Hetet egy csapásra

Döbbent csend volt az arénában, amikor a Celje időntúli hétmétereshez készülődött és a vendégeknek elérhető közelségbe került a bravúrnak számító döntetlen elérése. Szerencsére Mirko Alilovic szíve és keze is a helyén volt, s maradt a minimális, egy gólos siker.

 

Carlos Ortega, az MKB -MVM vezetőedzője a találkozót követő sajtótájékoztatón is még a mérkőzés hatása alatt volt. Úgy tűnt, mintha még nem dolgozta volna fel, hogy ezúttal a Fortuna is kellett ahhoz, hogy csapata százszázalékos maradjon.

 

A Bajnokok Ligája már csak ilyen. Robog a csapat, aztán egyszer csak homokszem kerül a gépezetbe. Megismerhette már ezt az érzést a Löwen, a Barcelona, de még a Párizs is. De már a Kielce sem büszkélkedhet a veretlenségével.

 

A sérülés miatt Nagy Lászlót nélkülözni kényszerülő MKB-MVM Veszprém viszont még százszázalékos. És ebben a pillanatban ez a legfontosabb tény. És nagy valószínűséggel ez a pozíció ezúttal is megmarad, hiszen a pont nélküli, tabella utolsót hazai pályán, ilyen szurkolótáborral megtámogatva kötelező legyőzni az arénában.

 

Minden csapat életében vannak kritikus pillanatok, hiszen óriási a megterhelés, heti három mérkőzést kell játszani, mindig győzelmi kényszerrel.

 

Nehéz előre megjósolni, hogy a csapat ma átlépi saját árnyékát, s ezúttal ismét közönségszórakoztató játékot nyújtva nyer, vagy újra bukdácsolva, csikorogva-nyikorogva győzi le a Szentpétervárt. A lényeg, hogy győzzenek Gulyás Péterék. S legyen meg a hétből hét siker. Ami azért valljuk meg, óriási fegyvertény a legrangosabb nemzetközi sorozatban.

 

S ez még akkor is igaz, ha a sorsdöntő összecsapások csak a kieséses szakaszban lesznek. Addig viszont el is kell jutni.

 

De egyáltalán nem mindegy miként tekintenek majd ránk leendő riválisaink az újabb sorsoláskor.

 

Egyelőre becsüljük, értékeljük, ami eddig történt a Bajnokok Ligája A-csoportjában.

 

 

 

Nem játszottunk jól a Celje ellen, ami minden csapat életében előfordulhat. Különösen az utolsó tíz perc védekezésével voltam elégedetlen. De gondolkozzunk pozitívan. Ha szerencsével is, de nyertünk. Sorozatban játsszuk a meccseket. A Mezőkövesd elleni bajnoki után most itt az újabb Bajnokok Ligája ütközet. Hétfőn pedig már a Junior válogatottat fogadjuk. Hihetetlenül feszített a tempó, amit természetesen megéreznek a játékosok. Ezek nem kifogások, hanem tények. A szlovénok elleni csata is azt jelezte, hogy egy pillanatra sem szabad kiengedni, mert megbosszulhatja magát. Ezt most megúsztuk, tanultunk belőle. Az oroszok ellen kötelező a győzelem, hiszen ők a pont nélküli sereghajtók a hatos mezőnyben. Mi hetedszer is nyerni akarunk. Feltétlenül megőrizni előnyünket a Löwen elleni visszavágó csatáig.

 

 

 

 

Már korábbi csapataimban is játszottam a balkezes átlövő posztján sérülés illetve taktikai okokból. Ezért nem okozott ezúttal sem gondot itt kézilabdázni. Tagadhatatlan, hogy a múlt hétvégi BL csata nem úgy alakult, ahogy elterveztük. Remélem, szombatra visszatér a jókedvünk és feledtetni tudjuk szurkolóinkkal a szlovénok elleni összecsapás utolsó perceit. Amiért csak magunkat okolhattuk. A nulla pontos oroszok legyőzése kötelező feladat. De mindenki tudja, hogy ezek a legnehezebb mérkőzések. Hiszen mostani vendégeink abszolút az esélytelenség nyugalmával léphetnek pályára. Talán már a továbbjutásra is minimális esélyük maradt.

 

 

 

 

A Celje Momir Ilics felé tolta el a védekezését, s ez a szélső játékra is rányomta a bélyegét. Nagy László hiányát is megéreztük. Főleg a hajrában, a védekezésben kellett volna a rutinja, a tapasztalata. Elképzelhető, hogy a Szentpétervár hasonló taktikát alkalmaz majd, hiszen úgy érezhetik, jobb átlövőben kevésbé lehetünk veszélyesek. Mindenesetre a taktikájuk ezen részéből is fel kell készülnünk. A Szentpétervár bár eddig még nem szerzett pontot, egy pillanatra sem szabad megadni nekik az esélyt, hogy eszükbe jusson.

 

 

 

 

Két hete sérült meg a térdem, de szerencsére nem olyan súlyos a baj. Mindenesetre nem érdemes kockáztatni. Ki kell várni a gyógyulás idejét. Addig is tart a rehabilitáció. Erősítem a combizmaimat, ami mentesíti a térdemet a terheléstől. Rossz érzés volt a lelátóról nézni a srácokat. Fájt, hogy nem lehettem közöttük, hogy nem segíthettem nekik. De a fiúk így is bebizonyították, hogy képesek csapatként is harcolni a győzelemért. Hiszen a legnehezebb pillanatokban is visszavették a vezetést és győzni tudtak. Meggyőződésem, hogy ez a harcosság jellemzi majd a Szentpétervár elleni játékukat is és hibátlanul zárjuk a BL-nek ezt az őszi szakaszát. Fontos, hogy töröljük magunkból az előző találkozó utolsó pillanataiban történteket.

 

Donát Tamás