Interjú Iváncsik Tamással Marian Cozmáról

 

Pénteken 18:00-ás kezdettel Klubunk megemlékezést szervez Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatával és a Veszprémi Szurkolói Egyesülettel a tragikus körülmények között elhunyt egykori játékosunk Marian Cozma tiszteletére. Az eseményen több volt csapattársa is tiszteletét teszi majd, közülük kérdeztük meg Iváncsik Tamást, hogyan emlékezik vissza Marianra.

 

 

Mivel én voltam a legkisebb a csapatban, így az első pozitívum vele kapcsolatban a mérete volt. Az első perctől kezdve megtaláltuk a közös hangot, hiszen egymás mellett védekeztünk, én jobb szélen, ő pedig jobb kettesben. Nagyon jó barátság alakult ki közöttünk nagyon hamar. Marian már itt volt egy éve, amikor én Veszprémbe kerültem, de már előtte is találkoztam vele, mivel testvérem, Gergő miatt jártam meccsekre. Volt, hogy közös társaságban voltunk a Vujinékkal és a Cozmáékkal.

 

Rá mondanám, hogy ő az, aki a legtöbbet fejlődött egy év alatt. Fantasztikus adottságokkal rendelkezett. Nagyon nagy erőssége volt a csapatunknak. Emberileg egy nagyon jószívű és jólelkű srác volt, aki mindig minden viccben, poénban benne volt. Az embernek csak rá kellett nézni, és egyből jó kedve lett.

 

Nekünk volt egy rituálénk a Mariannal. Minden mérkőzés előtt felkapott az ölébe. Ami még nagyon emlékezetes számomra, hogy amikor az első évemben visszahódítottuk a bajnoki címet a Szegedtől, még a március 15. utcai csarnokban, a nyakában ültem, és úgy tomboltunk a közönséggel.