Interjú Gulyás Péterrel

 

A Telekom Veszprém egykori kiváló játékosa, Gulyás Péter, immáron teljes mellszélességgel a Klub utánpótlás nevelésére koncentrál. Az első teljes, fiatalokkal töltött idényéről kérdeztük az alábbi interjúban.

 

 

Egyből a 2016/17-es szezon után nagyon sok munka volt, amiben segítettem, igyekeztem minél több mindenből kivenni a részem, annak érdekében, hogy minél egyszerűbben és hatékonyabban folyjon az utánpótlásnak a munkája. Tavaly nyártól az utánpótlás is Hummel felszerelésekben készült és játszott, ez az átállás is adott például olyan feladatokat, amelyben részt vettem a többi dolgozóhoz hasonlóan. Gyorsan ment az átállás tehát, az utolsó játékosszezonom végeztével már vártam, hogy ezzel kezdhessek el foglalkozni. Azt gondolom, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy a 2017/18-as idényben jól tudjunk dolgozni.

 

Ha áprilisban nem lett volna egy hullámvölgye az ifjúsági és a junior csapatunknak, akkor azt mondanám, hogy nagyon jó volt. Bár az NB1/B-es eredményünk az U20-al várakozáson felüli volt. Nagyon jól működöt a csapat, főleg annak fényében, hogy olyan játékosok távoztak tavaly nyáron, mint Tóth Attila, Szeitl Erik vagy Szita Zoltán.

A szezon második felének közepén kialakult bennünk az a vágy, hogy az ifi bajnokságban is odaérhetünk az élmezőnybe, és emiatt talán kicsit kizsigereltük a játékosokat, és visszavettünk a terhelésből. Azt gondolom így utólag, hogy nem kellett volna. Ez is egy tanulási folyamatnak a része. Mindenben igyekeztünk közös nevezőre jutni az edzőkkel, minden fontos döntés közös volt. Úgy látom, hogy ezeket a hibáinkat a következő szezonra ki fogjuk tudni küszöbölni.

Az ificsapatunk, azaz a 2000-ben született korosztály a vártnál sokkal többet fejlődött. Ők egy két serdülőcsapatból összevont gárda voltak a szezon kezdetén, és nagyon nagyot fejlődtek. Ez a látványos javulás már a decemberi brckoi tornán is tapasztalható volt. Ezt követően a hazai rendezésű Balaton Kupán is kiváló teljesítményt nyújtottak, és nagyon-nagyon közel került ez a társaság a Celje és a Zágráb minőségi kézilabdájához.

A serdülőink egy teljesen új rendszerbe érkeztek, hiszen más-más városból és iskolából jöttek, korábban 3-4-5 heti edzést végezve. Nagyon jól vették fel a heti 7-8 edzés, valamint a hétvégi meccs jelentette ritmust, és tavaszra nagyon komoly változást értek el fizikailag, játéktudásban és hozzáállásban egyaránt. Hála Istennek van köztük olyan fiatal, akit jövőre az ifiben tudunk szerepeltetni, holott még serdülőkorú lesz.

Az U14-es csapatunk egy nagyon megfiatalított társaság volt, ahová különböző helyekről is érkeztek játékosok. Csupán két-három 2003-as születésű gyerek játszott itt, ami ennek a korosztálynak megfelelő, a többiek mind fiatalabbak voltak. Tavaszra az ő esetükben is beérett az elvégzett munka gyümölcse.

A legnagyobb fejlődés azonban az U12-es csapatnál volt látható, technikailag ezek a játékosok mutatták a legnagyobb előrelépést. Nagyon szépen dolgoznak, remek döntés volt Károlyfi Viktort az edzőjüknek kinevezni.

Az U10-es gárda szintén szépen fejlődött, amely a DEVM Kézilabda Akadémia és a Telekom Veszprém közös csapata volt ez első évben. Nagyon szép dolgokat láthattunk ezektől a gyerekektől is.

