"Hasonlót hasonlóval gyógyítanak."

 

A csarnok kb. öt perce volt a szállodától, autóbusszal, gyalog Zsenya szerint fél óra a nagy hó miatt. Bár maga a város nem túl szép, de azt el kell ismerni sportlétesítményekkel nem áll rosszul. Útközben elmentünk a Pazar jégcsarnok mellett, ahol ma játszik nagy rangadót az Atlant együttese (a moszkvai egyik régió csapata) a KHL-ben. A kézilabda csarnok kívülről kísértetiesen hasonlított a szállodához, hatalmas üvegfelületek borították. Belül a pálya és környéke egyszerű volt, de praktikus, viszont a harmadik emeleten található klubirodák, VIP helység, az más értéket képviselt. Pazar körülmények fogadták az oda tévedő sajtósokat, merthogy őket ott fogadták.

 

 

 

 

A vendéglátók egyébként nagyon segítőkészek voltak, minden kérésünket megoldották, nagyon normálisan álltak a dolgokhoz. A helyi sajtófőnök mesélte, hogy írt egy beharangozó cikket a Veszprémről, és közben döbbent rá, hogy olyan még soha nem volt a történelmünkben, hogy két egymást követő hazai BL meccset elbukjunk, és persze felemlegette a Szegd ellni októberi vesztes meccset is, meg azt is, hogy idén jobban szerepelünk idegenben a BL-ben, mint otthon. Nos, ebben a meccs elejéig egyetértettem, utána már nem nagyon tudtam. Mostantól a túlélésért kell küzdenünk, mert bizony könnyen előfordulhat, hogy a szombati meccsünk után rendezik a Kielce-Medvegyi meccset, ahol egy békés döntetlen azt jelentené, hogy mi fejezzük be a BL csatározásokat.

 

A VIP váró..

 

A találkozó után érthetően nagyon rossz hangulatban tért vissza a csapat a szállodába, erre nem is érdemes sok sort fecsérelni, szegény Zsenya is hiába jött vissza, nem igazán tudta felvidítani a srácokat. Hamar mindenki visszavonult a szobájába, nehezen emésztették meg az elszalasztott lehetőséget a srácok.

 

"Serlegfal"

 

Hosszú lesz a mai nap, a moszkvai városnézés elmaradt, mivel csak későn tudott jönni értünk a busz, így kockázatos lett volna a dugók miatt megközelíteni a központot. Helyette más program vár a fiúkra, megnézik a tegnapi meccset okulásképpen. Utána nincs ebéd, hanem fél kettő fele egyből indulás a repülőtérre, ami a helyiek szerint nagyjából két órás út lesz a pénteki csúcsforgalomban (ráadásul még a hó is esik rendületlenül).

 

 

A gép fél hatkor indul el, hogy öt óra tíz perckor landoljon Bécsben, tehát egy kis időutazásban lesz részünk. Jó is lenne egy kicsit visszautazni az időben, mondjuk egy hetet, hogy az elmúlt két meccs kellemetlen emlékeit kitöröljük. De mivel ez nem lehetséges, nem marad más, mint a kötelező pontszerzés jövő szombaton az Atletico ellen. Bécsből a busz várhatóan valamikor nyolc óra körül ér Veszprémbe, immár közép-európai idő szerint….

 

 

 

 

Először is a jó hír, fél egykor megérkeztek Mirkóék a szállodába, de a történet is érdekes, végül hogyan is kerültek ide. Szóval, a horvátoknak nem kell vízum ahhoz, hogy Oroszországba belépjenek, de kell egy eredeti meghívó levél, amit be kell mutatniuk a repülőtéren. Nem csupán az érkezési oldalon, hanem az indulásin is, ez annak rendje és módja szerint meg is történt, Bécsben a vámtiszt elfogadta és azt mondta így, minden rendben van.

 

Ismerős jármű?:)

 

A helyi járat:)))

 

A probléma ugye a moszkvai repülőtéren történt, ahol a levél mellé kértek egy vouchert is, amely azt igazolja, hogy érvényes foglalás van az Ő nevükre egy moszkvai szállodában. Csehov viszont nem tartozik a moszkvai belvároshoz, ráadásul a foglalást eredetiben kérték, tehát a szállodából kellett volna azt elhozni. A megoldás végül az lett, és ebben segített az EHF, a horvát nagykövet és pl. az Air Berlin helyi képviselője, hogy szereztek egy vouchert, amely az egyik belvárosi szállodába szólt, ezzel megszabadultak a repülőtérről, majd eltaxiztak Csehovba, ahol bemutatták a vouchert (ami ugye máshova szólt), és simán becsekkoltak a szállodába. Aranyos nem?..nagyjából 30 évvel ezelőtti intézkedési módok ezek, és ez egyébként az egész városra érvényes. A hangulatára, a felépítésére..mindenre.

