Irány Leon!

 

A meccs előtt megérkezett az ígért rossz idő, amikor a csarnokba mentünk már szakadt az eső és viharos szél fújt. Az időjáráshoz alkalmazkodott a csarnok hőmérséklete is, nem tudom mikor statisztikáztam kabátban, most ezt a tulajdonképpen napsütötte spanyol földön sikerült megélnem. A meccs hangulata a helyszínen érdekes volt, a nézők meglehetősen vehemensek voltak, ennyi agresszív nyugdíjast ritkán lehet ekkora sűrűségben felfedezni. Azt viszont nem lehet elmondani róluk, hogy nem biztatták a kedvenceket folyamatosan, amikor négy góllal vezettünk akkor sem lankadt a szurkolás hangereje (persze ebbe a szpíker kicsit belesegített, amikor kihangosította a sípolást.

 

A találkozó után „nemes” vendégeket köszönthettünk a Madridba tartó buszon, ugyanis az egész EHF delegáció (bíróstul, ellenőröstül) velünk utazott. Sulicsot nem nagyon viselhette meg a piros lapja, közel másfél órán keresztül beszélgetett a macedónokkal, teljesen békésen. Az induláskor rossz hírt közöltek, a dvd lejátszó váratlanul elromlott, így a több mint három órás úton mással kellett elfoglalnia magát mindenkinek. Az alvást választották a legkevesebben, inkább a beszélgetés dominált.

 

Majdnem éjfél volt már amikor „becsekkoltunk” a szállodába, ahol egy gyors vacsora következett, utána pedig még sokan beszélgettek a nap eseményeiről a szálloda bejárata előtt. Ma reggel hét órakor indultunk a repülőtérre, ahonnan 9 óra körül szállt fel a gép, és közel két óra múlva, már-már szinte megszokott módon leszállt Bécs melletti repülőtéren (hihetetlen, hogy itt mindig fúj a szél). A gépen a játékosok szinte mindegyike azt mondta, hogy a tegnapi rossz második félidő ellenére, nagy esélyünk van a továbbjutás kiharcolására, összességében ez a hátrány pont az, amit simán le lehet dolgozni vasárnap az Arénában.

 

A csapat Magyarországon gyorsan ebédelt egyet, utána viszont már tényleg Veszprém volt az úti cél, hogy három nap távollét után végre visszaérjünk oda, ahonnan elindultunk. Holnap délután pedig megkezdődik a felkészülés a visszavágóra, amelyen remélhetőleg sikerül kiharcolni a továbbjutást a BL legjobb nyolc csapata közé…

 

 

 

Nos, a mára ígért rossz idő eddig nem jött be Leonban. Süt a nap, bár kicsit hűvös van (annál meg bizonyosan hidegebb van, mint amit otthon tapasztalhattok). Tegnap a nagyon jó hangulatú edzés után, a vacsora ismét kifogástalan volt. A fiúkat meglátogatta Pista bácsi is, aki hosszú-hosszú éveken keresztül segítette munkájával a spanyolországi utazásait a Klubnak.

 

Vacsora után mindenki pihenőre tért, ma reggel pedig meglepetésre reggelivel indult a nap. Utána pedig egy rövid séta után az utolsó videózáson vettek részt a srácok, hogy tényleg minden a helyére kerüljön a délutáni ütközetre. Az akarat a tegnapi edzésen nagyon látszott a csapaton, reméljük mára is megtartották a harci szellemet és sikeresen vívják meg az ütközetet.

 

A csarnokba három óra után indul a busz, a meccs után pedig azonnal utazunk tovább Madridba, ahol az éjszakát töltjük, reggel pedig indul a repülőgép Bécsbe. A következő bejelentkezés így nem tudom mikor lesz, de most nem is a napló a fontos, hanem a meccs..Harcra fel!!!

 

 

 

Az edzésen tovább folytatódott az eddig tapasztalt pozitív spanyol vendéglátás. Amit kértünk mindent azonnal teljesítettek, ha több lámpát akartunk felkapcsolni, akkor azt is megtették, de ilyen gyorsan például a netes elérhetőséget sem adták meg sehol mint itt.

 

 

 

 

Beszélgetve a helyi illetékessel az is kiderült, hogy nagyban függ a holnapi meccs nézőszáma attól, milyen idő lesz holnap Leonban. Ha napsütés lesz (egyébként esőt jósolnak, bár mondjuk mára is azt tették, ehhez képest délután csodálatosan sütött a nap), akkor várhatóan kevesebben jönnek ki, mivel hétfőn nemzeti ünnep lesz Spanyolországban, és jó idő esetén sokan elutaznak a környéken található pihenőhelyekre. Várakozásaik szerint maximum 4500 néző lesz, de ez itt nem számít rossz számnak, mert maximum a Barcelona és az Atletico ellen, és persze a Valladolid vendégjátéka esetében, amely azért elvárható szomszédok párharcánál.