A kicsiknél, azaz az U7, U8 és U9-nél pedig az látható, hogy lesz megfelelő „alapanyag” arra, hogy a továbbiakban magas szinten tudjunk dolgozni.

 

Próbáltunk egy olyan edzői stábot – benne több legendás játékosunkkal - kialakítani, amely igazi csapatként dolgozik együtt. Nagyon jó úton vagyunk afelé, hogy közösen gondolkodva végezzük a munkánkat. Ezen persze van még mit javítani. De azt gondolom, hogy ez volt az idei év legnagyobb pozitívuma.

 

Ha a hírnevet vesszük alapul, akkor Carlos Perez neve mindenhol jól cseng a kézilabdában. Nagyon élvezi a munkát, nagyon sok olyan tanácsod tud adni, amely kimondottan hasznos a gyerekeknek. Gulyás Istvánt szintén nem kell bemutatni senkinek a kézilabda berkekben, hiszen nemcsak játékosként volt az egyik legnagyobb ikonja a Veszprémnek, de edzőként is nagyon komoly tapasztalattal rendelkezik. Az ő helyét az U20-as csapatnál kiválóan találtuk meg. Ugyanezt el lehet mondani Tombor Csabáról is, aki már régóta oszlopos tagja az utánpótlásunknak. Ivo Diaz - Rapatyi Tamással együtt - szintén jó döntés volt, kiváló munkát végeznek a serdülő korosztállyal. Iváncsik Gergő keze nyoma szintén jól látható, egyértelműen észrevehető a fejlődés a szélső játékosainkon, amelyért többek között felel. Ilyen például egy serdülőkorú, irányítóból lett balszélső fiú, aki a Balaton Kupán már az egyik legjobb játékosunk volt. Ez egyértelműen a Geri munkáját dicséri.

 

 

A céljait megfogalmazta velünk kapcsolatban, amelyet igyekszünk tartani. Ugyanakkor ránk hagyta a szakmai munkát, szabadkezet adott nekünk. Próbálunk minél több mindent átvenni a felnőttcsapat játékából, bizonyos dolgokat már mi is ugyanúgy csinálunk, mint ők, többek között annak érdekében is, hogy amikor fiataljaink együtt edzenek a nagyokkal, akkor ne legyen olyan sok újdonság a számukra.

 

Különböző korosztályokkal - az U12-vel, az U14-gyel, a serdülővel és az ifivel - összesen hétszer voltunk nemzetközi tornán. Amiért ez fontos volt, hogy a gyerekeink megismerjék, és minél inkább átvegyék azt a fajta mentalitást, amelyet a délkelet-európai fiatalok képviselnek. A szezon elején nagyon messze voltunk ettől a hozzáállástól, majd decemberben és januárban két tornán is részt vettünk, amelyeket követően azonnal észrevehető volt az előrelépés. Játéktudásban azt gondolom, hogy nincs különbség hozzájuk képest, viszont az ő csapataikat az edzők sokkal régebb óta irányítják a megfelelő felfogás szerint, például Zágrábban és Celjében. Talán ennyiben előnyösebb helyzetben vannak most még ők. Öt hét után azonban azt tapasztaltuk, hogy a felvett jó mentalitás a magyar mezőnyben visszaesett a fiúknál, ezért is döntöttünk úgy, márciusban és áprilisban is beiktatunk egy-egy nemzetközi tornát. Az ezeken való részvétel aztán újra fenntartotta bennük a nagyfokú küzdőképességet.

