Amikor elindultunk a meccsre, csak húsz perc volt a Real meccs kezdetéig, ekkor már minden szomszédos utcában hömpölygött a tömeg, így mi is csak lépésben tudtunk haladni eleinte. A csarnokig kb. 40 perc volt az út, de olyan hirtelen tűnt fel előttünk a vaskapu amin beengedtek bennünket, hogy szinte felfogni sem volt időnk, hogy megérkeztünk. A spanyolok valami hihetetlen ötlettől vezérelve, az ilyen sportlétesítményeket, szinte minden alkalommal beleépítik a város szívébe, úgy, hogy azt megközelíteni busszal szinte lehetetlen.
Apropó busz, a Bernabeu mellett döbbenetes volt látni, hogyan oldják meg a buszok parkolását. Egyszerűen lezártak a hat sávból négyet és több száz méteren keresztül, százasával álltak a szurkolókat szállító buszok. Hihetetlen látvány volt.
Az Atletico otthona kívülről inkább emlékezetett börtönre, mint egy Arénára, a bejáratot például hatalmas átláthatatlan kapuk jelentették, belül a csarnok folyosóin szinte semmi fény nem volt. Maga a küzdőtér viszont félelmetes lehetett, a meccsre kilátogató közel 5000 ember elég jó hangulatot csinált, ha itt tele lett volna a lelátó (mint pl. a Barca ellen), akkor hatalmas fiesztát varázsolhattak volna (főleg a végén).
A meccs végén jött a szokásos rohanás, amit csak az gátolt meg, hogy a parkolóban a csapatot szállító két busz, mintegy 15 percen keresztül szenvedett azzal, hogy ki tudjon hajtani, a parkoló autóktól szinte járhatatlan utcára. A srácok meglehetősen kedvetlenek voltak, érezték, hogy több volt ebben a meccsben, sokkal jobban kijöhettünk volna belőle, csak nekünk 17 technikai hibánk volt, míg a spanyoloknak összesen 7. A Madrid pedig sokkal jobb csapat annál, hogy ne használja ki ezt.
A szállodába visszaérve aztán egyre többen azt mondták, hogy jövő héten javítanunk kell, nem szabad hagyni, hogy a jó startot elrontsuk az oroszok elleni hazai meccsel. A gyors vacsora utána mindenki ment aludni, vasárnap korán kellett kelni, a busz reggel 7 óra előtt indult a repülőtérre. Az utazás ismét eseménytelen volt, hamar elment az idő Bécsig, ahol már várt minket a Veszprémbe induló járat.
Jövő héten újra meccs, ahogy elnéztem a fiúkat, nekik már az járt a fejükben, hogy ott nem szabad hibázni. Jó volt látni, hogy ma már tudtak mosolyogni, jöttek a tréfák is, kicsit olyan nyugatiasan álltak a dolgokhoz. Tudták, hogy nem azzal kell foglalkozni, hogy mi volt, mi történt tegnap, hanem azzal, mit kell jobban csinálniuk jövő héten, szombaton. És ez így van rendjén…mert az ötezer ember nem azért fog kijönni, hogy a csapat veszítsen, hanem azért, hogy belehajtsa őket a győzelembe. Akkor 3 győzelemmel a kezünkben készülhetünk a két Berlin elleni meccsre…
Köszönöm mindenkinek a figyelmet, sajnálom, hogy a szállodában fellelt rossz netes kapcsolat miatt a videókat csak egyszerre tudtam feltölteni (mert azok sokkal jobban mutattak volna ott, ahol a helyük volt (vagyis amikor történtek), de talán a következő naplóban már minden a helyén lesz…
Egy kis szösszenet arról, hogy szerelnek buszt a spanyol sofőrök..a tag próbálkozott, próbálkozott, aztán otthagyott minket a benzinkúton..persze azért későb visszajött:)
Itt a cserebusz, lehet gyorsan átpakolni:))
Na mikor esik le?..hát amikor a csk azt mondja:)
Bernabeu alulnézetből:)
Ugyanaz, csak egy kicsit magasabbról...