 

 

 

 

A játékosok hangulata is jó volt az edzésen, ment a zrika folyamatosan, és a feladatokat, gyakorlatokat pörgősen csinálták a fiúk. A fénypont minden bizonnyal az volt, amikor Timu brutális gólt lőtt a jobbátlövő helyéről (azt, hogy hogyan került oda senki ne kérdezze, és persze lefotózni sem volt esély a váratlansága miatt). Bocsánat..közben kiderült, hogy tévedtem. Az edzés pillanata az volt, amikor Nándi blokkolta Csárli lövését, és körülbelül két métert esett hátra. A csarnokban nem maradt szem szárazon a nevetéstől:))

 

 

 

 

A másfél órás edzés után fél kilenckor lesz a vacsora a szállodában, azután holnap reggel kilenckor reggeli és utána délelőtt videózás következik a programban. A következő bejelentkezés valamikor szombaton késő délelőtt lesz…

 

 

 

Az ígért képes riport Leonból:

 

 

 A város fő körtere...

 

A Gaudi által tervezett épület előtti tér

 

 

Pad, vagy szobor?..Gaudi mester mellett a pad kopásából ítélve sokan megpihentek már:)

 

 

Aki leül a padra ezt a látképet látja..

 

 

Leonban rengeteg az ilyen hangulatos utca..

 

 A katedrális..

 

 A túrista bejárat a katedrálisba..

 

 A katedrális előtti téren is szép épületek vannak..

 

A sétálóutca..

 

 

 

Leon nem rossz hely, ezt a csapatba beépített helyi idegenvezető is megerősítette, aki Csárli kérdésére mely szerint: Lala, hol lehet itt jó kávét inni?, határozottan válaszolta: Csárli itt nem nagyon tudsz hibázni..

 

 

A párbeszédet megelőzte egy hangulatos reggeli, ahol Hajnal Csaba elevenítette fel régi emlékeit, például amikor a 80-as években, egy spanyol étteremben, amely a halból készült ételeiről volt híres, nem nagyon tudták vajon mi célt szolgál az asztalon pihenő harapófogó (mai nevén rákolló), így maradtak a jól bevált marhaszeletnél. Csaba egyébként elmesélte, hogy a csapat legelső külföldi kupameccsét Törökországban játszotta, ahol a csapat neve Isztambul volt, a meccset pedig Ankarában játszották. A mostani helyszínnel kapcsolatban külön érdekesség, hogy a legelső szurkolóknak szervezett repülős út, az tíz évvel ezelőtt a leoni túra volt. Most sajnos kevés magyar szurkoló fogja a helyszínen biztatni a fiúkat, mivel nem sikerült elfogadható áron charter járatot szerezni, saját szervezésben pedig csak a legbátrabbak kísérték el a csapatot.

 

Reggeli után a srácok gyorsan felfedezték egy kicsit a várost, de sok idejük nem volt, mert fél tizenkettőtől már videózásra voltak hivatalosak. Ami első nekifutásra tartott kb. öt percig, mert a kirendelt dvd felmondta a szolgálatot. A hotel személyzete nem adta fel és gyorsan kerített egy szerelőt, aki remélhetőleg gyorsan elhárította a hibát.

 

 

Amíg a srácok videóztak mi felderítettük a várost, amelynek legszebb része vitathatatlanul a Gaudi által tervezett kastély, valamint a Katedrális, amely kívülről nagyon impozáns látványt nyújt. Aki valaha eljut majd Leonba, az semmiképpen ne kövesse el azt a hibát, hogy csak kívülről nézi meg Spanyolország legszebb gótikus épületét. Már az is elég indok lenne, hogy az 1800 nm területű ólomkristály üveg belülről nyújt igazán szép látványt (sajnos benn nem lehetett fotókat készíteni), de maga a belső tér is olyan csodálatosan díszített, hogy azt nem megnézni tényleg bűn (persze saját magunkkal szemben). Összességében az egész város szépen rendezett, nagyon igényes.

 

 

Az ebédet 1 óra körül tálalják fel a csapatnak, utána kis csendes pihenő, majd délután öt óra körül indul a busz a csarnokba, ahol hat órakor kezdődik az edzés. A napló délután, még az edzés előtt egy kis képriporttal folytatódik..

  

 

Vajon mennyi esélye van egy légi kísérőnek arra, hogy a repülőgép üléseire beékelődött, közel két méter magas kézilabdásokat ülve tartson közel három órán keresztül? Nos, Madrid felé kiderült semekkora. Közel egy órán át bírta például Terza és Feci, hogy üljön, aztán kezdődött a kalamajka. Felálltak, aztán szinte az egész csapat állt, és persze a hölgyek megpróbálták a szokásos kocsikból értékesíteni a portékáikat. Nem volt meglepő, hogy nem tudták áttolni a tömegen a kocsikat, de persze minden megoldódott, pár perc után rájöttek, ha áttolni nem is tudják, azért rajtunk keresztül átpakolták a repülő egyik részéről a másikra az italokat és egyéb finomságokat, természetesen egy-két célirányos poén után nagy figyelemmel tették mindezt, nehogy csak a dolgok fele érjen oda a célállomásra. Viszont garantáltan nem volt unalmas így az út, gyorsan elrepült a közel három óra, aminek a végére Terza is megtanult néhány magyar nyelvtörőt.