 

A szálloda

 

 

A nem kicsi hall egyik fele:)

 

Snack bár, eddig még nem láttam nyitva:)

 

Délelőtt sétáltam egyet a városban, -8 fokban és szemtelen hóesésben (ez nagyjából azt jelenti, bármilyen irányba mentem, mindig az arcomba esett a hó). Az biztos, itt jó előre el kell dönteni, az úttest melyik oldalán szeretnék sétálni, mert átkelni nem egyszerű. Az út brutálisan széles, a járda mintegy 20 méterre van az úttesttől (ne feledjük a 30-40 centis hóréteget), a gyalogosátkelőknél még véletlenül sincs lámpa, a retro buszok sofőrjei pedig dehogy engedik meg, hogy valaki megpróbáljon átkelni. Remélem, a képek átadják egy kicsit a hangulatot, érdekes időutazás volt ez.

 

300 méterenként minimum egy emlékmű:)

 

 

 

A csapatot egyébként közel 250 szurkoló bíztatta volna a helyszínen, ha a Malév sztori nem jött volna közbe. A történtek után csak néhány tucat szurkoló szervezte meg az utazását az orosz télbe, a helyi követség munkatársaival kiegészülve nagyjából 70-80 szurkoló bíztatja majd a srácokat.

 

Akkor...

 

és most:)

 

A szálloda uralja a látképet, kiemelkedik a környezetéből, az ellátás pedig egy kicsit különbözik a megszokottól. Nincs svédasztalos reggeli, egy szál virsli és két tükörtojás a fejadag, ettől eltérni nem lehet. Egyébként nagyon ízletesen főznek, de az érdekes, hogy ebédnél egyszerre kapjuk meg a levest, a főételt és a desszertet. A főétel és a desszert egy tányéron fogyasztandó (nem kell sózni a húst és a krumplit, mert az utána nem mutat jól a csokitortán), a pohár, mint olyan pedig nem ismert fogalom erre, van helyette aranyos műanyag flakon. De összességében tényleg jól főznek, csak a körítés érdekes..

 

A jégcsap a lényeg..nem kicsi:)

 

Havat takarítani nagyon tudnak..

 

Dél körül megérkezett Zsenya, akit a többiek kitörő lelkesedéssel üdvözöltek, amikor

kiléptek a konferencia teremből videózás után. Persze lehet, hogy csak az töltötte el őket boldogsággal, hogy végre kijöhettek onnan, ahol gondolom nem véletlenül ültek nagykabátban. Mint kiderült azt a termet három hete nem fűtötték be, így egy délelőtt ehhez érthetően kevés volt. Zsenyával minden rendben van, jól érzi magát Cseljabinszkban, fiatal a csapat, a bajnokságban a hatodik helyen állnak. Most éppen Asztrahanyban játszottak kedden bajnokit, ahol kikaptak két góllal.

 

A nagy "öregek" találkoztak..

 

Kávészünet:)

 

Most délután fél ötig csendes pihenő van, aztán egy kis kávé, sütemény és negyed hatkor indul a csapat a csarnokba…

 

 

 

 

Közel három órás várakozás után sem oldódott meg a probléma, a három játékos továbbra is ottmaradt a repülőtéren, míg a többiek kilenc óra környékén elindultak a szállásra. Természetesen ezek után a nyolc órára tervezett edzés elmaradt, maradt helyette egy gyors vacsora, melyet egy olyan helyiségben rendeztek meg a csapatnak, ahol éppen egy cég tartott bulit a dolgozói részére. Csendben nem voltak, helyette bőszen üvöltött a Raszputyin a hangszórókból, de valószínűleg ez a srácok közül senkit nem zavart, maximum olyan szinten, hogy csak kiabálva tudtak egymással kommunikálni. Maga a vacsora különben ízletes volt, a hús például egészen kiválóan volt elkészítve.

