Interjú Éles Józseffel

 

Két héttel ezelőtt szavazhattak Szurkolóink a 43 éves veszprémi kézilabda történelem legjobb játékosaira, posztonként. Az irányító pozícióban a tízszeres magyar bajnok és Magyar Kupa győztes, Bajnokok Ligája döntős, illetve KEK győztes Éles Józsefet szavazták legjobbnak a Drukkerek. Interjú sorozatunkban ő következik a sorban, vele beszélgettünk.

 

 

Egy ilyen szavazásnál azt mondhatja az ember, hogy ez egy szép állomás. Ilyen játékosok közé bekerülni megtiszteltetés számomra. Köszönöm a Szurkolóknak, akik szavaztak, és talán még láttak is játszani.

 

Nem lehet szerintem éveket kiemelni, mert Veszprémben kézilabdázni egy nagyon jó dolog, és elismerő érzés. Nagyon hálás vagyok Hajnal Csabának, akinek ha nincs ez a kitartó munkája, akkor budapesti srácként biztosan nem költözöm le a Bakonyba. Végül ez életem legjobb döntése lett. Legkedvesebb emlékeim közé tartozik, amikor megnyertük a KEK-et a Milbertshofen ellen, vagy amikor tíz góllal győztük le a Barcelonát itthon, akik top csapatnak számítottak. Látom még most is a szemeim előtt a nézőket, ahogyan tombolnak. Minden meccs veszprémi mezben élmény volt, mivel minden meccsen majdnem teltház előtt játszottunk. Olyan egység kovácsolódott itt, amiben élmény volt kézilabdázni.

 

Minden elveszített mérkőzés keserű emlék. Főleg, amikor másodszorra nyerhettük volna meg a KEK-et, miután egy évvel ezelőtt nyertünk. Idegenben kikaptunk pár góllal, aztán itthon épphogy sikerült nyerni. Fájó vereség volt, mert volt olyan pillanat azon a találkozón, amikor nyerésre álltunk. A legfájóbb az bárhogy nézzük, a Magdeburg elleni Bajnokok Ligája döntő, amikor itthon rengeteg büntetőt kihagyva csak két vagy háromgólos előnnyel mentünk Németországba, ott pedig kikaptunk négy góllal és nem sikerült megnyerni a BL trófeát. Voltak ilyen mérkőzések sajnos. Volt, amikor a Barcelona jött Veszprémbe, egy olyan közönség elé, akik még a csilláron is lógtak, aztán annyira gyenge teljesítményt nyújtottunk, leégett az arcomról a bőr, miközben a Barca simán megvert minket. Ez a sporttal jár, nem lehet minden meccset megnyerni. Szerencsére több a jó emlék, mint a negatív.

 

 

Én azt mondom, hogy a csúcsok azért vannak, hogy megdöntsék azokat. Nem tudom, hogy valaha is lesz-e valaki, aki annyira hű lesz Veszprémhez, mint én voltam. Imádtam itt játszani, nem akartam elmenni, pedig rengeteg kérőm volt annak idején. Szerettem a várost, a Szurkolókat, és azt, amikor egy győztes meccs után ne lett volna olyan, aki nem állított meg az utcán. Ilyen szeretetet, amit itt kaptam, nem hiszem, hogy bárhol máshol megkaptam volna a világon. Szeretem ezt a családias hangulatot. Nem tudom vannak-e még olyan klubhű emberek, akik annyi időt itt maradnának, hogy veszélyesek legyenek a rekordra. Én 21 éves voltam, amikor ide kerültem és 33 vagy 34 éves voltam, amikor elmentem. Nehéz olyat találni, aki tizenéveket töltene itt. Én azt szeretném, hogy aki ezt a rekordot megdönti, az magyar legyen!

 

A legnagyobb sikereimet balátlövőként értem el. Igazából az volt, amit imádtam játszani, függetlenül attól, hogy irányítóban is szerettem lenni. A bal oldal az, ami nekem a szívemhez nőtt, egyértelmű!

 

Bár játszhattam volna egy ilyen Veszprém Arénában, ilyen közönség előtt. Nincs keserű íz a számban, mert azért rengeteget játszottunk teltház előtt. Kitartást kívánok nekik, mivel úgy érzem, hogy a Veszprém hamarosan meg fogja nyerni a Bajnokok Ligáját, és tényleg együtt lehetne ünnepelni azt, amit már mindenki vár! Szeretnénk egy fiatal magyar csapatot felépíteni, és akkor két olyan mérkőzést adhatnánk Veszprémnek, amely egésznapos programot jelentene. Egy világsztár Telekom Veszprém előtt, veszprémi fiatalok játszhatnánk.