 

Madridban már várta a csapatot a leoniak által küldött busz, amely simán sorolható a luxus kategóriába. Minden kényelemmel fel volt szerelve, sőt a vendéglátóink még uzsonnáról is gondoskodtak a srácoknak. Kicsit furcsa is volt az eddigi megpróbáltatások után, de itt most le a kalappal a spanyolok előtt, tényleg mindenre odafigyelnek.

 

A Madrid és Leon közötti távolság pontosan két film megtekintéséhez volt elegendő, és a kényelmes járgánynak köszönhetően viszonylag gyorsan eltelt a négy órás út. A buszról csak annyit, hogy egy sorban itt nem négy ülés van, hanem három, teljesen bőr ülésekkel, szóval nagyon kényelmes.

 

A szállodában gyors vacsora várta a srácokat. Gyors,de nagyon bőséges és rendkívül finom, nem svédasztalon felszolgálva, hanem külön pincér mert mindenkinek annyit amennyit szeretett volna fogyasztani. Egyébként a szálloda hangulatához (nagyon elegáns) tökéletesen illet az ilyen kiszolgálás.

 

Reggeli holnap kilenckor, következő bejelentkezés valamikor késő délelőtt…

 

 

A repülőtéren majdnem egy órába telt, amíg mindenki átvergődött a biztonsági vizsgálaton. Hiába az 1-es terminál nem a nagyságáról volt híres soha. A mai tömeget látva pedig meglehetősen nagy képzelőerő kell ahhoz, hogy ha ez a mennyiség átvándorol a másik terminálra, akkor ott ne legyen fennakadás a forgalomban. Persze ez mások problémája, biztosan van aki majd megoldja.

 

A gép fél négykor indul Madridba, és közel 7 órakor érkezik meg. A fapados gépek legfőbb sajátossága, hogy itt nem lehet nyugodtan várni a beszállás megkezdését, mert a helyeket érkezési sorrendben kell elfoglalni, nincsenek helyjegyek. Illetve van akinek van ilyen típusú jegye, eddig ki nem derített okok miatt Nándinak foglalt helye van az első sorban. Senki nem tudja miért kapta, lehet, valaki már megnézte a szombati meccset és az ott nyújtott teljesítményéért ülhet a kitüntetett helyre?..a válaszra csak szombat kora estig kell várnunk.

 

A több mint három órás repülés után, több mint 4 órás buszozás következik, mivel Leonba több mint 300 kilométerre van Madridtól. A srácok talán ettől tartanak a legjobban, azt nem lesz egyszerű túlélni. A várható érkezési idő valamikor 11 óra körül lesz, de ismerve az elmúlt túrák viszontagságait, könnyen elképzelhető, hogy később érünk oda (ezt már csak ezért is ideírtam, hátha elmúlik a balszerencse sorozatunk).

A következő bejelentkezés valamikor késő este érkezés után lesz, már Leonból….

 

 

 

Ismét túra, ismét napló, és ahogy azt már az utóbbi években megszokhattuk, ha kiesés szakasz a BL-ben, akkor biztosan megyünk Spanyolországba is. Reméljük a mostani úttal ezt le is tudjuk a későbbiekre.

 

 

A csapat délelőtt megtartotta az utolsó hazai edzését, aztán negyed tizenkettőkor buszra szállt és elindult. Nem, még nem Leon felé, először Kádárta volt az úti cél, ahol a délelőtt elvesztegetett szénhidrátot pótolták a srácok, mert ugye azt nagyon gyorsan kell egy komoly edzés után pótolni. Az ebéd gyors volt és laktató, így már nem volt akadálya, hogy elinduljon a busz Budapestre, a repülőtérre.

 

 

Talán azért mert nem reggel indultunk, de most sokkal kevesebben aludtak a buszon, mint ahogy az máskor szokott lenni. Viszont volt harsány kacagás, köszönhetően a technikai vívmányoknak. Pestig forogtak a busz hátsó részében hazánk „büszkeségeinek” videói. Megtudtuk sokadszorra is mi folyik Gyöngyösön, meg a "szociálpolitika", vagy más néven "cigánykölcsön" kifejezések is tisztázódtak. Mielőtt bárki bármivel megvádolna, nem kell rosszra gondolni, irány a youtube, ott mindenki megnézheti a fent említett videókat, garantáltan könnyesre fogja röhögni magát, mint ahogy az a buszon is megtörtént.

 

 

Vidáman telt tehát az utazás első része, bíznunk a folytatásban…