Az Atletico szurkolók ennyien gyűltek össze a meccs kezdetére...bármilyen hihetetlen, de a hivatalos nézőszám 4800 felett volt..
Szombat 14 óra 50 perc
Délelőtt nem sikerült a bejelentkezés, persze ennek több oka volt, de menjünk sorjában. Az első ok az volt, hogy kicsit sikerült későn kelni, a srácok is és mi is 10 óra körül mentünk le reggelizni. Ők azért, mert sokáig pihentek, mi pedig a Naplós kollégával azért, mert most már tudjuk igazolni, hogy Madrid éjfél után sem kihalt város.
Staidon mellett közvetlenül, a meccs előtt 6 órával..
Csak ennyien vártak a túrára:)
Reggeli után a videózásig szabad program következett, és az, hogy a Bernabeu mintegy öt perc sétára volt a szállodától, adta a lehetőséget, hogy mi legyen a délelőtti program. A játékosok hosszú tömött sorokban elindultak megnézni a szentélyt (igen a Barca fanok is), mi is követtük őket, csak egy kis csúszással, mivel először elbeszélgettük az időt Csaszival és Fecivel (Feci innen is üdvözli az édesanyját). Aztán jött egy kis technikai probléma, mert a spanyolok elfelejtették bekészíteni a videózáshoz a cuccokat, Lajos megkért, hogy segítsek a félreértést tisztázni, így a mi stadion túránk kicsit késett. Azt már csak félve említem meg, hogy Hajnal Csabát egyszerűen elfelejtették elvinni a technikai értekezletre). Hamar kiderült, hogy csak kis kommunikációs félreértésről van szó, mert van a berendezést egy másik terembe rakták be.
Ezután végre elindulhattunk a szentélybe, kicsivel 12 óra után. Az élmény döbbenetes volt, az utcán hat órával a meccs előtt már tömeg volt, a stadion túrára több százan álltak sorba, óvatos becslés szerint mintegy 2000 ember látogathatott el csak a mai napon a Bernabeuba, egy jegy pedig 16 euróba kerül (nem nehéz kiszámolni a bevételt). Külön érdekes az, hogy a mai vendég Betis szurkolói, először beálltak a sorba megvenni a jegyet a meccsre, aztán beálltak a sorba a túrára. Egy sevillai szurkoló két jegyet vett így, nem kis üzlet ez bizony. Bent az arénában minden arról szól, hogyan juttassanak a szurkolókhoz információkat. Nagyon profin van megszervezve az egész, a vég természetesen a háromemeletes shopban éri a szurkolót. A rajongókra végig figyelnek, aki véletlenül kilép a sávból, azt azonnal figyelmeztetik, de egyúttal vigyáznak is rá.
Madridi utcakép, meccs előtt 6 órával..
Történt ugyanis, hogy a VIP páholyoknál egy hölgy egy rosszul rögzített korláthoz ért (egy kicsit tilosban is járt), és bezuhant egy sorral lejjebb a székek közé. Lehet, hogy vannak helyek a világon ahol kivezették volna ezért, itt viszont, azonnal két őr segített neki, utána pedig rögtön bekísérték az orvoshoz, pusztán csak azért, hogy megnézzék tényleg semmi baja. A kis incedens után pedig a hölgy mosolyogva folytathatta a túrát.
Több mint egy órás kóborlás után keveredtünk ki a stadionból, az utcán már hömpölygött a tömeg, mindenkim énekelt, táncol, látszott, hogy itt a „meccsnap” semmi másról nem szólt csak a meccsről. Komplett családok vonultak az utcán, az emberek zöme mezben, tényleg döbbenetes látvány volt. Nekem személy szerint hihetetlen volt azt a fejlődést látni, amit az egész stadion, a körítés hét év alatt elért (érdekes 2004-ben pont ellentétes irányban haladt a stadion 9 pontját érintő túra).
Madridisták a világon, ahol kék ott még nincsenek..