 

Ők is szerves részei az utánpótlásunknak. Sümegen ebben az idényben indult, és ugyanazt a lelkesedést tapasztalhattuk, amit korábban Tapolcán is. Velki Mihály koordinálja a munkát ezeken a helyeken is, akárcsak Veszprémben U7-től U12-ig a csapatokat. Az ő szerepe nagyban befolyásolja azt, hogy ezeken a helyeken mennyit fejlődtek az elmúlt időszakban a gyerekek. A gyermektornákon még nem feltétlenül eredményekben mutatkozik ez meg, inkább a technikai képzettségük tekintetében. Terveink között szerepel, hogy egy-egy korosztályt Tapolcáról és Sümegről egyben versenyeztetnénk, majd felzárkóztatnánk a veszprémi csapatunk mellé. Úgy gondolom, hogy nagy eredmény lenne, ha végül ebből a három csapatból egy serdülő együttest tudnánk formálni a későbbiekben.

 

Ubornyák Dávid Gyöngyösre szerződik. Ő nagyon nagy erőssége volt az idei szezonban az U20-as csapatunknak, habár sérülése miatt volt egy hullámvölgye a tavasz folyamán. Sokat dolgoztunk azon, hogy mentálisan kilábaljon ebből. Most a juniorválogatottal megy az aktuális világversenyre. Úgy érzem, kimondottan jót tett neki az, hogy biztonságban tudhatja a jövőjét, tudja azt, hogy hol fogja folytatni. Szakály Benedek az FTC-hez igazolt. Róla most is, akárcsak a korábbi években, csak pozitívat lehet mondani. Ő lett a másodosztály gólkirálya is. Ez egy jó alap lehet neki arra, hogy az NB1-ben egy stabil, jó játékos váljon belőle. Ha úgy fejlődik, akkor szívesen látnánk majd viszont ismét Veszprémben, ha az első csapat is úgy gondolja. A balszélső Molnár Balázs az Eger csapatához szerződött. Habár sérüléssel küzdött, mégis jó szezont tudhat a magáénak, amely során sikerült a játéktudását is fejleszteni. Szeretnénk, ha minden játékosunk ezekhez a fiúkhoz hasonlítana hozzáállásban. Mellettük adtunk el két-három játékost az NB1/B-be, az ő életüket is próbáltuk jó mederbe terelni. Gondoskodunk arról, hogy a játékosaink jó helyre kerüljenek, és tudjanak hol játszani.

Remélem, hogy a jövőben minél több fiatal bemutatkozik majd a Telekom Veszprém első csapatában. Borzas Urost már láthattuk idén is felnőttek között, sokszor velük is edzett. Amikor visszajött az U20-ba, és a fejben rendben volt, akkor kiváló teljesítményt nyújtott. Hullámzott a formája, talán azért is, mert sokszor inkább már a felnőtt csapatban érezte magát, és visszatérve közénk már jobb játékosnak gondolta magát. A jövőben is ugyanúgy várjuk vissza az NB1/B-be, és ugyanúgy várjuk tőle, hogy húzóember legyen, hiszen ezzel tudja megalapozni a felnőtt csapatbéli kerettagságát. Feltűnni látszik egy nagyon erős, balkezes játékos, aki reményeink szerint egy napon sajátnevelésű játékosunkként megragadhat az első csapatnál. De nyilván nemcsak ők ketten vannak a figyelem középpontjában, hanem mások is. Nagyon sokat szeretnénk nemcsak a Veszprémnek, de magának a kézilabdának is adni, úgy érzem, jó úton haladunk afelé, hogy jó játékosokat „gyártsunk”.

 

Mindenképpen kevesebb sérülést. A szezon egy bizonyos szakaszában sok sérültünk volt, ezért aztán az edzői csapat átgondolta az edzések minőségét, bár azt gondolom, hogy a probléma nem abból eredt, hogy a gyerekek fáradtak voltak. Inkább fejben lévő problémák okoztak bizonyos sérüléseket, míg mások olyan esetek voltak, amelyek nem kivédhetők, sajnos benne vannak a sportban. Tehát összességében azt kívánom, hogy sérülésmenetesen vigyük végig a szezont, és a gyerekek a lehető legtöbbet fejlődjenek.