2014. Jún. 06. Péntek, 10:28

"Jövőre is ott akarunk lenni Kölnben!"

Négy nappal a Final4 után melyik érzés erősebb önben, a siker, hogy kijutott a csapatával, vagy a kudarc, hogy nem sikerült meccset nyerni Kölnben?

Óriási dolog, hogy ott lehettünk a négyes döntőben. Elég megnézni, milyen csapatoknak nem sikerült a Final4-ba jutniuk. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy elégedett vagyok. Majd ha eljutok magamban odáig, hogy az egész szezont értékeljem, biztosan jobb lesz a szám íze, de most elég sok bennem a keserűség a Kölnben történtek miatt.

A csapatával, a játékvezetéssel, vagy saját teljesítményével elégedetlen elsősorban?

Egy ilyen lebonyolítású tornán rengeteg összetevője van a sikernek és a kudarcnak egyaránt. A legutóbbi két évben nem a világ legjobb csapata nyerte a tornát, hanem az, amelyik Kölnben, ezen a két napon a legjobb volt. Várt ránk egy csomó újdonság, és bár tisztességesen felkészültünk minden eshetőségre, számtalan olyan dolog van, amire nem lehet számítani. Nem lehetetek teljesen elégedett a csapatommal, hiszen a kulcsjátékosaink pont a négyes döntőben fogtak ki gyenge napot, és biztosan én is többet hibáztam a kelleténél. A játékvezetőkkel nincs mit tenni, fújnak, ahogy látják, és néha hibáznak, ahogy mi is.

Menjük akkor sorban. Említette a kulcsjátékosok formáját, akik közül Nagy László és Renato Sulic védekezésben és támadásban is kulcsember, Momir Ilics pedig BL-gólkirály lett, de támadásban mindhárman csődöt mondtak Kölnben, pedig remek szezonjuk volt. Ez kinek a hibája?

A sikernek rengeteg gazdája van, a kudarcnak azonban mindig csak egy: az edző. Ha a kulcsjátékosaim nem tudják hozni a várt teljesítményt, abban megvan az edző felelőssége, ráadásul nem rutintalan játékosokról beszélünk, akiket megfog a hangulat, az óriási csarnok, vagy a tét nagysága. Mást sem csináltam az elmúlt napokban, csak azon töprengtem, hogy történhetett ez, és ha teljesen őszinte akarok lenni, azt kell, hogy mondjam, nem tudom. Az utolsó edzéseken minden nagyon jól ment, sőt, a Kiel elleni első félidőben is nagyszerűen játszottunk, aztán elveszítettük a fonalat. Bármit mondok, magyarázkodásnak tűnne.

Ön miben hibázott?

Ez a másik dolog, amin folyamatosan rágódom, és arra jutottam, hogy ha most kellene döntenem, két dolgot csinálnék másképp. Korábban kinyitnám a falat 5 + 1-es védekezésre [ez csak az utolsó pár percben történt meg, amikor már minden elveszett – a szerk], és talán kapusposzton változtatnék, bár ez mindig lutri.

Támadásban csődöt mondott a csapat, mégsem próbálkozott cserékkel. Nem volt senki a padon, aki lökést adhatott volna a csapatnak a másik kapu előtt?

Sokan kérdezték, miért nem játszott Iman Dzsamali, de az iráni átlövő csak három edzésen tudott részt venni, egyszerűen nem állt készen a játékra. Ráadásul nem volt szerencsénk a térfélválasztásnál sem, mert ha a rövid oldalra tudtam volna cserélni Imant a második félidőben, akkor beküldtem volna egy-egy támadásra. Abban azonban sokkal nagyobb kockázatot éreztem, hogy bent ragad védekezésben.

A játékvezetésről mit gondol?

Amikor ilyen hibák sújtják a csapatodat, nem sokat tehetsz. A Kiel ellen bementem a pályára reklamálni egy nagyon súlyos hibájuk után, megkaptam a sárgámat, megállt a játék egy fél percre. Ennyit tehettem. Azért fájt különösen néhány tévedésük, mert mindegyikből gólt kaptunk egy roppant kiélezett meccsen. Arra készültünk, hogy nem hagyjuk futni a Kielt, mert abban ők a legjobbak. Erre készültünk három hétig, mindenki tudta, mi a dolga, mégis kaptunk 14 lerohanásgólt, és bár ennek egy részét a játékvezetőknek köszönhették a németek, a mi felelősségünk is megvan a dologban.

A Barcelona elleni bronzmeccsen sem a Veszprémet támogatták a bírók, de úgy tűnt, el is fogyott a csapata a végére.

Rengeteget tettünk a bronzéremért, és borzasztó csalódott vagyok, hogy nem sikerült. Nem értek egyet abban, hogy elfogytunk volna, mert bár tény, hogy Renato [Sulic] nélkül valóban voltak gondjaink a cserékkel, de ott lógtunk a Barca nyakán, a második félidő elején négy góllal is vezettünk. Az utolsó percekben történtekre nincs magyarázat. Nem kaptuk meg az esélyt, amiért annyit dolgoztunk, és ezért nagyon csalódott voltam.

Mi fáj jobban, az elődöntő kudarca, vagy az, hogy nem sikerült megszerezni a harmadik helyet?

