"Hamarosan rendbe jön a bokám"

- A múlt csütörtöki edzésen sérülést szenvedtél. Hogy érzed magad, milyen állapotban van a bokád?

 

- Igen, sajnos megsérült a bokám, ezért nem is tudtam a csapattal Szarajevóba utazni. A sérülésem Marko Vujin térdsérülése után különösen rosszul jött. Mostanra sokat javult az állapotom, a mai edzésen részt tudtam venni és már futni is tudtam. Még pár napot kímélnem kell, és minden rendben lesz, elkezdhetem a teljes intenzitású edzésmunkát.

 

- Egyébként hogy érzed magad Veszprémben?

 

- Nagyon jól! Jó a csapat, barátságos a város, fantasztikus a közönség. Kiemelném, hogy az itt játszó játékosok nem csak a pályán alkotnak csapatot, hanem a pályán kívül is. Ha valami problémám van, nyugodtan fordulhatok a társaimhoz és a klub munkatársaihoz, mindig segítenek. Keményen edzek, mindent megteszek azért, hogy jobb játékos legyek, és türelmesen várom, hogy többet játszhassak. Bízom benne, hogy el fog jönni az idő, amikor sokat fogok tudni tenni a pályán a csapatért.

 

 

- Azt hallottuk, hogy Zarko Sesummal jó barátok vagytok…

 

- Igen, ez így van, nagyon régóta vagyunk barátok. Bácskapalánkán egy utcában laktunk, mindketten kézilabdáztunk, egyidősek vagyunk, szóval minden adott volt ahhoz, hogy barátok legyünk. Örülök, hogy Veszprémben egy gyermekkori barátommal játszhatok.

 

- Holnap a csapat Budapestre utazik, hogy megtekintse a DVSC-Liverpool BL meccset.

 

- Őszintén megmondom, én nem szeretem a focit. Nem vagyok egy nagy szurkoló, viszont annak örülök, hogy a csapat együtt tud kikapcsolódni, nagyon fontosak az ilyen közösségi élmények. Egyébként a kézilabda mellett a kedvenc sportágam a kosárlabda, ha Bácskapalánkán - ahol felnőttem - lett volna minőségi kosárlabdacsapat, akkor lehet, hogy nem kézilabdázó lettem volna, hanem kosaras.

 

- Hol tanultál meg ilyen jól angolul?

 

- Az iskolában…vagyis be kell, hogy valljam, hogy sokkal inkább a TV-nek köszönhetem, hogy beszélek angolul. Gyerekként nagyon sokat néztem a Cartoon Networkot, az volt a kedvenc televíziós csatornám, és mivel hazámban, Szerbiában nem szinkronizálták a rajzfilmeket, ragadt rám a nyelv…