Interjú Momir Iliccsel

 

Ahogy azt már múlt héten bejelentettük, a Telekom Veszprém csapatának vezetőedzője a következő idényben Momir Ilic, klubunk egykori balátlövője, igazi ikonja lesz. Momir már játékosként is ezer fokon égett nemcsak a rangadókon, de minden más mérkőzésen is. Szívvel teli játéka, győzni akarása a veszprémi közönséget is lenyűgözte. 

 

Momir, habitusát és küzdőszellemét visszavonulása után az edzői pályáján is kamatoztatja. Élmény látni, mekkora szenvedéllyel irányítja és ösztönzi játékosait. Olyan tűz ég benne, ami egykori nosztalgikus veszprémi pillanatokat idéz az Arénából, amire talán a Telekom Veszprém csapatának most a legnagyobb szüksége van. Ismerjétek meg újra Momir Ilicet, Momo-t, a Telekom Veszprém vezetőedzőjét.

 

Momo, köszöntünk újra a Telekom Veszprém csapatánál!

 

 

Páratlan érzés volt számomra, hiszen, ha a Veszprém arra kér, hogy legyél a csapat vezetőedzője, az tényleg egy fantasztikus pillanat az életben. Óriási kihívás, de még ennél is különlegesebb attól, hogy hat évig játszottam Veszprémben és utána két szezont dolgoztam az utánpótlásnál is.

Ez olyan, mint egy nagy álom, emellett egy közös út első lépése is. Ez a legtöbb, amit egy szárnyait bontogató edző az élettől kaphat. Köszönöm a klubnak a bizalmat.

 

Persze beszéltem már minden játékossal. Tudom, hallom, látom, hogy nagyon sokfajta vélemény megfogalmazódott a kinevezésünkkel kapcsolatban, de abban teljesen biztos vagyok, hogy a játékosaink elég profik ahhoz, hogy ezeket a szituációkat kezeljék. Edzőként azon fogok dolgozni, hogy együtt, közösen találjunk vissza a helyes útra. Az teljesen egyértelmű, hogy egy valamiben mindannyian egyetértünk; ez pedig az, hogy egy csapatként, egy családként kell küzdenünk a céljainkért. Nincs más út, csak így lehetünk sikeresek.

 

A legfontosabb, hogy ezek a fiatal játékosok kiérdemelték a következő szintre való feljutást, hogy a felnőtt csapatban játszhassanak. Mind, egytől egyig nagyon tehetségesek. Persze én is mondtam nekik, hogy csak tehetségesnek lenni nem elég, keményen kell dolgozni minden nap ahhoz, hogy erre a szintre tényleg megérkezzenek, és lehet, hogy ez egy hosszabb ugrás lesz.

Nekem edzőként az a feladatom, hogy ezeknek a srácoknak megtaláljam a helyét a rendszerben, játékidőt és meccsidőt biztosítsak számukra. A klub jól ismerte fel, hogy most jött el az a pillanat, ahol ezeknek a játékosoknak bizalmat kell szavazni, hiszen hamarosan eljön az ő idejük is. Gyakorolniuk kell, játszaniuk kell fontos meccseken is, időt és bizalmat kell adnunk nekik, hogy bizonyíthassanak.

 

A játékosok gerince évek óta játssza a spanyol stílust és persze én is hiszek ebben a rendszerben. Játszhatnánk skandináv, jugoszláv taktikát is, de edzőként mindig abból tudsz „főzni”, amid van, jelen esetben ez a játékosállomány. A legfontosabb szempont, hogy sikeresek legyünk.

 

 

Nagyon egyszerű kérdés. A balátlövő pozíciónknak szüksége lesz a tehermentesítésre, ezért az egyik irányítónk ezen a poszton fog játszani.

 

Meglátjuk, hogy játszunk a hármas pozíciókban, de alapvetően szerkezeti variálás helyett először a filozófián szeretnék változtatni. A védelem szerkezete mindig a rendelkezésre álló játékoskerettől és az ellenféltől függ. Nem küldhetek fel nyitott védelmet például egy gyorslábú, jól cselező csapat ellen. Ami a legfontosabb, hogy összefogva, csapatként kell együttműködnünk ebben a játékelemben is. Ez mindennek az alapja.

 

A folyamat része, amit mindig mondok, nekem edzőként az a fő feladatom, hogy egy csapatként, egy nagy családként működjünk együtt a közös céljaink érdekében. És persze ebbe beletartozik a klub, a támogatók, a szurkolók, a város is. Számítunk a támogatásukra, kérjük a bizalmat, hiszen ezek a játékosok mindent meg fognak tenni a győzelemért. Jól ismerem őket. Nagy előnyöm, hogy ott lehettem velük az öltözőben az előző szezonban, ismerem a gondolataikat is. A lényeg, hogy amit csinálunk, azt családként, közösen tegyük. Mindenki egy közös úton.

 

Ez nem fog változni. Sőt. Ismerem a személyiségem. Készen állok rá, hogy megváltoztassam az életem, hogy segíthessek vezetőedzőként, hogy segíthessek a játékosoknak, segíthessek a klubnak, hiszen ez az én küldetésem. Készen állok erre. A nap 24 órájában ezen fogok dolgozni. Ilyen az edzők élete és ilyen az enyém is.
A hitvallásom az, hogy ha nincs nyomás az életben, nem is fogsz fejlődni. Már pedig mindannyian ezért vagyunk itt. A személyiségemből fakadóan is szeretem a kihívásokat, a nehéznek tűnő feladatokat. A küzdelem az, amitől fejlődni fogunk.
 
Momo, kívánjuk, hogy vezetőedzőként legalább akkora sikereid legyenek, mint játékosként. Hiszünk benne, hogy irányításod alatt a csapat és közönsége ismét olyan pillanatokat élhet át, mint mikor anno egy jó zárás után felugrottál, bevágtad a jobb felsőbe, és egyből felcsendült a Mo-mo-mo-mo-mo-mo.