"Jó irányba megyünk, én úgy gondolom"

Kicsit jobb lett az idő, mióta itt vagyunk, bár még mindig hideg van és fagy, de legalább süt a nap. Nagyon beosztott a programunk, ezért sajnos még a szabadnapunkon sem tudunk sok mindent csinálni, hiszen felkelünk, elmegyünk edzeni, azután ebédelünk, utána közös videózás, meccselemzés, tehát minden megy tervszerűen az útján. Az ezek közötti idő pedig pont arra elég, hogy ledőljünk pihenni, vagy esetleg játsszunk egyet a szobatársunkkal, de másra nem. Utána meg vacsora van, szóval a program rendkívül feszesre beosztott, még azt sem lehet megcsinálni, hogy esetleg kimegyünk megnézni a várost, mert mire elindulnánk, már kezdődik is a következő program, úgyhogy elég bonyolult az itteni helyzet.

 

 

Rendkívül jó szellemű társaság vagyunk, továbbjutottunk a csoportból, alakul minden terv szerint, ha megverjük Ausztriát, akkor a második helyen végzünk. Akkor elvileg olyan sorrendbe fogunk játszani, hogy spanyol, német, francia, ez nem biztos, hogy rossz, de nem is biztos, hogy jó. Úgy számolunk igazából, hogy a németeket szeretnénk nagyon megverni, a franciákról tudjuk, hogy nagyon erősek, attól függ pihenőnap után leszünk, mert akkor biztos nekik ugrunk, a spanyolokat pedig már volt olyan világverseny, amikor elvertük, és ők sincsenek nagy formában, és rendkívül sok minden csapatnál a sérült. Japán ellen sikerült játszanom egy félidőt, de kicsit bántam, hogy az előző két meccsen nem tudtam pályára lépni, mert világversenyen az ember jó, ha az ember ha csak 10 percet is kap, de játékban marad, ez meg is látszódott utána a japánok elleni teljesítményemen. Ezt sajnálom is, igaz, hogy én voltam ott, én hagytam ki a ziccereket, de jó lenne, ha az ember játszhatna másik meccsen is, mert így kijön a meccsek sorozatából, kijön az esetleges jó formájából. Minden meccs más, és tényleg az lenne nekem a legjobb, ha tudnék játszani minden meccsen, és ezt szóvá is tettem a Mesternek. Holnap, Ausztria ellen azt mondta, hogy játszani is fogok, remélem, hogy le is verjük őket. Jó irányba megyünk én úgy gondolom, jó irányba halad a magyar kézilabda, ahogy a Mester fogalmaz, ezzel a csoportból való továbbjutással visszakerültünk a világelitbe.

 

 

Szünnapoknak van pozitív, és negatív oldala is, emberi oldalról megközelítve rossz, hiszen mindenkinek hiányoznak a szerettei, de eredményesség szempontjából viszont mindenképpen jó, hiszen több idő jut a regenerációra. Amikor 9 igen komoly meccset kell játszani 14 nap alatt, akkor az igen megterhelő főleg egy olyan játékos számára, akinek kevés a cseréje. Mi próbálunk pihentetni az látszódik, és jó is az, hogy van pihenő, a regenerálódás szempontjából mindenképpen. Otthon, a bajnokságában azért mindenki 3-4 naponta játszik, ott van idő feltöltődni, felkészülni a következő ellenfélre, itt ezek az időszakok nagyon lerövidülnek, és információt is sokkal nehezebben lehet szerezni az ellenfélről, hiszen nincs rá időd. Csabi is egész éjszaka melózik azon, hogy egy fél vagy háromnegyed órás összevágott anyagot a kezünkbe tudjon adni. Ezekből sem tudunk meg mindent természetesen, de kb. 5-6 általában játszott taktikai elemet igen, amit ha már meg tudunk akadályozni, akkor sokkal előrébb vagyunk, és ezzel pozitívabban jöhetünk ki a meccsből. Kevesen tudják amúgy, hogy mennyi meló van egy ilyen anyag összeállításában, ráadásul itt most különösen nehezen lehet megszerezni egy dvd-t, itt a svéd tv-k nem is adnak meccseket, konkrétan 1 adó ad, amit itt a hotelban lehet nézni, az pedig csak a svéd csoportot adja, leginkább az ő meccseikkel. Tehát mindent interneten lehet beszerezni, de ott meg minden szaggat, és nagyon rossz minőségű. Most is próbáltuk nézni a német-franciát, és a szerb-horvátot, és ha nem tudjuk behozatni a tv-t az egyik szobába, akkor teljesen élvezhetetlen lett volna a mérkőzés. Szóval nehéz ez, kevesen tudják mennyire is valójában.