Interjú David Davisszel

 

A hétvégi magyar bajnoki rajt, egyben a felkészülési időszak végét is jelenti. Megkérdeztük vezetőedzőnket, hogy miként látta a felkészülést, milyen volt az edzőtábor, valamint, hogy mit gondol az előttünk álló mérkőzésekről.

 

 

A felkészülés, az csak felkészülés. Beszélhetünk Kranjska Goraról, de ugyanazt a munkát végeztük el, amit itthon is megtettünk volna Veszprémben. Az edzőtábor jól sikerült, mivel szerintem jót tesz, ha az elején mindenki sok időt tölt el együtt, minden figyelemelterelés nélkül, család nélkül, vagy azon gondolkodva, hogy ma hol fog vacsorázni. Csak a kézilabdára kell koncentrálni, elvégezni a fizikai munkát, és pihenni. A lehető legtöbb időt lehet pihenéssel tölteni két edzés között, aztán pedig egy jót tudnak aludni a srácok minden egyéb zavaró tényezőt kizárva. Azt gondolom, hogy ez a 11 nap szlovéniai edzőtábor ezért volt jó. Vannak új játékosaink is, akiknek bele kell szokniuk a rendszerbe. Mindig így csináljuk, hogy az első héten otthon készülünk, így mindenki lezárhatja a fontos dolgait, vagy befejezheti a költözést az új helyére, és a többi. A felkészülés második fele edzőtáborban telik. Szeretek magaslatra menni ilyenkor. Kranjska Gora lenyűgöző volt. Gyönyörű volt a hely, ki lehetett menni, meginni egy kávét, vagy lazítani egyet. A csarnok öt perc sétára volt a szállodától, ami szintén remek volt, még a saját menünk is megvolt. Nagyon jó helyen lehettünk. Amikor hazaértünk, folytattuk a felkészülést. Egy kicsit más most a helyzet, mivel a héten el is kell kezdenünk a bajnokságot. Általában öt hetet készülünk az első meccs előtt, de most másként lesz. Hamar kell kezdenünk a magyar bajnokságot, még úgyis, hogy a lehető legjobban próbáltuk összeállítani a versenynaptárt. Ettől függetlenül nagyon elégedett vagyok, hiszen Marija (Lojanica) egy igazi profi. Régóta ismerem, és remek munkát végzett a fiúkkal. Volt időnk a taktikát is gyakorolni. Elégedett vagyok a játékosokkal. Az első naptól kezdve magas szinten művelték a kézilabdát, az edzések magas szinten folytak, és a játékosok fittek voltak, mindenki elvégezte a nyárra kijelölt munkát. Készen állnak a srácok a szezonkezdésre.

 

 

A kapusok miatt nem aggódtam, mert a kapusedzővel dolgoznak, főleg akkor, amikor a csapat a kondiban van. Látom, hogy jó formában vannak, és hogy jól érzik magukat a kapuban. Az új mezőnyjátékosokról; Paczkowski továbbra is felépülőben van, Moraes és Borozan pedig már ismerte a rendszert. Már csak az edzés ritmusát, és minőségét kell felvenniük, és ismerni a figurákat, hol és mikor kell támadniuk. Csak idő kérdése. Borozan sokáig volt sérült, és nem játszott már egy ideje, Moraes pedig a Pánamerikai játékokon vett részt a felkészülés közepén. Neki is el kell kapnia a ritmust még. Egy kicsit aggódtam Lauge miatt, mivel nem ezt a szisztémát játszották Flensburgban, és szinte az egész karrierjét a Bundesligában töltötte. Azt hittem, hogy nehéz lesz számára a beilleszkedés ebbe a rendszerbe, bármennyire kiváló játékos is ő. De aztán mégis nagyon hamar beleszokott. Védekezésben keményen védekezik, támadásban pedig mindent megért. Nagyon meglepett, mennyire gyorsan és jól szokott hozzá a rendszerünkhöz. Elégedett vagyok az új játékosokkal, mivel az egyetlen, aki nem ismerte a játékunkat, remek munkát végez már az első naptól kezdve, mint egy igazi profi.

 

Az első naptól teljes gázzal mentünk. Nem érdekelt minket, hogy felkészülési mérkőzést játszunk, vagy bármi mást. Úgy készültünk a találkozókra, mintha a bajnokságra készülnénk. A legmagasabb prioritást élvezi a magyar bajnokság, hiszen csak úgy indulhatunk a Bajnokok Ligájában. Meg kell nyernünk, hogy a BL-ben szerepelhessünk. Olyan csapatokkal próbáltunk először játszani, akik beleegyeztek a cserébe. Sikerült őket előre venni, és el is kezdjük a bajnokságot, teljes erővel, 14 játékossal, és sok rotációval. Megpróbáljuk ezeket a találkozókat a Bajnokok Ligája kezdésére felhasználni. Az előtt még 9-10 meccset szeretnénk lejátszani. A játékosoknak egészségeseknek kell lenniük. Vereség nélkül kell játszanunk, mivel a magyar bajnokság a legfontosabb.

 

 

 Fotó: Vörös Dávid