Interjú Mirsad Terziccsel

 

Ezúton is gratulálunk a 400 veszprémi meccsedhez! Sőt azóta már a 402. találkozódat is lejátszottad. Ezzel Te vagy a legtöbbször pályára lépő légiós a Veszprém mezében, és a 10. Klubunk örökranglistáján, Fazekas Nándort megelőzve.

 

 

Először is, nem tudtam, hogy ez a szám ilyen magas, nem éreztem egyáltalán. Gyorsan repül az idő. Amikor Dávid (csapatunk fotósa – a szerk.) mondta, hogy ez a helyzet, azt gondoltam: „400 néha túl sok”, de persze ennyi meccs már valami, és nagyon büszke vagyok rá.

 

Azért nem éreztem, hogy ennyi mérkőzésnél tartok, mivel nem számolom, hányszor lépek pályára. Minden találkozóra úgy készülök, mintha az első lenne. Ezért szalad olyan gyorsan az idő. Minden meccsre úgy megyek ki, mintha az első és utolsó lenne.

 

A Veszprém, mint Klub, évről évre nő. Mióta ide kerültem szezonról szezonra eggyel feljebb léptünk. Számomra maga a Veszprém egy hatalmas motiváció, és tudom, hogy aki nem itt játszik, az itt szeretne játszani. Nagyon jó itt lenni, és az, hogy légiósként 400 alkalommal léphettem pályára ebben a mezben, hihetetlen.

 

Nem mondom, hogy az a 14 perc volt életem legjobb időszaka, de sajnos sosem fogom elfelejteni a Kielce elleni Bajnokok Ligája döntőt. Nem jó emlék, de sosem fog kimenni a fejemből. Természetesen minden Final4 különleges volt számomra. Aztán ott vannak még a Szeged elleni rangadók, amik mind bajnoki döntőnek tűntek. Szerencsére sok mérkőzésre emlékezhetek vissza szívesen.

 

 

A Szeged elleni meccsek, bármilyen versenysorozatban is kerülnek megrendezésre, mindig különlegesek és mások a többihez képest. Nagyon nehéz Szeged ellen játszani, hiszen rendkívül motivált csapatról van szó, főleg ha ellenünk játszanak. Jó csapatot alkotnak. Tisztelettel készülünk a következő összecsapásunkra. Természetesen hazai pályán a győzelmen kívül más meg sem fordulhat a fejünkben.

 

Jobbnak kell lennünk náluk. (Nevet) Ahogy mondtam már, a Szeged egy remek együttes, nekünk viszont jól kell védekeznünk ellenük. Azt gondolom, hogy egyénileg, és csapatszinten is jobbak vagyunk ellenfelünknél támadásban. Annyi könnyű gólt kell szereznünk, amennyit csak tudunk. Persze első a jó védelem, hiszen én ott tevékenykedek, és próbálom a legjobbamat adni. Minden mérkőzés a védelemből épül fel, és nekünk így kell építkeznünk.

 

A Klubot. A városban a Klubot szeretem a legjobban. Ahogyan már említettem, minden profi játékos itt akar játszani egyszer. A város kicsi, de annál nagyobb a lelke a benne élő emberek miatt. Mondhatom, hogy a magyar emberek összességében tisztelik, szeretik és élvezik nézni a kézilabdát. Minden egyszerűbb számomra, és a családom számára, mivel kézilabdázó vagyok. Nagyon jó itt élni.

 

Köszönöm szépen!

 

 

Fotó: Vörös Dávid