Interjú a Cozma Díjat kiérdemlő Nagy Lászlóval

 

A hétvégén remek győzelmet aratott a Telekom Veszprém a spanyol bajnok Barca Lassa felett. A mérkőzés azonban nem csak a kézilabdáról szólt, hiszen a 10 éve elhunyt egykori játékosunkról Marian Cozmáról is megemlékeztünk. A kerek évforduló alkalmából a Klub megalapította a Marian Cozma Év Embere díjat, amelyet innentől minden évben a csapaton belüli titkos szavazáson ítélnek oda annak a veszprémi játékosnak, aki a pályán és azon kívüli példamutatásáért erre a leginkább méltó. Az első díjat a csapat a kapitánynak, Nagy Lászlónak szavazták meg az együttes tagjai. Erről, valamint a Barca elleni meccsről is megkérdeztük Lacit.

 

 

Megtisztelő. Köszönöm a csapattársaim szavait. Nem tudom milyen arányban szavaztak rám, de nem is ez érdekel. Egy biztos, hogy meglepett. Marian halálának tíz éves évfordulóján és egy győztes Barca meccs után vehettem át, ami nagy érzelmi töltetként hatott rám. Azt gondolom, hogy látszott is rajtam. Nagyon örültem a díjnak.

 

Sok tapasztalat. Olyan játékosok között voltam nap mint nap a pályán, akiktől mindig lehetett tanulni, és fejlődni, előre lépni. Ebből alakult ki, de inkább a többiektől kellene megkérdezni ezt. Egy biztos, hogy minden, amit teszek, azt egy célért teszem, hogy a csapat minél eredményesebben szerepeljen. A pályán kívül is fontos példamutató dolgokat tenni, amire az egész Klub és Veszprém büszke lehet.

 

Eddig a Csemete Alapítványnak voltam sportoló nagykövete, amiben kezdtem. A kézilabda táborom is arról szól, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, és testközelben lehessenek olyan kvalitású játékossal, mint amilyen én is vagyok. Ott is vagyok az első naptól az utolsóig. Bárhova megyünk, ott segítünk és igyekszünk cselekedni. Kórházak, állatmenhelyek, hátrányos helyzetű gyerekeken ruhával, játékkal, vagy bármi mással szívesen próbálunk segíteni. A Csodalámpa Alapítványnak is részese vagyok, valamint a Gyermekmentő Alapítványnak is. Még korábban, Barcelonában megtapasztaltam, hogy jó érzés segíteni a szorult helyzetben lévő gyerekeknek, szülőknek, vagy állatoknak.

 

 

Volt szerencsém az ellen a román válogatott ellen játszani, amiben ő is szerepelt. Azt hiszem klub szinten nem került sor találkozóra. Olyan fizikai adottságokkal rendelkező játékos volt akkoriban, amely szakmailag is nagyon fejlettnek volt mondható. Abszolút szép jövő állhatott volna előtte. Nehéz ellenfél volt.

 

Számomra egy picit speciális ez a helyzet, hiszen 12 évet töltöttem Barcelonában, és nem csak mint játékos, hiszen a személyiségem is ott teljesedett ki. Ez a része érdekesebb volt, bár nem ez volt az első Veszprém – Barca meccsem. Nem is volt ilyen tekintetben teher rajtam. A legfontosabb, hogy győznünk kellett. Tudtuk, hogy nem a legjobb a helyzetünk a csoportban, így muszáj volt egy olyan Barcát legyőznünk, amely toronymagasan vezeti a csoportot. Elképesztően jó játékosállománnyal dolgoznak, attól függetlenül, hogy van három sérültjük. Nálunk is voltak sérültek. Az első pár percet követően átvettük a vezetést, és szerencsére már nem is adtuk ki a kezünkből. Nálam a csapat jelesre vizsgázott minden tekintetben. Nagyon jól védekeztünk, talán a visszafutásunk lehetett volna egy kicsit rendezettebb, szervezetteb. De nyilván egy győztes mérkőzés után is kell a hibákat javítani. Az utolsó pillanatig küzdöttünk, és támadásban fegyelmezettek voltunk. Ez volt a legfontosabb.

 

 

Fotó: Vörös Dávid