Magyarok a Realban
Amikor elindultunk a szállodából, a srácok pont jöttek visszafelé, mindenkire nagy hatással volt a kirándulás, és egyöntetű vélemény volt, hogy egyáltalán nem baj, hogy nekik ma nem itt kell játszani.
A 9 BL serleg
Alulnézetből..
Nem mozi, sajtószoba:)
Mire visszaértünk, pont befejezték a videózást, következett az ebéd, ami ismét tartalmas és finom volt, a srácok utána pihenőre tértek, délután öt óráig maradnak a szobáikban, majd akkor jön a kis kávészünet és háromnegyed hatkor indul a csapat a csarnokba…
Péntek 23 óra 00 perc
A rövid, de talán hatásos pihenő után kicsivel nyolc óra előtt indult a busz a tréningre. Először többen megijedtek, hogy a délutáni „rémbusz” tért vissza, de aztán hamarosan kiderült, hogy ez csak kívülről hasonlít a benzinkúton felejtett járatra.
Sokáig nem kellett várni a következő meglepetésre. Azt tudtuk, hogy nem tudunk ma a meccs helyszínén edzeni (bár ezt ugye a hazai csapatnak biztosítani kellene), de ahova vittek bennünket, az minden képzeletet alulmúlt. Egy szabadidőközpont termében tarthattuk meg az edzést, szolid félhomályban (kapusoknak elkelt volna egy „éjjellátó” szemüveg, de talán a látásviszonyoknál is nagyobb veszélyt jelentett a talaj. Mert az műanyag volt, ráadásul nem volt felmosva, így kicsit a jéghokit kellett kombinálni a kézilabdával a tréningen. Kicsit felmenti a takarítókat az, hogy esélyük sem lett volna a takarításra, mivel a mi gyakorlásunk előtt, egy helyi amatőr futsal meccs zajlott (a színvonalról talán elég annyi, hogy az egyik csapat kapusa röpke tíz perc alatt háromszor dobta, ütötte, ejtette a saját kapujába a labdát). Talán Geri fogalmazta meg a legjobban a terme hangulatát, kicsit olyan volt ez mint egy vasútállomás, csak a vonat nem jött soha..
Ezek miatt ez az edzés sokkal inkább szólt arról, hogy ne essen baja senkinek sem, mint arról, amiről kellett volna. Persze próbálta itt mindenki elvégezni a feladatot, de amikor hatodszor csúsztak meg a srácok feladat közben, akkor már inkább az egészségüket óvták.
A "vasútállomás"
Az ebédnél (fél ötkor ugye), jeleztük a szállodában, hogy késői vacsorára számíthatnak, kb. fél tizenegykor ér vissza a csapat az edzésről. Először kicsit húzta a száját az illetékes, aztán belenyugodott. Viszont szerette volna rögzíteni az egész hétvége programját, így a megnyugodott arca igencsak megnyúlt, amikor Hajnal Csaba közölte vele, hogy holnap bizony a késői kezdés miatt este 11 órára kári a csapat a vacsorát. Azért megígérte, hogy minden rendben lesz.
A fárasztó nap után, holnap talán mindenkinek több ideje lesz a pihenésre a fontos meccs előtt..folytatás valamikor délelőtt..
Péntek 17 óra 30 perc
Valahogy mostanában az idegenbeli meccseinket nem kíséri szerencse, legalábbis utazási szempontból. Addig minden ok volt, hogy gyors csekkolás után simán elértük a gépet, meg teljesen rendben lezajlott a 3 órásra tervezett repülőút két és fél óra alatt (a kapitány simán behozta a fél órás csúszást az induláskor, persze ezért köszönet illeti az olasz repülésirányítókat is, akik kicsit lekurtították az utunkat.
Szóval a terveknek megfelelően fél kettőkor landolt a gép Madridban, valószínű ekkor senki nem gondolta, hogy a hátralévő 15 kilométer megtételére majdnem 3 órára lesz szükségünk. Hamar gyorsan megtaláltuk a buszt, amely még mindig a Ciudad Real címerét hordozza magán, már majdnem elindultunk, amikor kiderült, hogy valakit sürgősen keres a csomagja. Ide sem kellett több tíz percnél, hamar meglett a jogos tulajdonos, így elindulhatott a transzfer a szállodába.
