2017. Júl. 05. Szerda, 09:03
Klubunk idén márciusban jelentette be, hogy négyéves szerződést köt a rendkívül tehetséges irányítóval, Győri Mátyással. A 20 éves magyar válogatott játékossal beszélgettünk.
Isten hozott Veszprémben! Július 1. óta hivatalosan is a Telekom Veszprém játékosa vagy. Mesélj nekünk arról, hogyan lettél csapatunk játékosa?
Először is nagyon örülök, hogy itt lehetek, és hogy már hivatalosan is életbe lépett a szerződésem. Nagyon egyszerű a történet. Év elején, még szezon közben szerencsére nagyon jól ment a játék. Úgy emlékszem december körül kaptuk az első megkeresést a Veszprémtől. Az elején még kicsit bizonytalan voltam, jól át kellett gondolnom, hiszen ez egy elég nagy döntés volt. Miután az új edző, Ljubomir Vranjes személyesen is azt mondta, hogy ragaszkodik hozzám, és ezt a vezetőség is megerősítette, már nem gondolkoztam rajta sokáig. Elég hamar eldőlt.
Beszéljünk kicsit a kezdetekről! Hogyan lett belőled kézilabdázó, milyen út vezetett számodra Veszprémig?
Nem sok csapatban játszottam. A Balatonfüred volt a második, és a Békés volt az első, azaz nem mondhatom magam nagy vándormadárnak. Szeghalomban kezdtem el kézilabdázni, de az nem volt még komoly szint, csak szivacskézilabda volt. Ezután Békésen kezdtem el a másodosztályban játszani 5 évig, majd Balatonfüreden húztam le 4 évet, ahová 16 évesen kerültem. Most pedig idejöttem Veszprémbe.
Hogyan telik eddig a nyár?
Volt egy hét szünetem és azóta a junior válogatottal folytatjuk a felkészülést és játsszuk az edzőmeccseket.
A felnőtt válogatottban is játszottál, ráadásul a hollandok ellen 10 gólt szereztél. Hogy látod a válogatott szereplését az elmúlt időszakban, illetve milyennek látod ezt az egyre fiatalabbá váló nemzeti csapatot?
Szerintem egy nagyon jó csapatról beszélünk. Én például személy szerint nagyon jól érzem magam, de nem igazán lehet olyan játékos, akinek bármi problémája lehetne a csapattal vagy az összhanggal. Amikor október-november környékén bekerültem, mindenki nagyon segítőkész volt, és nem voltak problémák. Azóta ugyanezt mondhatom el, nagyon jól érzem magam és a selejtezősorozat is jól sikerült. Dániában kikaptunk ugyan, de egy döntetlenre jók voltunk ellenük itthon. Azon kívül megnyertük a meccseket, úgyhogy nagyon jó sorozat volt szerintem.
Tavasszal került bejelentésre az érkezésed, több más játékossal és az új vezetőedzővel együtt. A 22-es mezszámot választottad. Van esetleg valamilyen különleges oka annak, hogy erre a számra esett a választásod?
Igen, van, ugyani második hó másodikán születtem. Régen is ebben a számban játszottam, vagy csak simán a kettesben, de most ezt választottam.
Ott ülve az új játékosok között, gondolom elkezdett körvonalazódni benned a jövő évi Veszprém. Szerinted milyen lesz a Telekom Veszprém a 2017/18-as szezonban?
Ezt így előre még nem tudom megmondani. Az biztos, hogy minden adott ahhoz, hogy jó eredménnyel zárjuk a szezont, hiszen a jó játékosok és a jó edző is megvan hozzá. Szerintem minden biztosítva van a sikeres szerepléshez.
Ha magadat mint játékost kellene leírnod, akkor mit mondanál magadról? Mik azok a tulajdonságaid, amelyekben a legjobban bízol a pályán? Mik az erősségeid?
Nem vagyok se magas, se nagyon erős játékos, és az sem én vagyok, aki 12 méterről felugrik, és lő egy hatalmas átlövés gólt. Én inkább a cselezésre, főleg az 1 az 1 elleni cselezésre alakítom a támadásaimat. Védekezésben pedig arra törekszem, hogy minél feljebb menjek és elvegyem a területet a támadó elől, mert hogyha lendületet tud valaki szerezni velem szemben, akkor elég könnyen „beborít”. (nevet)
Mit csinálsz a szabadidődben?
Szabadidőmben általában pihenek, legfőképpen alszom, mivel a kézilabda a munkám, és muszáj kipihennem magam. Kimondott hobbim nincsen, vagy kézilabdázom, vagy pihenek, vagy edzek.
Zárásként mit üzennél a Veszprém szurkolóknak?
Nagyon várom már, hogy előttük játszhassak. Biztosan rengeteg veszprémi szurkoló volt kint a legutóbbi, Hollandia elleni válogatott meccsünkön, és nagyon jó érzés volt így játszani, mivel nekem még sosem szurkoltak ilyen sokan. Ezúton is szeretném ezt megköszönni. És ha a jövőben is ennyien jönnek és támogatnak, akkor azt pedig már most előre köszönöm.
Fotók: Vörös Dávid