletében az „Építők” drukkerek szemszögéből idézte fel a szomorú napokat, kiemelve nemcsak Marian, de édesapja, Petre Cozma emberi nagyságát is, amellyel mindenki számára példát mutatott a nehéz időkben. A fájó emlékek mellett, néhány vidám történetet is megosztott a hallgatósággal a vezérszurkoló, hiszen a nagyszerű beállós egy rendkívül vidám és pozitív személyiség volt. Végül a következő szavakkal zárta beszédét: „Drága Madárka, remélem nagyon boldog vagy odafent, és kérlek, vigyázó szárnyaidat sose vedd le a veszprémi csapatról.”

 

 

Fotó: Vörös Dávid