Interjú Gulyás Péterrel a Balaton Kupáról

 

A múlt héten immáron 29. alkalommal rendezték meg Veszprémben a Balaton Kupát, ami idén minden eddiginél rangosabbra sikeredett és remek erőfelmérőnek bizonyult, hogy hol is állnak fiataljaink, valamint Klubunk az európai utánpótlásképzésben. A kupa tapasztalatairól kérdeztük utánpótlás igazgatónkat, Gulyás Pétert.

 

 

Szerintem kiváló szervezés volt, és rendkívül magas színvonalon folyt a kézilabda is. Nagyon jó mérkőzések voltak.

 

Először vett részt a két norvég csapat, a Bakkelaget és a Drammen, a Valur Reykjavík, a Barcelona és a Berlin, valamint a Rudar és az Izvidac. Ezeket a csapatokat csak hallomásból ismertük, illetve láttuk őket videón, de azt tudtuk, hogy kiváló erőt képviselnek, ami meg is mutatkozott a találkozókon. Mindegyik meccs elég szoros volt, egytől egyig, általában a mérkőzés végén dőlt el minden, főleg fizikailag. Azt hiszem hat gól volt a legnagyobb különbség a tornán, szóval látszik, hogy kiegyensúlyozott mezőny volt. Minden csapat más kultúrát képviselt, de ez a pályán egyáltalán nem látszott.

 

A Celje, a Zágráb és a Dugo Selo jár ide huzamosabb ideje. Mindenki lépett előre önmagához képest, minden csapat és minden játékos fejlődött. Sok olyan tehetség van, akiket szerintem viszont fogunk látni válogatott szinten is. A Celje most a sérültjei, illetve a felnőtt csapatba elhívott játékosai miatt kicsit hátrébb végzett, mint ahová mindenki várta őket. Ettől függetlenül a játéktudásuk, és a rendszerük semmit sem változott véleményem szerint.

 

 

Az All-Star játékosok mindegyike valamilyen szempontból színes, és különleges valamiben. Azt gondolom, hogy ezekkel a játékosokkal mindenképpen találkozni fogunk még a jövőben, hacsak nem sújtja őket valamiféle sérülés. Mindegyik csapatnak sok jó játékosa volt, így most neveket nem is mondanék. Ami számunkra meglepetés volt, az a Zubri csapatának rendkívül sok jó játékosa és egységessége. Az Izvidacban láttunk olyan játékost, aki oda fog érni az élre. A Reykjavíkból és a norvégoktól biztos vagyok benne, hogy lesz valaki, akit látni fogunk az adott nemzeti válogatottban.

 

Mindenkivel beszélgettünk, és mindenkinek van egy rendszere, és egy elképzelése a játékról. Egyik este az izlandiaktól kérdeztük, hogy mi a titok, hiszen komoly játékerőt képviselnek, pedig összesen háromszázezren vannak. A Berlinnek, a Barcelonának, de szinte minden csapatnak van egy elképzelése, amiből nem enged. A Zágrábnak, a Celjének, a norvégoknak, és persze nekünk is van elképzelésünk. A norvégok már most leszűrték a tapasztalatokat, és mondták, hogy szívesen visszajönnének jövőre, de azt látják, hogy fizikumban nincsenek ott, ahol a többi csapat, így biztosan fizikailag fognak többet dolgozni. Mi is folytatjuk a munkát, és már hétfőn meg volt a megbeszélés a szakmai stábbal, hogy mit tudunk tanulni ebből a kupából, mit kell másképpen csinálnunk. Inkább egyénileg kell többet foglalkozni a játékosokkal, ez a tapasztalatunk.

 

 

Minőségben mindenképpen! A minőségi kézilabda volt jelen minden mérkőzésen, minden nap. A Klubban dolgozók mindent megtettek, hogy a szervezés a legmagasabb színvonalú legyen, és mindenkinek minden óhaját és sóhaját próbáltuk kielégíteni. Azt gondolom, hogy ez maximálisan így is volt. Most visszakérünk majd egy értékelőlapot minden klubtól, hogy ők hogyan látták a tornát. Szervezésben és a torna érdemi részében mindenképpen láttam olyan pozitívumokat, amiket a jövőben még magasabb szintre lehet emelni.

 

Jövőre a jubileumi, 30. torna kerül megrendezésre, így mindenképpen valami nagy durranást szeretnénk. A még nagyobb nívó és a még nagyobb rendezvény, illetve a még nagyobb kézilabda minőség irányába szeretnénk elmenni. Ami pozitívum volt, az az 1200 néző a döntőn, illetve a serdülőink teltházas mérkőzései a Noszlopy gimnáziumban. Egy kicsit hajazott már az amerikai középiskolákra, hogy az iskola diákjai és tanárai is szurkoltak a fiúknak. Ez mindenkiképpen közösséget épít. Azt gondolom, hogy ez egy jó irány. Közösséget teremtettek a teltházas mérkőzések, miközben a futsalosok és a kosarasok is együtt szurkoltak a kézilabdásoknak. Remélem, hogy egyszer majd viszonozni tudjuk nekik ezt a bíztatást.

 

Köszönjük szépen!