Interjú Győri Mátyással

 

A Telekom Veszprém magyar válogatott irányítója, Győri Mátyás december 17-én, Csurgói KK - Telekom Veszprém K&H Liga mérkőzés során elülső keresztszalag szakadást és belső porcsérülést szenvedett. Ezt követően Dr. Erdélyi Gábor a tatai Kastélypark Klinikán megoperálta. Az elmúlt időszakban a Nemzeti Kézilabda Akadémia balatonboglári központjában végzi a rehabilitációját. A napokban azonban visszalátogatott Veszprémbe, ekkor beszélgettünk vele.

 

 

 

Én jónak érzem a térdem, és minden hozzáértő orvos és gyógytornász is szintén ezt mondja. Most vagyok másfél hónapos, és azt mondták, hogy nem jellemző, hogy ennyi mindent meg tudjon valaki csinálni, ráadásul fájdalom nélkül ilyen rövid idő után. Én ennek nagyon örülök, és annak is, hogy a meg tudtam látogatni a fiúkat, még ha csak ilyen kevés időre is. Sajnos muszáj visszamennem Balatonboglárra, és csinálni a dolgom. Idővel, minél jobb lesz a helyzet, annál többször tudom meglátogatni őket. Ez most csak egy gyors látogatás volt a részemről.

 

Délelőtt és délután is foglalkoznak velem. Van egy rehabilitációs edző, akivel a gyógytorna részét végezzük vízben és szárazon egyaránt. Vele általában napi 3 órát dolgozom. Van egy személyi edzőm is, akivel mindennap 1 órát dolgozunk, valamint van egy masszőröm, aki masszázs mellett a terápiákért is felelős: lézeres terápia, mágneses kezelés és hűtések. Átlagban 6 órát dolgoznak velem egy nap, aminek úgy gondolom, hogy látszik az eredménye. Nem véletlenül állok ilyen jól. Én is, és a velem dolgozó szakemberek is megtesznek mindent, hogy minél hamarabb helyre jöjjek.

 

 

Beszélgetek az orvosokkal folyamatosan, pont a napokban lesz egy kontrolom, ahol Erdélyi Gábor doktorúr megmondja, hogy pontosan mi a helyzet. Én úgy érzem, hogy ha ilyen ütemben haladok, akkor még akár idén visszatérhetek. Ám Ljuboval is beszéltünk arról, hogy van-e értelme egyáltalán abban az időszakban már újra pályára lépnem. Ha visszajövök úgy, hogy mondjuk, 5 meccsünk van a hátra a szezonból, akkor nem biztos, hogy érdemes kockáztatni azt, hogy rásérüljek. Mérlegelni kell majd, hogy fontosabb-e az, hogy az alapozást 100%-on kezdjem, ahelyett, hogy esetleg akár a következő szezonra is elhúzódjon a felépülésem. A rehabilitációtól függ minden, hogy mikor térek vissza, és ha így haladok, akkor benne van, hogy visszajövök idő előtt, viszont nem biztos, hogy van értelme. Hiszen lehet, hogy nem egyet lépünk előre, hanem kettőt hátra, ha esetleg megint elszakadna a szalag.

 

Nekem abszolút pozitív meglátásaim vannak. Nyilván a sportban nem lehet kijelenteni előre, hogy mi lesz, hiszen bármikor jöhetnek meglepetések. Én mégis úgy gondolom, hogy az összes játékos és edző, valamint mindenki, aki a Klubnál dolgozik, 100%-kal végzi a dolgát, és ez a legfontosabb. A befektetett munkának mindig meg kell térülnie, úgyhogy én pozitívan tekintek a jövőbe.

 

Nagyon szeretném megköszönni a csapatnak a támogatását. Egyrészt a póló miatt, amellyel jókívánságukat fejezték ki, de ami még fontosabb, hogy kerestek, felhívtak és foglalkoztak velem. Ha találkozom velük, akkor látom rajtuk, hogy örömmel fogadnak, ez szerintem fontosabb, mint a póló. Persze az is jól esett, az is egy összképet mutat a csapatunkról a világnak, hogy nézzétek, mi mennyire összetartunk. Rengeteg szurkoló írt, gyakorlatilag meg sem tudom számolni, hogy hányszor írtam le válaszként nekik, hogy köszönöm szépen. Tényleg nagyon jó érzés volt. Bízom benne, hogy mindig ennyire összetartó marad a csapat a szurkolókkal együtt.

 

Fotó: Vörös Dávid