Interjú Perez Carlosszal

 

Két héttel ezelőtt szavazhattak Szurkolóink a 43 éves veszprémi kézilabda történelem legjobb játékosaira, posztonként. A balátlövő pozícióban a tizennégyszeres magyar bajnok, tizenháromszoros Magyar Kupa győztes és Bajnokok Ligája döntős, illetve KEK győztes Perez Carlost szavazták legjobbnak a Drukkerek. Interjú sorozatunkban ő következik a sorban, vele beszélgettünk.

 

 

Nagyon nagy dolognak tartom, hogy ide kerülhettem. Sajnos a lányom sokáig nem láthatta a meccseimet, és nagyon büszke volt rám, hogy ennyi idő után is szeretnek a Szurkolók. Nagyon boldog vagyok, és köszönöm.

 

Az első hónap, amit Veszprémben töltöttem, nagyon nehéz volt, főleg az idegen nyelv és a hideg miatt. Kicsit ideges voltam, és ez látszódott a játékomon is. Profi ligába kerültem, és azon a szinten kellett játszani. Eléggé zavarban voltam. Újdonság volt az egész számomra, és furcsa volt először. Egy napon úgy döntöttem, hogy nem engedek a fejemnek, és szívből fogok játszani.

 

Sok dolog van, amire szívesen visszaemlékszem. Az egyik egy Dunaújváros elleni bajnoki volt, ahol a végén én lőttem a mindent eldöntő gólt, és amivel végül bajnokok lettünk. Boldog voltam, hogy segíteni tudtam a csapatomnak. A másik kedves emlékem, amikor a KEK-et nyertünk. Rendkívül büszke voltam, hogy megnyerhettem az első európai serlegemet. Rengeteg bajnokságot nyertünk, de ez a két emlék az, ami kiemelkedik.

 

 

Az egyik rosszabb emlékem az egy Ademar León elleni Bajnokok Ligája negyeddöntő. Ugyanolyan szituációba kerültem, mint a dunaújvárosi meccsen, viszont most valahogy fejben nem voltam ott annyira, mint kellett volna. Nem koncentráltam eléggé, és beledobtam a kapusba. Kicsit faultos volt a lövés, a bíró nem fújta be.

 

Szerencsés vagyok, mert azt csinálom, amit szeretek. Amikor David idejött, sok dologban segítettem neki. Igyekszem a megszerzett rutinommal hasznára lenni. Sok feladat van, főleg amikor meccset játszunk, cseréknél figyelek, ki kivel vált támadásban védekezésben. Apró tanácsokkal próbálok hasznos lenni a srácoknak, a múltkor Vuko Borozannak mutattam egy két dolgot. Én segítem Davis mester munkáját, ő pedig az enyémet. Csomó időt töltünk együtt, videózunk, beszélgetünk, én pedig igyekszem tanulni tőle. Szeretem csinálni, és úgy segítek a csapatnak, ahogyan tudok.

 

Nagyon köszönöm nekik, ahogyan Veszprémben fogadtak annak idején. Hatalmas segítséget jelentettek nekem a beilleszkedésben. Óriási pozitívum, hogy még mindig megállítanak az utcán, egy-két jó szót szólni. Hajrá Veszprém!