"Francia pite"

 

Hamar eltelt ez a hét, szinte még haza sem értünk Dániából, már indulunk is a következő túrára. Ezúttal végre délre, a cél Montpellier, elő tehát a tavaszi kabátokkal, mert az időjósok szerint napközben kellemes napsütés és 15 fok várja a küldöttséget.

 

Kicsit rendhagyó lesz ez a napló, hiszen eddig mindig a csapattal együtt mozogtam, most kicsit változik a menetrend, mert a szállás külön lesz, egy másik szállodában (igaz csak 300 méterre a játékosok bázisától). Így nagyobb fókuszt fog kapni a város bemutatása (ebben még segítségem is lesz), de persze a srácokról sem kell lemondani az olvasóknak, mert a repülőtérig, meg hazafele, ráadásul az edzésen, illetve vasárnap a meccsre tartva azért bőven lesz lehetőség beszámolni a csapat életéről is.

 

Viszont kimaradnak a csapattal kapcsolatos kulináris élmények, ellenben lesz majd más hasonló élmény. Sőt megpróbálok egy kicsit párhuzamosan beszámolni az Európa déli része felé tartó buszos küldöttség útjáról is. Amely egyébként meglehetősen nehezen indult el, s ha a Kinizsi Bank vezetői nem lettek volna kellőképpen nagylelkűek, akkor lehet, hogy el sem indultak volna a szurkolók. De voltak, kiegészítették a hiányzó költségvetést, így már nincs akadálya, hogy este nyolckor elinduljon a kis csapat (pontos létszámot majd indulás után írok).

  

A repülőgépes túra ismét kora reggel indul, hiszen a szurkolók háromnegyed hétkor, a csapat pedig hét órakor hagyja el a Veszprém Arénát. Hosszú idő után egy régi kedves ismerős is együtt utazik a csapattal, hiszen Dejan Perics felépült a sérüléséből (ha jól emlékszem utoljára október végén az Orosházára induló buszra szállt fel a kapitány).

 

 

"Indul a busz"

 

A szurkolók busza közel 30 fővel, kicsivel nyolc óra után gördült ki az Aréna parkolójából. A késlekedés oka döbbenetes, nem stimmelt az előre legyártott pókerasztal. Persze voltak olyanok is akik, nem akarták feltétlenül magukat összetörve megoldani a problémát (délelőtt volt olyan aki, majdnem lábát törte a kellékek beszerzése közben), hanem szépen nyugodtam higgadtan helyére illesztették a céleszközt. Most éppen a határ felé robogva, a buszon uralkodó kellemes félhomályban próbálják beazonosítani a francia kártyában uralkodó két színt.

 

Póker a buszon..

 

A mellékelt képek minőségéért bocsánat, a fényviszonyok nem voltak igazán ideálisak az Aréna előtt. Folytatás reggel egy másik buszról, úton a reptér felé.

 

A repülő fél tizenegykor száll fel, és valamikor fél egy körül érkezik meg Montpellierbe, ahol remélhetőleg szép időben landolhatunk. Bár a csapat hangulatára már most sem lehet panasz, ilyen jó hangulatban talán még nem is telt az út a repülőtér felé (persze ezen az elmúlt négy összecsapást kell érteni, merthogy azt tekinthetjük mintának). A srácok folyamatosan ugratták egymást, különösen Marko volt elemében, aki egész úton végig pörgött. A legnagyobb mosolyt az váltotta ki, amikor Csoki meglepte egy kis ajándékkal Vujint, aki kissé kétkedve fogadta a meglepetést. Így az edzőnek az előkóstoló szerepét is el kellett játszania, utána már Marko is megnyugodva itta meg a joghurtot.

 

 

A meccsel még senki nem foglalkozik, mondván az még messze van. Inkább beszélgettek teljesen más dolgokról (a csapatnak több mint a fele aktív volt). Az biztos, hogy Dejan lába egyre jobban bírja a terhelést, mert különben nem lett volna képes végigállni az egész utat mellettem a buszon. Reggel az első, akivel a parkolóban összefutottam, az Terza volt, aki sokkal biztosabban mozgott, mint múlt héten tette, a kérdésre, hogy minden rendben van-e vele, egy biztató igen volt a válasz. Nándinak természetesen gratuláltam a hét védéséhez (Gulyinak meg a születésnapjához, ami tegnap volt), aki miután megköszönte, közölte, na, pont annál a védésnél lett sokkal rosszabb az addig is fájós dereka.

 

Közben a buszos szurkolók is bejelentkeztek, most Genova környékén járnak. Az éjszaka eseménytelenül, de rengeteg pókerezéssel telt. Elmondásuk szerint eddig a hó volt az úr, de most már szépen süt a nap és a hamarosan elérik a tengert, ahol már biztosan jobb idő vár rájuk. Reméljük, nem lesznek olyan balszerencsések, mint múltkor Barcelona felé tartva, bár az akkori kritikus helyet (ahol fél napot álltak) Ljubljanát már elhagyták.