 

A játékosok rövid közös netezés után (csak a hallban van net), pihenőre tértek, a három reptéren ragadt játékosról most pillanatnyilag annyi információ van, hogy nekik (mindhárman horvát útlevéllel rendelkeznek) vízum problémáik akadtak. A Klub részére kiadtak egy igazolást, aminek értelmében, nekik nem kell vízum Oroszországba, elég a meghívó levél, de ez most úgy néz ki mégsem elég. A vezetők egyébként már felvették a kapcsolatot a horvát nagykövettel, aki ígéretet tett arra, hogy hamarosan rendeződik a sorsuk és csatlakozhatnak a csapathoz.

 

A híres orosz tél egyébként nem is annyira kemény, mint amit vártunk tőle. Moszkvában hóesés, de csupán -5 fok várta a csapatot, ami egyáltalán nem durva ahhoz képest, amit mostanában otthon megszoktunk.

 

Ébresztő holnap reggel fél tízkor…

 

 

 

Az út a vártnál simábban alakult, egészen a landolásig. Amitől sokan tartottunk a felszállásnál, az nagyjából bejött, a repülőgépet a viharos szél simán dobálta, így kicsit döcögős volt az út eleje, de végül semmi probléma nem volt, az Airbus simán vette az akadályt.

 

Egy kis gyors, vidám eligazítás:))

 

Az érdekességek a moszkvai reptéren kezdődtek. Először Hajnal Csaba tartott egy rövid eligazítást, arról,hogy merre is kell haladnunk a kicsinek nem mondható létesítményben. Ekkor még csak nevettünk azon, hogy a mellettünk elsuhanó poggyászkocsikról simán leestek a bőröndök, amik utána békésen pihentek a hóban, tulajdonképpen senkit nem zavartak, bár valószínűleg a tulajdonosuk már bőven keresi a poggyászokat.

 

A csomagok gazdára várnak

 

Aztán a vízumnál már senki nem mosolygott, bár Vili és Marko a csapatszellem jegyében levette mindenki poggyászát a szalagról (amíg a vízumon lassan átértünk). Viszont három játékosnak ez nem sikerült, Alilovic, Sulic és Terzics nem nyert bebocsátást eddig az országba, így mindenki várakozásra van kárhoztatva, pedig lassan már edzésre kellene mennie a csapatnak.

 

 A jobb oldalon látható úriember bár hasonló szerelésben van, nem tartozik a csapathoz, viszont szomjas sem volt:)

 

 

 

Először is talán egy kis magyarázat, arról, miért is ezt a címet adtam a naplónak. Ha már Csehovba utazunk, akkor nem árt, ha az azonos nevű írótól lopunk egy kis idézetet, amely tulajdonképpen kiválóan illik ide. Mert bizony hasonló szenvedést kellene okoznunk az oroszoknak, mint amit a lengyelek okoztak nekünk múlt héten…és akkor könnyedén elérhetnénk a hőn áhított második helyet. Szóval ezért az idézet nagyra becsült Anton Pavlovicstól.

 

„Dejavu”, ez jut először eszembe, hiszen totál hasonló szituációban utaztunk december elején Dániába. Méretes zakó előzte meg azt az utat, igen kellemetlen vereség ezt a küldetést. Akkor sikerült győzni Silkeborgban, most ha lehet ilyet mondani, sokkal fontosabb lenne a siker, mint decemberben volt. Aztán az is hasonló, hogy milyen körítés előzött meg egy másik utazást. Talán mindenki emlékszik arra, hogy tavaly milyen előzményekkel utaztunk el Kielcébe. Akkor a legnagyobb magyar sportnapilap aktuális sztár bulvárosa tisztelte meg Veszprém városát azzal, hogy a város lakóit kicsit lebecsülő stílusban, mutatta be az aktuális hangulatot a csapat körül. A csapból is az folyt, hogy gáz van Veszprémben, itt a vég. Most kísértetiesen hasonló a helyzet, a lengyelek elleni vereség után, ismét mindenki a csapatról és a Klubról szeretne írni, mindenfajta érdemleges információ hiányában, hogy mi is a baj ismét a dunántúli kisvárosban. Arra is emlékszik talán mindenki, akkor bravúros sikert arattunk, most a hasonló problémákat, hasonló módon kezelheti a csapat. Reméljük sikerül..

 

Hamarosan a repülőtérre érnek a fiúk, ahonnan meglehetősen hosszú repülőút veszi kezdetét, orosz idő szerint (ami éppen három órával több, mint a magyar), valamikor öt óra körül érkezünk meg Moszkvába…amely már csak azért is érdekes lesz, mert Bécsben, hatalmas szélhivar van.