A bűnös
Majd közel 500 méter után (az első felüljárón) a busz megadta magát. Először azt hittük, hogy a De la Penára erősen emlékeztető rendőr állított meg bennünket, de hamar kiderült, hogy itt bizony nem ellenőrzésről van szó. A busz egyszerűen feladta, úgy döntött, hogy ebben a járgányban nem lesz sebesség, így a rendőrök által megnyitott átjárón, magabiztos gurulással megközelítettük a közeli völgyben levő benzinkutat. Ott kitörő örömmel fogadták a váratlan jövevényeket, valószínű, hogy az elmúlt egy hét shop forgalmát, közel 20 perc alatt simán megcsinálták a busz utasai. Közben a sofőr rendkívül leleményes módszerrel megpróbálta megjavítani a járgányt, határozottan hátratolatott, aztán megindult előre. Valamelyest sikeres is volt, mert egy-két sebesség visszajött, ment pár kört a közeli körforgalomban, majd kicsit messzebb is merészkedett,de aztán végleg feladta.
A vállalkozó kedvűek..
Jöhetett a cserebusz, amely meglepően hamar odaért, egy gyors átpakolás után lendületesen ismét célba vettük a szállodát. A lendület, most 10 percig tartott, aztán jött a dugó, így további egy órára volt szükség, hogy elérjük végre a szállodát. Közben persze a buszon jöttek a poénok, a srácok elkezdtek elméleteket gyártani, vajon miért félnek ennyire tőlünk a spanyolok, hogy itt izzasztják a csapatot a közel 30 fokban, egy autópálya szélén. Útközben találkoztunk a spanyol sárga tengeralattjáróval (spanyol foci fanok biztosan tudják, miről van szó), aztán amikor végre negyed öt körül megláttuk a szállodát, többen megkérdezték Csárlit, vajon mekkora részesedése van abban, hogy a Hotel La Habanában alszunk, a válasz szerény 10 % volt.
A spanyol "sárga tengeralattjáró"
A leírtakból könnyen kikövetkeztethető, hogy a három óra körülre tervezett ebédből semmi nem lett, helyette fél ötkor „löncsöltek” a fiúk. Közben a csapat vezetői elintézték, hogy ne hat órakor legyen az edzés, hanem este fél kilenckor, így mindenki tud pihenni egyet a tréning előtt.
Péntek 8 óra 45 perc
Visszatértek a régi „szép” idők, ismét akkor keltünk útra, amikor még nem igazán volt világos, az utcákon pedig nem igazán mozgott senki. Nekem sikerült majdnem taxival Pestig mennem, miután a hétvégi rendezvény miatt új parkolóhelyre kellett állnom, így az utolsó percben toppantam be a buszra, amelyre egyébként Porga Gyula a veszprémi polgármester is felszállt, aki ezúttal (nem először) elkíséri a csapatot a vidéki túrájára.
A buszon hamar kialakult a szokásos reggeli hangulat, gyorsan, lelkesen álomba szenderült mindenki. A csípős reggel után gyorsan kiderült, hogy most bizony délnek indulunk, bár ez sajnos főleg abban testesült meg, idézem „rohadt meleg” volt a buszon. A tempó is olyan délies volt amivel a repülőteret megközelítettük, most nem kellett nagyokat kapaszkodnunk a hirtelen fékezések miatt, azon egyszerű oknál fogva, hogy a haladási sebességünket már nagyon nehéz volt csökkenteni (igen, ez igaz volt akkor is, amikor az autópályán kocogtunk).