 

 

A reptéren régi ismerős fogadta a csapatot, mivel most együtt utazik velünk a klub francia kapcsolata Jurás Jenő. Bár mondhattam volna, hogy a csapat kabalája, hiszen 11 éve utazik együtt a srácokkal, úgy, hogy a kíséretében mindig nyert a csapat, még döntetlent sem ért el soha (azt a bizonyos első döntetlent most mindenki biztosan előre aláírná). Abban már biztosan szerencsét hozott, hogy a „becsekkoláson” és a tranzitba kerülésen rekord sebességgel jutottak túl a srácok, így elvileg semmi akadálya az időben történő indulásnak (ráadásul már a pilóta is elfoglalta a gépet).

 

 

A csapat megérkezett egy ismét emlékezetes repülőút után a francia városba. A pilóta régi ismerős volt, aki a „svédkalandot” olvasta az már sejthette mire számíthattunk, s nem is okozott csalódást. Életemben nem hallottam még induláskor fékcsikorgást induláskor, most szerintem csak a jó hangszigetelés akadályozott meg ebben, ugyanis a pilóta lazán gyorsított miközben rákanyarodtunk a kifutópályára. Egy biztos minden szomszéd közelebb került ekkor egymáshoz. Még egy kis aranyos történet a pilótáról, akinek sikerült néhány utastársát megtréfálnia leszálláskor.

 

 

A hangulat nem volt rossz a gépen, sikerült néhány képet készítenem a pilótafülkében (még soha nem jártam ott). Aztán feltettem egy kérdést és megkérdték, hogy fáradjak vissza a helyemre. Lehet, hogy nem kellett volna megkérdeznem, hogy tudják-e hány kütyüt kell itt nyomogatniuk? A válasz persze nem volt, én nem nyugodtam meg, Ők pedig megkértek, hogy adjam át a helyem másnak, úgy érzem legközelebb nem fogok semmit kérdezni.

 

 

Érkezés után a srácok elhajtottak a szállodába, mi pedig elindultunk a szállodába. Hajnal Csabának valószínűleg nagy kő esett le a szívéről, mert érkezéskor Jurás Jenőnek köszönhetően felfedezhettük, hogy mennyire van messze a csarnok a repülőtérről. A távolság mintegy 200 méter, így Csabának nem kell aggódni, hogy elvesznek az utasok a reptér és a csarnok között. A város egyébként gyönyörű (mindjárt indulunk felfedezni, szerintem az kiszolgáló egységig biztosan elérünk), az idő csodálatos, így Korinak sem kell félnie, hogy megfázik a feje, miután Csaszi erőteljes ráhatására végre levágatta a haját.

 

A szálloda halljában

 

Sajnos a buszos szurkolóknak nem sikerült probléma nélkül átvészelni az utazást. Cannes mellett bedöglött a busz, tönkrement a kuplung. Kísért a múlt, így nem maradt szegényeknek más, mint várni a megváltásra a tengerparton.

 

A srácok délután hat órakor indulnak edzésre, természetesen elkísérem őket, utána ismét jelentkezem.

 

 

A csapat megérkezett a franciák csarnokába, amely elsőre leginkább a Syma csarnokhoz hasonlítható. Rideg, most hangulattalan hodály, zömében mobil lelátókkal, csak a felső karéjon vannak fix ülőhelyek.. Persze ez nem zárja ki, hogy holnap hatalmas hangulat legyen a meccsen, de a játékosok eddigi véleménye alapján nem cserélnék el az Arénára. A bejáratnál Marko kapából belefutott Karabaticsba, akik pont akkor fejezték be az edzésüket, a többiek fázósan jöttek ki ma tréningre, mert attól függetlenül, hogy kinn nagyon jó idő van, benn a csarnokban még maradt egy kicsi a téli hangulatból.

 

 

 

 

Edzés előtt bejártuk a repülőgép kapitányával bejártuk a várost (itt most bocsánat a sok képért:), amely nagyon hangulatos. Tele van jobbnál jobb éttermekkel, hangulatos ki utcákkal, a tömeg pedig szinte hömpölygött az utcákon. Tipikus mediterrán város, annak jellemzőjével. A sétálóutca egy hatalmas parkba torkollik, amely egy magaslaton fekszik, és pazar kilátást nyújt a városra.

 

 

 

 

 

 

Francia kísérőnket kifaggattam, hogy mit várnak a franciák a találkozótól. Semmi meglepőt nem mondott, ők elképzelni sem tudják, hogy itt holnap bármilyen számukra kellemetlen eredmény szülessen. Ez persze nem meglepő a franciák alap attitűdjét ismerve, de azt el kell ismerni, hogy a sikerekhez az ilyen mentalitás kell.

