2012. Dec. 28. Péntek, 13:42

Jó irányba haladok

Iránban minden meccsen 10 gól felett szórt, most azonban erősebb bajnokságban és a BL-ben is a védekezésben kell sokat fejlődnie Jamalinak.

Az év vége közeledtével az MKB Veszprém KC legfiatalabb nyári szerzeményével, az iráni Iman Jamalival készítettünk interjút. A beszélgetés közben többször magyarul válaszolt angolul feltett kérdésünkre, amivel nemcsak szépen fejlődő nyelvtudását bizonyította, hanem remek humorérzékét is.

- Hallhatóan jól megy már a magyar nyelv. Hány magyar órád van egy héten?

- Nincsenek óráim, csak egy-két barát tanítgat. Itt, Veszprémben az emberek nagyon kedvesek, és segíteni akarnak. Amikor tanítanak pár szót, mindig mondom nekik, hogy még többet, rövidebb mondatokat is taníthatnának. Szeretnék tanulni, mert általában az emberek nem beszélnek angolul, inkább csak németül, így ha megtanulnék magyarul, sokkal könnyebb lenne, például a vásárlás is.

- Sokan az új Carlos Pereznek tartanak. Te hogy látod ezt?

- Kedvelem Carlost, egy igazi sztár. 42 éves, és még mindig fantasztikusan játszik, az edzéseken is nagyon jó, fizikailag is remek állapotban van, nagyon egészségesen él. Az, hogy hozzá hasonlítanak, hízelgő, de én Iman Jamali szeretnék lenni.

- Nagyon fiatal vagy és az MKB Veszprém KC az első külföldi klubod. Hogy érzed magad? Nem volt nehéz elszakadni a családtól?

- Iránban az élet teljesen más. A család mindig együtt marad, több generáció él egy házban. Vannak, akik elköltöznek, ha gyerekük születik, de nagyon sűrűn járnak haza vacsorára, csak hogy együtt legyen a család. Itt más, ha elmúltál 20 éves, elköltözöl a szüleidtől és megpróbálsz saját életet élni. Nekem nehéz egyedül élni. Próbálok nem gondolni arra, hogy messze vagyok a családomtól, mert ez az utam, így tudok olyan profi kézilabdázó lenni, amilyen szeretnék. Minden nap beszélek velük Skype-on, látom őket, hallom őket, de persze azért hiányoznak.

- Amikor próbajátékra jöttél, számítottál arra, hogy le fognak szerződtetni?

- Igen, persze, mert amikor elkezdtük az edzést, akkor már éreztem, hogy miért ne sikerülne, hiszen jó voltam.

- Hogy fogadtak a játékosok?

- Nagyon kedvesek és barátságosak voltak, ami nagyon jól esett. Minden játékos kérdezi, „Hé, mi újság?”, kedvesek velem, kedvelem őket, és ők is engem, nagyon jó a kapcsolatunk. Először nem ismertek, de most, hogy már közelebbről ismerjük egymást, tényleg barátok lettünk. Amikor nincsenek edzéseink, kicsit unatkozok, mert a többieknek itt van a családjuk, barátaik, én viszont egyedül vagyok, elkezdek gondolkozni azon, hogy messze van a családom.

- Nagyon erős kezed van. Ezt a sok edzéssel érted el, vagy adottság?

- Lövő vagyok, mindig is azt játszottam, így természetes, hogy nagy a lövő erőm. Lehet, hogy adottság, de természetesen sokat edzek is, hogy minél jobb legyek.

- A szurkolói ankéton volt egy kérdés hozzád, hogy milyen a kézilabda Iránban. Azt válaszoltad, hogy nálatok fontosabb a foci és a kosárlabda. Szerinted az igazolásod lehet úttörő a többi iráni tehetség számára Európa felé?

- Iránban csak kézilabda tehetségek vannak. Ha Európába jöhetnének 17-18 évesen, nagyon jó játékosok válhatnának belőlük, de Iránban csak tehetségek maradnak, mert nincs erős bajnokságunk, nincsenek olyan csapataink, ahol fejlődni tudnának. Persze van bajnokságunk, de közel sem olyan, mint Európában. Iránban, ahogy mondtam, a foci és a kosárlabda után jön csak a kézilabda, talán még a röplabda is megelőzi, így mikor idejöttem, szinte sokként ért, hogy mennyire szeretik itt a kézilabdát. Még soha nem láttam ilyen nagy fanokat, mint amilyenek az MKB-nak vannak. Az emberek nagyon szeretik a játékosokat. Például, Iránban, a város, ahol lakom körülbelül akkora lehet, mint Veszprém. Van futball csapatunk, az emberek szeretik a játékosokat, de ha meglátják őket, inkább csak mutogatnak, hogy „nézd, ott egy játékos”, de nem érdeklődnek felőlük. Itt, Veszprémben az emberek megismernek, odajönnek, megkérdezik, hogy vagyok, segíthetnek-e valamiben, például boltban, a vásárlásnál.

- Most már elég sokat játszatnak a meccseken, hogy sikerült felvenni a ritmust?

- Elég nehéz volt, mikor idejöttem, szinte mindenki tudott mindent, nagyon jók voltak, nekem viszont sokat kellett fejlődnöm az iráni kézilabdához képest. Otthon például minden meccsen dobtam minimum 10 gólt, mert a bajnokság színvonala olyan alacsony volt, hogy minden gond nélkül sikerült elérnem ilyen eredményeket. Sokat hallgattam Ortegára, figyeltem, és sokat tanultam is tőle. Amikor mondta, hogy valamin változtatnom kell, változtattam is. Elfogadtam, hogy vannak hibáim, és fejlődnöm, változtatnom kell. A védekezés még nehezen ment, mert otthon szinte sosem voltam a védekezésben, de most már egyre jobban megy, úgy érzem, jó irányba haladok.

Forrás: www.hajraveszprem.hu

További hírek

Következő mérkőzés

Utolsó mérkőzés

K&H Liga

Balatonfüredi KSE
Telekom Veszprém

Már. 25. Péntek, 18:00