Interjú 2017 legjobbjával, Lékai Mátéval

 

Tegnap tette közzé a Magyar Kézilabda Szövetség a 2017-es év legjobbjait. A férfiaknál a Telekom Veszprém és a magyar válogatott irányítója, Lékai Máté lett a legjobb játékos. Vele beszélgettünk ennek alkalmából.

 

 

Óriási elismerés. Nagyon boldog vagyok, hogy megkaphattam ezt a díjat. Ez karrierem talán egyik legnagyobb egyéni elismerése. Ha egy napon visszatekintek majd a karrieremre, akkor nagyon szép emlékekkel gondolok majd erre a díjra. Nem számítottam erre az elismerésre, nem igazán foglalkozom ilyenekkel. Azzal tisztában voltam, hogy ez a 2017-es naptári év volt a karrierem egyik legjobb éve, így örülök, hogy sikerült ezzel kiérdemelnem ezt a kitüntetést.

 

Ez felfoghatatlan igazából. Amikor elkezdtem a kézilabdát, meg sem fordult a fejemben, hogy én valaha egyáltalán NB1-es játékos leszek, vagy, hogy válogatott leszek, vagy olimpián szerepelek, netán BL döntőn fogok játszani. Eszembe sem jutott, hogy én az Év férfi játékosa lehetek Magyarországon. Rengeteg jó játékos van hazánkban, akik szintén remek teljesítményt nyújtottak, éppen ezért is tölt el nagy büszkeséggel, hogy ezt a díjat én kaphattam idén.

 

Legnagyobb mérföldkőnek azt mondanám, amikor Édesanyám beíratott egy testnevelés tagozatos iskolába, és elkezdtem kézilabdázni. Ha ez nem történik meg, lehet, hogy soha nem kezdem el ezt a sportot, hiszen a családban senki nem kézizett. A másik nagy mérföldkő a PLER-be való igazolásom volt. Ott nagyon jó lehetőséget kaptam, hiszen anyagi gondjai voltak a klubnak, és így sikerült bemutatkoznom a felnőtt csapatban. A következő mérföldkő az volt, hogy jókor jöttem el a PLER-től, egy jó csapatba. Jól építettem fel a karrierem, mindig lépcsőfokokat ugrottam felfelé. Ugye Pestről a Szegedbe igazoltam, ahol szintén átalakulóban volt a csapat, de szerintem sikerült megugranom azt a lépcsőt is. Ezután elmentem egy külföldi csapathoz, hogy megnézzem milyen külföldön, és egy fiatalos dél-szláv iskolát tanultam ott meg, ami jó hatással volt a pályafutásomra. Ezután következett még egy lépcső, a Veszprém. Az első 2-3 év nem úgy alakult sajnos, ahogy én szerettem volna, nem játszottam annyit, amennyit szerettem volna, de nem vagyok az a típus, aki feladja. Dolgoztam tovább, próbáltam jobb lenni és több lehetőséget kiharcolni. A tavalyi évben jött el igazán ez a lehetőség, ősszel pedig aztán teljes mértékben. Az, hogy mit hoz a jövő, így hogy megint többen leszünk a poszton, nem tudhatom, de bízom benne, hogy a teljesítményem nem fog leromlani, sőt még talán jobb is lesz. Továbbra is mindent meg fogok tenni, amit csak tudok. Minden edzőmnek szeretnék köszönetet mondani, aki valaha foglalkozott velem. Nem szívesen mondanék neveket, mert félek, hogy kihagynék valakit. Természetesen köszönöm az összes csapattársamnak, akikkel valaha egy csapatban játszhattam a válogatottban, illetve a klubjaimban. Nagyon nagy világsztárokkal volt szerencsém együtt pályára lépni.

 

 

Minden tekintetben jó irányba mozdult az életem. Megtaláltam a nyugalmat és a boldogságot a magánéletemben is, valamint a kézilabdában is megkaptam a lehetőséget Xavitól és Ljubotól, amivel élni tudtam. Próbáltam maximálisan kihasználni.

 

A válogatottal a világbajnokságon, habár nem nyertünk olyan sok meccset, de a dánok ellen sikerült egy bravúrt végrehajtani. Csont nélkül kijutottunk az Európa-bajnokságra, szóval a nemzeti csapattal elégedett vagyok. Nyilván jó lett volna világbajnoknak lenni, de ez nem jött össze. A Veszprémmel viszont nem vagyok elégedett, azt kell, hogy mondjam. Elbuktuk a SEHA Liga döntőjét, ami azt gondolom, hogy ugyanakkor az összes sorozat közül a legkevésbé fáj. Az, hogy ott voltunk negyedik alkalommal a Bajnokok Ligája Final4-ban, az egy óriási eredmény. Viszont elég rossz volt a szám íze, hogy még egyszer sem sikerült megnyernünk. Nagyon csalódott voltam a BL négyesdöntője után, hiszen hiába nyertünk vasárnap, ez számunkra összességében egy sikertelen sorozat volt. Bízom benne, hogy az idei évben még jobban fogunk szerepelni. Annak nagyon örültem viszont, hogy a hazai porondon továbbra is egyeduralkodók maradtunk, azaz a magyar bajnokságot és a kupát is megnyertük.

 

 

Jól telt a felkészülés, január 2-ig kaptunk szabadságot, ami ránk is fért, attól függetlenül, hogy idén kevésbé vagyunk leterhelve, mint tavaly. Másodikán elkezdtük, kemény volt az elején visszarázódni. A svéd meccseken jól játszottunk, persze nem lehetünk elégedettek, mert nem nyertünk. Még van 2 edzésünk az EB-ig, azokon már csak apró simításokkal és a dánok elleni taktikával fogunk foglalkozni. Én már nagyon várom, hogy kezdődjön. Bízom benne, hogy sok magyar szurkoló ott lesz, és hazai pályát tudnak varázsolni nekünk.

 

Mindig ugyanazok a célok Veszprémben, mint minden évben. Mindent meg szeretnénk nyerni. Természetesen Magyarországon duplázni szeretnénk, a Bajnokok Ligájában pedig továbbra sem lehet más a cél, mint megnyerni. Nagyon sok csapat pályázik erre, de ezért dolgozunk és küzdünk, hogy sikerüljön hazahozni a trófeát.

 

Soha ne adják fel!

 

 

Fotó: Vörös Dávid