Interjú William Accambray-vel

 

Nagyon boldog vagyok. Jó volt a nyári szünet, de most már itt az új szezon kezdete. Várom az új kihívást és a találkozást az új csapattársaimmal.

 

Az első emlékem régre nyúlik vissza, amikor még nagyon fiatal játékos voltam, ha jól emlékszem tizennyolc éves. Az első Bajnokok Ligája meccseim egyikét játszottam itt a Montpellier-vel, és sikerült nyernünk egy góllal. Az egy őrült mérkőzés volt, és egyben az egyik legszebb emléke a karrieremnek.

 

 

Számomra a Veszprém a világ négy legjobb csapatának egyike, amely folyamatosan részt vesz a Bajnokok Ligája Final4-ban. Biztos vagyok benne, hogy ez a csapat képes lesz arra, hogy megnyerje a BL-t, éppen ezért könnyű döntés volt a részemről, hogy ide igazoljak.

 

Egy kis faluban, kint, a betonon kezdtem el ezt a játékot hatéves koromban, csupán kedvtelésből. Az iskolában nem sportoltam semmit, ezért úgy döntöttem, hogy csatlakozom egy nagyon jó barátomhoz, aki már kézilabdázott. Ezt követően teljesen beleszerettem ebbe a játékba és folytattam tovább.

 

Minden élmény más és más. Sok szép emlékem van az iskolás éveimből is, amikor a barátaimmal játszottam, és persze ott vannak azok a pillanatok, amikor először lettem francia bajnok, világbajnok és olimpiai aranyérmes. Nincs egy kimondott emlék, inkább több, amely mind különböző.

 

Igen, ez az első számú célom. Minden trófeát megnyertem Franciaországban, a bajnokságot és a kupát is, és a válogatottal is mindent elértem, de egy nagy diadal még hiányzik, ez pedig a BL győzelem. Remélem, sikerül megnyernem ezt a Telekom Veszprémmel, hiszen nagyon jó csapatunk van.

 

Négy-öt évet játszottam Dragan Gajiccsal Montpellierben, úgyhogy őt jól ismerem, de a többeik sem ismeretlenek számomra. Szoktam velük néha beszélhetni, főként a válogatott tornák és a BL mérkőzések alkalmával.

 

 

Lenyűgöző ez a keret, amelynek egyértelmű, hogy meg kell nyernie a magyar bajnokságot. Ljubomir számomra a világ egyik legjobb edzője, aki nagy tapasztalattal rendelkezik. Az ő személye fontos számomra, ahogy a remek öltözői hangulat is. Úgy gondolom, hogy együtt sok szép eredményt fogunk tudni elérni.

 

Nagyon jó volt ez a nyár a számomra. Úgy döntöttem, hogy nem maradok Franciaországban, hanem néhány barátommal felkerekedtünk és elrepültünk az Egyesült Államokba. Az alatt a két hét alatt voltam Miamiban, Los Angelesben és Las Vegasban is. Teljesen véletlenül találkoztam Lékai Mátéval a Universal Studionál. Egyszer csak valaki rám kiáltott: „Hé, William!” Erre megfordultam és láttam, hogy Máté az. Nagyon vicces volt! Ezután Horvátországban voltam, ahol egy étteremben Jackson Richardson nézte éppen az étlapot. Vele is jó volt összefutni. Összességében tehát egy nagyon jó nyári szünet van mögöttem, de most várom a szezon kezdetét.

 

A leginkább a barátaimmal szeretek lenni, de szeretek kártyázni és néha PlayStationnel játszani.

 

A játékomat a nagy lövések jellemzik, mivel a szüleimnek köszönhetően erős karom és vállam van. Ők ugyanis nehéz atléták voltak, diszkosz- és kalapácsvetők. A magánéletben kedves vagyok és vicces. Ha valaki nem ismer, nem gondolná rólam, hogy vicces vagyok, pedig de.

 

Remélem, jó szezonunk lesz! Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek ennél a klubnál. Mindig is kedveltem ezt a klubot és azt a lelkesedést, amely a kézilabda körül van itt. Tehát nemcsak azért, mert a veszprémi csapat jó volt, hanem mert ez volt mindig is számomra az egyik kedvenc hely, ahol kézilabdázhattam, még ha eddig csak ellenfélként is. Számomra ezelőtt a közönség előtt a legjobb játszani, ezt őszintén mondom. Ráadásul nemcsak itt, a Veszprém Arénában, de Kölnben is fantasztikus hangulatot varázsolnak.

 

 

Fotók: Vörös Dávid