Az elődöntő. Tudtuk, mit kell tennünk a döntőért, és egy félidőn át meg is valósítottuk. A játékvezetők miatt nem vezettünk 3-4 góllal, de ez sem lehet magyarázat arra, ami a második félidőben történt. A szünetben azt mondtam a játékosaimnak, ne törődjenek a téves ítéletekkel, jól teszik a dolgukat, csak magukra koncentráljanak. Egy sima hatos fallal megtörtek minket támadásban, mert ráéreztek, hogy [Nagy] Lacinak és Momónak [Ilics] nincs jó napja, és keményen támadták Chemát és Sulicot.

Utóbbinál bevált a dolog, hiszen a könyökléséért piros lapot kapott. A horváttól nem idegen az ilyen viselkedés, de egész évben higgadtan viselkedett. Hogy lehet, hogy pont a legfontosabb meccsen vesztette el a fejét?

Először is én nem vagyok biztos benne, hogy szándékos könyöklés történt. Helyet akart csinálni magának, és eltalálta az emberét, de ha mondjuk Lacival történik ugyanez, kap egy sárgát, és kész. Renatónak megvan a híre a nemzetközi kézilabdában, ennek is volt köszönhető, hogy egyből kizárták, és ennek komoly szerepe volt a tornából hátralevő másfél meccsre is. Rengeteg munkánk volt abban, hogy idén mentálisan rendben volt a játékos, de a Kiel ellen valahogy minden körülmény ellenünk játszott össze.

Ott volt idén a helye a Veszprémnek a világ négy legjobb csapata között?

Feltétlenül. Tavaly ugyan látványosabb volt a játékunk, és sokan nem értékelték úgy, hogy fejlődik a csapatom, de én mindent a védekezésre építek fel, és ebben óriási léptünk előre. Tavaly voltak bravúros győzelmeink, néhol káprázatosan kézilabdáztunk, de kétszer is nagyon csúnyán elvertek minket [Kielben és Szegeden – a szerk]. Idén viszont alig szenvedtünk vereséget, és a legnagyobb arányú is csak háromgólos volt, ráadásul a Final4-ig összesen egy igazán gyenge meccset játszottunk: Plockban rettenetesen gyengén védekeztünk.

Melyik idei mérkőzésre emlékszik a legszívesebben?

Volt néhány emlékezetes mérkőzésünk, a bajnoki döntőben nagyon jól játszottunk a Szeged ellen hazai pályán, de ha csak egyet választhatok, akkor a párizsi BL-negyeddöntőt mondom. Ebben a szakaszban már rettenetesen nehéz idegenben is győzni, a Final4 résztvevői közül a Flensburg és a Barcelona is elveszítette az idegenbeli negyeddöntőjét, mi pedig végig uraltuk a PSG elleni meccset, és megérdemelten győztük le őket Párizsban.

Ki volt idén a legjobb játékosa?

(Egy perc néma gondolkodás után) Renato Sulic. Tudom, pont most furcsa választás, de egész évben kiegyensúlyozottan, nagy szívvel, mégis higgadtan kézilabdázott, és ebben rengeteg közös munkánk volt.

Úgy néz ki, jövőre jóval erősebb keretből válogathat.

A már bejelentett érkezőknek nagyon örülök, nagyszerű játékosok érkeznek. Több remek játékos nevét emlegetik most a Veszprémmel kapcsolatban, róluk majd beszéljünk akkor, ha megjelennek az első edzésen, mert egyelőre ezek csak pletykák.

Idén a Final4 volt az elvárás, jövőre talán már a BL-győzelem lesz az. Hogy viseli az elvárásokból fakadó nyomást?

Öregszem tőle (nevet). Egy kis város nagy csapatát irányítom, itt természetes, hogy nem csak a vezetők, de a szurkolók és a szponzorok részéről is óriásiak az elvárások. A sportban nincs garancia semmire, együtt kell élnem azzal, hogy ha nem teljesítem, amit várnak tőlem, rövid úton megválnak tőlem. Veszprém különleges hely, édes teher itt edzőnek lenni, hiszen a város, a szurkolók szeretete hihetetlen erőt ad, de közben folyamatosan teljesíteni kell, mert a hibákat nem bocsájtják meg. Mi, spanyolok kicsit másképp állunk a dolgokhoz, Chema és Charlie [Ruesga] teljesen elképedtek, milyen harag fogadta a csapatot, miután abszolút tét nélküli meccsen kikaptunk Ukrajnában. Itt minden meccset meg kell nyerni, ez van.

Úgy néz ki, jövőre a SEHA-ligában indul a Veszprém, azaz kemény ellenfelekkel találkozik hétről-hétre. Profitál ebből a csapata?

Az egyrészt nagyon jó, hogy kiváló csapatok ellen játszhatunk éles meccseket. Az viszont nem, hogy a rengeteg utazás mind az edzésektől vesz el időt. Van jó néhány korosodó játékosom, és úgy néz ki, lesz egy csomó új arc is, akikből csapatot kell építenem, ezt pedig edzéseken tudom megtenni. De hogy profitálunk is a kemény meccsekből, abban biztos vagyok. Ahogy említettem, nekünk minden meccsünket meg kell nyernünk, ez alól nincs kibúvó. Talán pont a szkopjei és a zágrábi csarnok hangulatában készülünk fel az ideinél jobban arra, ami Kölnben vár minket 2015 májusában. Mert azt mondanom sem kell, hogy jövőre is ott akarunk lenni.

Forrás: origo.hu

További hírek

Következő mérkőzés

Utolsó mérkőzés

K&H Liga

Balatonfüredi KSE
Telekom Veszprém

Már. 25. Péntek, 18:00