 

 

A tréningen minden korábbi sérült részt vett, a „derekasok” is becsülettel hajtották végre a kiszabott feladatokat, Laluska Balázs viszont kisebb gyomorrontás miatt kihagyta a mai edzést, de holnap várhatóan semmi nem menti meg a francia játékosokat a kemény védekezésétől. Az csak holnap dől el, hogy a 17 játékosból ki lesz az a 16 aki nevezésre kerül a holnapi meccsre.

 

 

 

 

A buszos szurkolókról (egyébként holnap 200 szurkolóm fogja a helyszínen buzdítani a csapatot) továbbra sincs jó hírem, változatlanul Cannes mellett állnak, a szerviz nem tudta még megjavítani a kuplungot. Most annyival vannak előrébb, hogy két sebesség már van a buszon, egyes, illetve hátramenet, de ezzel még nehezen küzdenék le a hátralévő több mint 300 kilométert. A jó hír velük kapcsolatban az, hogy legalább a szállásukon sikerült elintézni azt, hogy megvárják őket bármikor is érnek oda.

 

És akkor most maximális köszönet a franciáknak, akik küldtek egy buszt a bajba jutott szurkolókért, akik így ma este elérhetnek Montpellierbe!!!!

 

 

Éjjel nem kis kalandok után végre megérkeztek a szurkolók is franciák buszával. A megpróbáltatások azonban ezzel nem fejeződtek be, mivel az egyik utas számítógépe a buszon maradt, így ma reggel a kísérőnktől újra telefonos segítséget kellett kérniük. Remélem ezt is sikerül neki megoldani, de valószínűleg nem szeretné mostanában kísérni a csapatot (bár ha csoportelsők leszünk, akkor a tegnapi eredmények után akár még vissza is jöhetünk ebbe az országba a BL következő fordulójában.

 

A csapat a reggeli után a szokásos videózáson vett részt, ezt én most kihagytam, több okból kifolyólag is (a részletekbe most nem mennék bele, elég annyi, hogy itt is van éjszakai élet). Hamarosan csatlakozok a csapathoz, és indulunk a csarnokba. A repülőgéppel érkezett szurkolók közben busszal levágtattak (nagyon barátságos indulási időpont volt számukra a déli 12 óra) a tengerpartra, hogy gyűjtsenek kellő mennyiségű D vitamint, hátha otthon még mindig nem jön meg a tavasz.

 

 

A csarnok semmit nem változott tegnap óta, most is rideg, de főleg hideg, így a játékosoknak kötelezően előírták a melegítőt a bemelegítéshez. Amikor beléptünk a csarnokba, pont a fénytechnikát próbálták ki, mire Iváncsik Tomi megjegyezte, hogy most akkor „discoba” jöttünk vagy meccsre?

 

Az is eldőlt, hogy Sziszkó marad ki, akire gyorsan lecsaptunk Horváth Gáborral, így lesz egy segítségünk a meccsen, főleg a statisztikában lesznek elévülhetetlen érdemei. Balázs is jobban van már, így tudta vállalni a játékot.

 

 

Ez nem újság, ez a meccsre szóló belépőjegy

  

 

 

Most már meccsre fel, hazafele pedig az utolsó bejelentkezés, remélhetőleg jó hangulatban.

 

Kikaptunk, s ez bizony a hazafele út hangulatán is meglátszott. A srácok kissé kedvetlenül jöttek ki az öltözőből, de sok idejük nem volt gondolkodni, mert ismét következett a rohanás a repülőtérre. A sietés mértékét talán az jelzi legjobban, hogy még a sajtótájékoztató végét sem várhatták meg Csasziék, így az Ő mondandója a meccsről titokban maradt.

 

A meccsről annyit még mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy Balázsnak ismét előjött a vírusos fertőzése, ami miatt a tegnapi edzést kihagyta, így a szünet jelentős részét a mellékhelyiségben töltötte, a második félidőben emiatt nem is tudott pályára lépni. Marko jövő héten újra Montpellierben fog pályára lépni, ezúttal a szerb válogatottban a franciák elleni barátságos mérkőzésen. Ezért Ő nem jött haza a csapattal Ferihegyre, maradt a francia városban, ahol majd holnap csatlakozik a válogatotthoz.

 

A repülőn a kapitány hozta a formáját, ismét kitalált egy kis meglepetést az utasoknak, mivel Veszprém felett egy teljes kört írtunk le a repülővel, a kilátás és az élmény gyönyörű volt. Kis túlzással már ezért megérte ezt a hétvégét a csapattal tölteni.

 

A busz kb. két órakor fog az Arénához érni, akkor már csak 17 óra lesz a sorsolásig, ahol kiderül, kivel kell megküzdeni a csapatnak a következő körben. A remény hal meg utoljára. de remélem, hogy nem a Barcelonát kapjuk. A sorsolásról természetesen tudósítunk a hivatalos oldalon.

 

Köszönöm a két hétvégére szóló figyelmet, bevallom, most nem bánom, hogy jövő héten nem utazik a csapat sehova, kell egy kis feltöltődés….