A bealvás előtt azért a srácok még értékelték a tegnapi meccseket, egyöntetű volt a vélemény, hogy a Kielce oroszországi győzelme bizony nagyon megfelelő nekünk. Persze szóba került a hazai vetélytárs is, a Leon elleni meccsen a veszprémi játékosok szerint, bizony van esélye a szegedieknek, a netes naplón keresztül is sok sikert kívánnak nekik (még az is lehet, hogy holnap a mi meccsünk előtt valamennyit meg is tudnak nézni a Szeged meccséből).
A gép 10 óra 25 perckor indul Madridba, a csapat fél kilenckor még a Lágymányosi hídon áll a "menetrendszerinti" pesti dugóban. Hasonlóan a lengyel túrához, most is két útinapló készül az útról, a Napló tudósítását itt olvashatják az érdeklődők. Terveink szerint ismét lesz közös online közvetítés, szöveges, hangulatjelentéses a Napló oldalán (link később), míg statisztikus a hivatalos oldalon (link itt is később).
Csütörtök 20 óra 15 perc
Két héttel, ezelőtt amikor elindultunk Kielcébe, csak reménykedtünk, hogy sikerrel fog szerepelni a csapat, aztán hazafelé abban kezdtem el reménykedni, hogy annak az útinaplónak lesz folytatása majd Madridból is. Nos, jelentem ez a remény is valósággá vált, holnap reggel én is indulok a csapattal Madridba (egy Reál fannak mi lehet ennél nagyobb boldogság, persze azért Barcelona sem volt szenvedés). Ezután már csak egy kívánságom maradt, váljon valósággá a mostani titkos reményem is…
A fiúk ma két edzéssel hangoltak a szombati derbire, de nem a szokott helyszínen, a Veszprém Arénában (mert ott állítólag egy hétvége alatt megtanítják, hogyan lehet valaki nagyon gazdag), hanem a régi csarnokban a Március 15. utcában. Az edzések kifejezetten zajosabbak voltak (persze ott ahol tanítás is van közben, nehéz csöndet tartani).
Persze a hangulatot ez nem befolyásolta, a folyamatos ugrálás, tréfás dicséret (ami ugye akkor van, ha valaki nem teljesen jól csinál valamit) végig jelen voltak az edzésen. Az esti tréningen viszont Császár és Schuch nem vettek részt, kisebb problémáik miatt, de nagy valószínűséggel ez a hétvégi szereplésüket nem befolyásolja), így viszont (mivel még természetesen Nándi sem tudott edzésre jelentkezni) 14 játékos dolgozott, ami pont két csapatot adott ki. Így bőven volt lehetőség a támadás és védekezés összecsiszolására. Az továbbra is látszik, hogy a kapusok jó formában vannak, Alilovic és Liszkai is egymás után mutatta be a bravúrokat. Persze sokszor el sem jutott hozzájuk a labda, mert Ilyés és Laluska középen rengetegszer védekeztek határozottan, vagy blokkoltak szépen.
Az edzés pontosan akkor volt, amikor a Medvegyi és a Kielce birkózott egymással Csehovban, amikor eljöttem még úgy tudtam vezetnek az oroszok, aztán hazaérve már azt olvastam, hogy a Kielce nyert. Valamit tudhatnak a játékosok, mert akivel beszéltem az ezt az eredményt szerette volna..
Indulás holnap kora reggel, háromnegyed hétkor indul a busz az Aréna parkolójából, legközelebb a repülőtérről írok, addig aludjon mindenki nyugodtan…illetve, mielőtt nyugovóra tér mindenki nézzen meg pár képet az edzésről (nem kell megijedni, ha némelyik kép mozogni fog, jeleztük előre, hogy lesz egy kis újdonság a naplóban)..
Ebben a "mozgóképben" senki ne lepődjön meg akkor, ha nagyon közel fog egy labda megjelenni, esetleg olyan gyorsan, hogy csak árnyként lehet érzékelni, mert biza, Gergő gondolta azt, hogy ezt mindenkinek szeretné megmutatni:)
A másodikban meg egy szokásos Perez bomba, egy Korazija pattintás, meg egy Iváncsik Tamás bomba látható, sajnos Feci lőtávolon kívülről tüzelt:)