Interjú legendás játékosunkkal, Pardi Károllyal

 

A Veszprém kézilabdacsapatának története során volt már példa arra, hogy nagy hátrányba került a a legrangosabb európai versenysorozat egyeneskieséses szakaszában, ám mégis sikerült kiharcolnia a továbbjutást. Mint ismert, a Telekom Veszprém a Bajnokok Ligája nyolcaddöntő első találkozóján hétgólos hátrányba került a Skjern Handbold otthonában, ezzel nehéz helyzetbe hozva magát a továbbjutás szempontjából. Ugyanakkor 1986. szeptember 27-én a BL elődjének számító Bajnokcsapatok Európa-kupájában a VÁÉV Építők még ennél is nagyobb, nyolcgólos vereséget szenvedett a Dimitrov Sofia vendégeként (21:13). Egy héttel később azonban a Kaló Sándor vezetőedző által dirigált gárdának sikerült 12 találattal felülmúlnia a bolgár ellenfelét (25:13), ezzel bejutva a BEK legjobb 16 csapata közé. Ennek a veszprémi együttesnek volt kiváló beállósa Pardi Károly, akit megkérdeztünk az akkor történtetekről, valamint arról is, hogy most milyen esélyeket lát az „Építők” továbbjutására.

 

 

Az első mérkőzésen – minden túlzás nélkül mondhatom – hogy a két román játékvezető barátunk nagyon rendesen belenyúlt a mérkőzésbe, és főként ennek volt köszönhető a nagyarányú vereségünk. Már a meccs után úgy voltunk vele, hogy ezt a bolgár csapatot hazai pályán rendesen meg kell verni, ez nem jelenthet problémát. Tudtuk, hogy az első mérkőzés fő problémája nem velünk volt, nem arról volt szó, hogy kihagytunk volna 5-6 nagy ziccert. Ennyi idő elteltével sem lehet másként mondani, azon a találkozón megverettek minket.

 

Úgy mentünk neki annak az egy hétnek, amely a visszavágóig a rendelkezésünkre állt, hogy megesszük őket, és már csak dacból is túljutunk rajtuk. Hasonló volt a tudásbeli különbség köztünk és a Sofia között anno, mint a mostani Veszprém és a Skjern között. Akkor is voltak nálunk nagy nevek, elég csak Gyurka Jancsi, Molnár Gyula, vagy Végh Józsi nevét említeni.

 

 

Mindannyian fel voltunk piszkálva, már Szófiában is, a meccs után. Kaló Sanyi (a csapat akkor vezetőedzője) a következőt verte a visszavágó előtt a fejünkbe: „Figyeljetek ide, ha 15 percenként 2 góllal többet lövünk nekik, mint amennyit kapunk, akkor meglesz a továbbjutás!” Úgy gondolom tehát, hogy ezen logika mentén haladva most is simán továbbjuthatunk, nem jelenthet gondot. Igaz, hogy a taktikai érettség még nem volt olyan szintű akkor, mint a mai kézilabdában, de egyszerűen nem jelentett kérdést számunkra az, hogy vajon továbbjutunk-e.

 

Csináljuk azt, amit tudunk, hajtsuk őket, ami a csövön kifér, és ne adjunk nekik semmi lehetőséget. Úgy induljunk neki a mérkőzésnek, hogy nagyjából már az 5. percben tiszta legyen: Gyerekek, akár már mehettek is zuhanyozni! Ez nem biztos, hogy abban fog megnyilvánulni, hogy már vezetünk 6 góllal. Elég, ha vezetünk 3-4 találattal, és onnantól kezdve már remegjen az ő kezükben a labda. Biztos vagyok benne, hogy jó lesz hangulat a Veszprém Arénában. Ha csak a szokásosat hozza a közönség, akkor az még inkább elősegítené mindezt. Terveim szerint, természetesen most is ott leszek a szokott helyemen a csarnokban, és szorítok a fiúknak. Úgy érzem, ha teljes gőzzel mennek bele a srácok ebbe a meccsbe, akkor nem létezik, hogy ne ők jussanak tovább.

 

 

IHF Bajnokcsapatok Európa-kupája, legjobb 16 közé jutásért

1. mérkőzés - 1986.09.27.: VIF G. Dimitrov Sofia - VÁÉV Építők SE 21-13 (-8 gól)

2. mérkőzés - 1986.10.04.: VÁÉV Építők SE - VIF G. Dimitrov Sofia 25-13 (+12 gól)

 

A párharcban résztvevő veszprémi játékosok: Jakab, Bartalos - Ulcz, Gyurka, Brenner, Pardi, Molnár, Végh, Gulyás, Baki, Áment. Vezetőedző: Kaló Sándor