Interjú William Accambray-vel

 

A Telekom Veszprém francia játékosa, William Accambray december 10-én, a Tatabánya elleni idegenbeli meccsen szenvedett súlyos sérülést, elszakadt az Achilles-ín a bal lábában. Ezt követően pár nappal megoperálták hazájában olimpiai-bajnok balátlövőnket, aki azóta is Franciaországban lábadozik. A napokban azonban visszalátogatott Veszprémbe, ekkor beszélgettünk vele.

 

 

Köszönöm. Jól érzem magam, bár türelmetlenül várom a rehabilitáció kezdetét.

 

Nincs pontos dátum egyelőre. A felépülés ebből a sérülésből 5-6 hónapot is igénybe vehet, így az idei szezonomnak már biztosan vége, és nagyon várom már a következőt, hogy kezdődjön. A rehabilitációm február 26-án kezdődik Franciaországban, de amint lassan tudok futni, visszatérek Veszprémbe.

 

Franciaországban látogattam meg a családomat karácsonykor és szilveszterkor. Édesapámhoz utaztam Párizsba, majd Édesanyámhoz és testvéremhez dél-Franciaországba. Természetesen a barátaimmal is találkoztam. Így gipsszel a lábamon nem sok mindent tudok csinálni, úgyhogy most csak várok. Persze azért otthon tudtam követni az Európa-bajnokságot.

 

Azt gondolom, hogy ez egy jó eredmény a franciáknak. A harmadik hely nem rossz. Egyetlen meccset veszítettek mindössze, azt is a későbbi bajnoktól, Spanyolországtól az elődöntőben. A spanyolok nagyon jók voltak ezen a tornán, de ellenük sok kevésbé jó teljesítmény volt a franciák részéről. Amint megsérültem, tudtam, hogy nem vehetek majd rész az EB-n, ami miatt nagyon csalódott voltam. De ez a sport, sajnos nem tudtam ellene tenni.

 

 

Igen, most volt egy kis időm erre is. Az étterem neve l’Atelier St-Roch, Montpellier-ben található és egy barátommal közösen vagyunk tulajok. Ez egy francia étterem, de attól függően készülnek az ételek, hogy éppen milyen összetevőnek van szezonja. Nagyjából havonta változik az étlap emiatt. Mindenkit szívesen látok, aki arra tévedne.

 

Remélem, minden mérkőzést megnyerünk! Nem lesz egyszerű, de komoly ambícióink vannak. Jelenleg elsők vagyunk a magyar bajnokságban. A cél egyértelműen a Bajnokok Ligája megnyerése, és azt gondolom, hogy meg is van hozzá a csapatunk. Bízom benn, hogy a szezon végén mi örülhetünk majd a BL trófeának.

 

Nagyon jó érzés volt! Anyukám egyből hívott, hogy „Láttad milyen póló van rajtuk?”. Nagyon kedves gesztus volt, igen jól esett. De aztán egy hét múlva elszomorodtam, amikor láttam, hogy Győri Matyinak is hasonló pólóban kívántak jobbulást a fiúk, mivel sajnos ő is megsérült.

 

Csak a legjobbakat kívánom a csapatnak és a drukkereknek a szezon hátralévő részére. Én is hamarosan csatlakozom, és szeretném újra a pályán élvezni lenyűgöző szurkolóink buzdítását.

 

 

Fotó: Vörös Dávid